Aznap, amikor a nyitottaktak.hu elindult, kb. délelőtt 11-ig lelkes voltam. Rákerestem apám, néhány rokon, pár ismerős családnevére, (egyik sem Kiss és Kovács), és ha találam valamit vagy ha nem (érdekes módon a családom egyik tagja sem volt érintett az adatbázis szerint), tudomásul vettem.

Az egyik találat egy réges-régi barát, apám kollégája, akinek a 6-os kartonján az állt, hogy 1988-ban hazafias motivációval szervezték be. Délelőtt volt, még nem jelentek meg a sajtó cikkei az ilyen-olyan ismert emberek nevei kapcsán előkerült adatokkal, így kicsir elkajánkodtam a gondolaton, hogy lám, a fiatal fideszeseket már szedik össze az utcán (nem néztem utána, hogy ekkor már történt-e ilyen, de ottantájt vagyunk, ahogy "arrafelé" mondják), erre a mi ismerősünk, nagyszerű tempóérzékkel, "hazafias" motivációból, kész együttműködni.

Aztán délután, amikor ezt az egyik családtagommal beszéltem meg, már mást gondoltam, és emiatt írok.

Ez az "ügynüklista" ebben a formában szart se ér

Távolabbról kezdem, hogy világos legyen. A pozitivista filozófia az általa bázisállításoknak nevezett kijelentésekből akart tudományosan megalapozott kijelentésekig eljutni. Ezért a bázisállításokat annyira igyekezett leegyszerűsíteni, amennyire csak lehetett. Ha tehát pl. egy diófa zöldessárga leveleit látod egy asztalon, akkor a "normál" percepció szerinti állítás így szól: ezek egy diófa őszi, megsárgult levelei, amik az asztalon fekszenek.

A pozitivista pedig ezt mondja: ezek színes valamik az asztalon.

Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy amikor meglátod valaki 6-os kartonját, ÉS egyébként fogalmad sincs arról, hogy az illetőnek milyen előélete volt, vagyis a 6-os karton az egyedüli információd róla, akkor az egyetlen helyes kijelentés, amit kimondhatsz, ez: XY-nak van 6-os kartonja. Ugyanez igaz, ha az adatbázis bármi más infót tartalmaz róla (mágnesszalag stb.).

Ugyanis sikerült elcseszni az egészet. Egyrészt, mint a nap végére kiderült, még Lezsák Sándor is ügynök volt (írjuk fel a kéménybe, hogy MP személyesen bocsánatot kért a hibáért, és írjuk mellé, hogy úgy vagyunk ezzel, mint a "görögök ajándékával"). Másrészt, nincsenek bizonyítékok. Nem tudunk semmit, csak azt, hogy valaki szerepel egy bevallottan töredékes nyilvántartásban. És ha nem szerepel, az nem annak a bizonyítéka, hogy nem lehetett beszervezett, sőt, akár tényleges együttműködő is, hanem csak ennyit: nem szerepel itt a neve.

Valódi sérelmek

Amikor még léteztek a kuláklisták, előfordult, hogy a hatéves gyerekel elszalasztották a boltba a kenyérjeggyel, mire a boltos közölte vele, hogy kulákot nem szolgálunk ki, és hazazavarta. Ha van (volt, lesz) hatéves kisgyereked, gondold át, ezt kívánod-e neki átélni. Ahogy azt is, hogy ugyanezen kisgyerek apját, ugyanezen vád miatt, minden nap megpofozták a saját házában, a családja előtt. Az volt a bűne, hogy jutott valamire, "önellátó paraszt" volt, nagyobb földdel, esetleg malommal, kocsmával stb. Az eggyel korábbi történeteket, amikor hatéves kisfiúkat a zsidóságukért csúfoltak, most nem említem, de tartsuk észben.

És most a kérdésem: ha már ott a 6-os karton, rajta egy "beszervezett" nevével (ld. Gáti Oszkár, Beer Miklós stb., akik minderről nem is tudtak), és ott a beszervező neve is, akkor miért nem a beszervezők személyes adatait, anyjuk nevét, lakcímüket tesszük ki? Miért nem azokat keressük, akik üzemeltették a terrort, és miért azokat, akik csak kénytelenek voltak benne élni, és megtalálták őket valamiért?

És ha már itt tartunk: mikor bűnhődött csak egy percet is Bauer Miklós, Pető László vagy a többiek? Ezt ki sem nyitom, már 1993-ban bőven eleget lehetett tudni erről, apám révén már tudtam is, és elhűlt csodálkozással hallgattam egyetemista társaim nagyhangú (és hihetetlenül ostoba) kinyilatkoztatásait arról, hogy a szocikat az 1994-es, első fordulós győzelmük után már csak az SZDSZ tudja megállítani. Mi történt? Igen: koalíció, ami 1994-98., majd 2002-2010. között oly sok jót tett az országnak.

Hogy jutottunk el ide? Hát pont így: az egykori rendszer egykori fenntartói még halálukban is tudtak egy utolsót rúgni a magyar nemzeten: a most bedobott "ügynökakták" jelenleg semmire nem jók, semmi nem következik belőlük, csupán tények, önnön létük "bizonyítékai". Hogy van köztük valódi besúgó is? Persze. De meg tudod mondani, ki az? Dehogy tudod.

Mi van a 2027-es költségvetéssel?

Mert amíg vannak ügynökakták, addig sem kell a valódi politikai kérdésekkel, a mi, saját jelenünkkel foglalkozni, és addig is kap egy-egy újabb napot, és tort ül a teljes alkalmatlanság.

Nem hiszed? Házi feladat: keresd meg, hány csoport, szervezet, szakma tiltakozott eddig amiatt, mert becspava érzi magát: mást mondtak a kampányban és más látszik a számokban.

De ahogy már írtam: ne hozzám gyertek sírni.

Most, hogy mindenkit az érdekel, mikorra lehet Orbán Viktort és tsait minimum bilincsben elvezetni, de lehetőleg ezer évre börtönbe, száraz kenyéren és vízen, miközben az NVVH új vezetője ezt minimum hat évre teszi, ami azért legalább Orbánnak néhány szép nyugdíjas évet jelent, szóval, hogy addig se üljünk csalódottan, műsor nélkül, lenne egy javaslatom.

A hivatal vegye elő a Diákhitel Központ korábbi szerződéseit, és nézze meg, van-e köztük indokolatlan, túlárazott, vagy más szempontból törvénysértő. A kockázat ui. itt kicsi, az ügyek egyszerűek, az átfutás lehet gyors, vagyis egy jogerős ítélethez nem kell hat év. A Diákhitel Központ vezetője ugyan nem "nagy hal", afféle hetedik alabárdos, ahogy mondani szokás, így ha sittre menne véletlenül, az nem lenne nagy hír, de örüljünk minden kis eredménynek, nemde?

Ja, mégse! Most jut eszembe, hogy a Diákhitel Központ egykori vezetője ma miniszterelnök, őt meg mégse kéne. Vagy mégis? Mégse? Remélem, erre a Nemzeti Kétségkezelési és Választóibizalom-visszaszerzési Hivatal majd ad valamilyen megoldást. Vagy nem. Vagy de.

Elnézést a borzalmas szóviccért.

Naszóval, lejárt a határidő, Sulyok nem mondott le, sőt, a Velencei Bizottságtól kért állásfoglalást az ügyében. Vettem hozzá egy kicsit jobb kávét.

Ma reggel nyolcra pedig a miniszterelnök ment fel hozzá, hogy beszéljenek valamiről. Aki utána természetesen sajtótájékoztatót is tartott. Akit érdekel, olvassa el, engem kevésbé, és máris mondom a lényeget.

Sürgős és fontos

A kettő közti különbséget sokan nem is értik, pedig szerintem most ebben van a lényeg. Az, hogy a jelenlegi köztársasági elnök sem nem karizmatikus, sem nem túl önálló szellem, aki mintegy nemzeti-politikai példaképe lehetne ma minden magyarnak (határon innen s túl s a mennyekben), kevéssé lehet kérdéses. Ő inkább a hallgatásával tüntetett, semmint bölcs véleményével tüntetett volna ki minket az elmúlt években. Nehéz szeretni, nekem sem megy különösebben, de nem is hinném, hogy ezen múlna bármi is. (N.b. az ételt sem szeretni kell, hanem megenni, és egymást kell szeretni, nem pedig megenni.)

1. Namost. Ahhoz, hogy a parlamenti kétharmad törvényeket hozzon, a köztársasági elnöknek azokat le kell okéznia a maga szempontjai szerint. Pl. hogy se hülyeség, se jogtiprás, pl. alkotmánysértés ne kerülhessen egy nullkilométeres apparát működésének végtermékébe.
2. Márpedig, ha hihetünk a Politico-nak, akkor az EU-s pénzekig még rögös, jogalkotással teli út áll az új kormány előtt, és itt térünk vissza a fenti ponthoz. Ha Sulyok Tamás ezt akadályozza, kétségtelenül veszélyeztetheti e folyamat sikerességét. Igaz, kétségkívül és kifejezetten elmondta, hogy nem tervezi sem az akadályozást, sem az együttműködés mellőzését.
3. Ha most az egyébként is szorító határidő miatt esedékes feladatok helyett (mellett) még a köztársasági elnök (és más kinevezettek) elmozdításának kijogászkodására megy el a drága idő, előfordulhat, hogy lemaradunk a pénzekről, örökre.
4. És még: a kormánypártnak még minisztert találni sem volt egyszerű, köztársasági elnököt szintén nehéz lenne, hacsak persze nem mondják (mondja MP, ki más), hogy jó lesz pl. Iványi Gábor (ő az, akinek a keresztény hite, Orbán gyermekeit megkeresztelő, valamint Gyurcsány mellett kiálló múltja senkit nem zavar, bezzeg az elsőként felkért oktatási miniszteré, aki katolikus merészelt lenni - ezt még emlegetni fogom, igen), kicsit úgy néz ki, mint Gandalf, majd teszünk mellé valakit, hogy ne legyen hülye, meg csekkoljuk, nem pedofil-e, mert az kínos lenne. (Szegény Iványi Gábor, lám, még én is csak passzolgatom őt e soraimmal ide-oda, pedig talán jobb lenne hagyni őt metodista lelkésznek, és mentsen csak meg mindenkit, akit tud és lehet.)
5. Vagyis a castinggal és hivatalba lépéssel is elmenne valamennyi idő, ha nem is túl sok, de mi kevés, amikor ég a ház, és menteni kellene a menthetőt. Tűzoltók talán tartanak cigiszünetet mentés közben? Mi az az öt perc, nem?

Vagyis: az EU-s pénzek hazahozatala (bármi legyen is ennek a tényleges jelentése végül): sürgős és fontos. Ezen kell dolgozni, erre kell ráfektetni mindenkit, nem kímélve az erőforrást, bent maradni hétvégén, ha kell, és lemondani a nyaralást a tengerparton.

Ezzel szemben Sulyok Tamást valahogy eltávolítani (all inclusive a többi korábbi kinevezettet) lehet fontos, de nem épp sürgős. Ezen úgy dolgozni, hogy "még ma" tájékozatja a miniszterelnök a frakciót, aztán "haladéktalanul" megkezdik a szükséges eljárásokat, egyszerű ostobaságnak tartom. Maradjanak a célon, jöjjenek előbb az EU-s pénzek, aztán jöhet a közjogi hókuszpókusz. Mert hogy ez minden lesz, csak nem "európai értelemben vett" és jogállami, afelől teljesen biztos vagyok.

A koncepció ui. nem látszott változni, olyan az egész, mintha egy magamutogató pojáca (és ha nem az, piszok jól játssza el) kezelné a vezérlőpultot a rendezői stúdióban, és azt hinné, az a játék célja, hogy minden kamera őt mutassa. A többi meg ráér.

Amikor elkezd fájni a tompor, és nem tudjátok, ki tette és mikor, és hogy ez miként eshetett meg veletek, és hogyhogy senki nem szólt, ne hozzám gyertek sírni, mert szóltam, és most is szólok.

Csak ahogy eszembe jutnak:

• Magyar Péter a sógorát nevezte ki leendő igazságügyi miniszternek.
• A közösségi kommentszekció óbégatása miatt a felkért oktatási miniszter személye megváltozott, habár a "bűne" az volt csupán, hogy katolikus.
• Jut eszembe: ugyanitt miért nem tiltakozott senki, amikor a szintén nyíltan (metodista) keresztény Iványi Gábor neve felmerült esetleges köztársasági elnökként? Elvégre ő keresztelte meg Orbán Viktor gyerekeit, egy időben pedig Gyurcsány mellett tűnt fel afféle támogatóként. Ez ám a nemzeti egység, nemde?
• Miniszteri casting: még csak 16 embere sem volt a Tiszának, hogy megnyert választás esetén azt mondja: ennyien már vagyunk, ez a parancsnoki híd, a gépházba, konyhára, fedélzetre keresünk embereket. Mindegy, alig három hét alatt azért sikerült.
• Gyuri bácsi százmilliója: rendben, visszautalják. És kiknek NEM utalják vissza?
• Bezzeg Lannert Judit: szerencsére nem katolikus, minden bizonnyal jó szakember is, de a túlsúlyosság gyermekek közti csökkentésének zálogát a testnevelésórák számának csökkentésében látja. Ha nem is ez a legégetőbb oktatási kérdés, de szeretném jelezni, hogy a rendszeres sportnak köszönhetően vénségemre is a gimis versenysúlyom közelében vagyok, és sport alatt nem a képernyőidőmre gondolok. És ha már nem értem, hát azt sem értem, miért kell nyíltan vállalni, hogy nem születtünk riporternek.

Magyar Péter korábbi hazugságait a szorgalmas érdekeltek gyűjtögették, talán folytatják is ezt, habár az érdeklődés mérsékelt. A sajtó, mármint a független-objektív, széltében-hosszában hallgat. Örülnek, na, hogy végre nem szidást kapnak, hanem most jön a szép rész, a fékeket és ellensúlyokat a sógorral együtt (ideidézem a Monarchiát visszasírók szellemét, Mindszentyvel az élen) fogja visszaépíteni az új főnök.

Egy dolog nem változik: mivel sosem terveztem innen elköltözni, annak szurkolok, hogy ez a látszat csak látszat legyen, és a dolgok valódi folyása a brüsszeli jogállamistákat és a hazai taktikai jogvédőket is megszégyenítően átlátható mederben folyjék, Magyarország pedig gyarapodjon testben, lélekben, szellemben. (Szeretettel jegyzem: aki most fennakadna lelken és szellemen, elébb legyen kedves definiálni, hogy pontosan min is akadt fenn, ui. az ezzel kapcsolatos primitív tudás lenne a másik örök témám, ha a napi események manapság nem szolgáltatnának végtelen mennyiségű bosszankodási okot számomra.)

De ha mégse így lenne, ne hozzám gyertek sírni, mert semmilyen politikai együttérzés nem lesz bennem: mindvégig ugyanazt mondtam, és ez e napon sem változott semmit, sőt, már konkrét bizonyítékaim is vannak, hogy más lehet, de jobb nem lesz. Mindegy, amíg kitart a vazelin, ugye.

Update (2026. 05. 04.)

A Karigeri-féle búcsúztató örömködés felszította a leendő miniszterelnök harci kedvét, és államférfiúi erényeit azonnali megcsillogtatván beszólt, hogy ezt most komolyan gondolják-e, nem kihagyva azt a ziccert sem, amit eddig inkább a Kocsis Máté-félék (tehát a Fidesz) szájából képzeltem csak kicsusszanni, miszerint a csődben lévő főváros fizeti-e a bulikát. Mondanám, de minek, hogy hát tessék, ezért aztán érdemes volt, de úgyis mindegy.

És vissza a kinevezett sórorra: ma olvastam az örökifjú Lendvai Ildikó sorait erről, ekképpen.

Hogy az igazságtételhez szükséges posztokon szoros bizalmi emberek vannak, azon nincs mit csodálkozni. Gubancmentesebb volna, ha nincs egy régi harcostársból lett friss sógor köztük, de Magyar Péter maga is nyilvánosság elé tárta ezt a dilemmát, ami viszont jó kezdet.

Gubancmentes, dilemma, jó kezdet. Istenem, hogy az ég nem szakad rá ezekre, de komolyan! De van egy további "mérce" (haha!) is: mit szól ehhez a jogállamiság éber őre "Brüsszelben"?

Eltelt néhány nap, és furcsa volt beszélgetnem néhány ismerőssel, akik nagy óvatosan megkérdezték, én kire szavaztam, illetve szóba hozták, hogy ők kire szavaztak, és erről mondtunk kölcsönösen néhány szót. Ezeket hallottam.

1. "Próbáltam a kisebbik rosszat választani, de őszintén szólva, nem vagyok meggyőződve róla, hogy jól döntöttem." (Tiszára szavazott kisgyermekes anyuka) Néhány mondattal később a beszélgetésben már kissé fásultan néz maga elé, látszik rajta, hogy hallotta ugyan a kampányban a kormányzati (fideszes) érvelést, de nem gondolta át igazán, és most a kérdéseim nem derítik jobb kedvre.
2. "Már elegem volt a háborúból, nem akarom azt hallgatni, hogy félnünk kell tőle." (Másik kisgyerekes anyuka, Tiszára szavazott) A kérdésre, hogy mit tud, lezárult-e a háború Ukrajna területén, netán az USA hazament Irán partjaitól, vagy hogy mit lát garanciaként, hogy minket egy háború semmiképpen nem fog érinteni, már nem válaszol.
3. "Képzeljétek, a Tiszának már 141 mandátuma lett!" (Értelmiségi házaspár, lelkes tiszások) Ők már tavaly nyáron lelkesen szidták a rendszert, azt mondanám, most jött el az ő idejük. Bízom benne, hogy a sorsközösséget mindvégig fenntartják - legalább gondolatban - szeretett pártjukkal.
4. "Hogy érzed most magad?" - kérdezték tőlem tegnap néhányan, régi ismerősök. Mintha azt gondolták volna, hogy sírni fogok, nem tudom, nem értem.

Belső megosztottságok és az első napok rémségei

A héten kikerült egy név, aki az új oktatási miniszter lehetne. Esetleg. Talán. Majd. Hát, mit mondhatnék, nekiestek, mivel katolikus kötődésű. A szép emlékű Lili, aki, ezzel kapcsolatos kijelentései alapján még koptathatta volna az iskolapadot, rögtön ideológiát emlegetett, amit távol kell tartani. Most bele sem mennék a képtelenségébe, majd máskor.

A pártelnök pedig, mármint Magyar Péter, bement a rádióba és a köztévébe, és - az én megítélésem és ízlésem szerint - meglehetősen méltatlanul szerepelt. Először is, mert a beszélgetések hangneme kölcsönösen barátságtalan volt, ez pedig méltatlan egy leendő miniszterelnök esetén. Másodszor, a "mi lesz?" kérdésére felmondta a kampányígéreteit, vehemens stílusban hozzátoldva, hogy bezzeg a Fidesz-kormány stb. Illetve teljesen érthetetlen módon, habár - lásd, én szóltam! - igen jellemzően, a riportert akarta mintegy legyőzni, pedig az elvileg csak kérdez, ráadásul a választásokat is megnyerték, tehát már nem kell kampányolni sem. Ebből sértegetések és "kikérem magamnak"-ok lettek, egymás szavába vágás, szóval, ha ez Batthyány Lajos öröksége, akkor végezzünk DNS-tesztet, azt mondom.

Még egyet, mert ezen már tényleg röhögtem. A köztévében épp mondta MP a fenti kampányszöveget, amikor egyszer csak megszakította önmagát, és azt kérdezte: "befejezhetem a mondatot?". Mire a riporter(nő) csak annyit válaszolt: "Nem állt szándékomban félbeszakítani." Mondom, én szóltam.

Fideszes reakciók

Ha én lennék most ott, az biztos, hogy pár napig csak ülnék csendben, mert ez komoly dolog. Nem értek egyet azokkal, akik már másnap bementek interjúra ide-oda, hogy elmondják, hogy már heek, hónapok, évek óta úgy érezték, hogy. Nem zavar, ha megteszik, csak nem érzem helyesnek. Mint amikor meghalt (Szent) II. János Pál, és két percre rá kint volt Tóta W. Árpád gyalázkodó nekrológja. Alig várta már, nyilván, bár nem ugyanaz a kettő.

Saját érzések és megállapítások

A tegnapi shoppingolásból hazafelé (vettem almát) ezeken gondolkodtam, és azon, miként érint mindez engem. Pontokba szedve, röviden, így.

• Érzelmileg sehogy. Nem sírok, nem nevetek, ez van, meglepődtem, de csak mint egy nem várt 8:2-es focieredményen. (A legpesszimistább forgatókönyvem egy 10:9-es Fidesz-vereség volt nagyjából., és ennek fordítottja a legjobb, amit már - vissza lehet olvasni - 2014 óta szorgalmazok.)
• Ami a jövőt illeti: attól tartok, hogy az új kormány képtelen lesz teljesíteni, amit vállalt, amit MP már a héten körbenyilatkozott mindenhol, hogy mi mindent tartanak meg, néhányat meghosszabbítva Bicskéig. Jártam matekra, nem fognak kijönni a számok, és ez lesz a "hard deck", amivel egyelőre senki nem gondol.
• A Tisza erős kétharmadot kapott, azt csinál, amit akar, már látom előre, ahogy megpróbálják a jogilag alig lehetségest, hogy elmozdítsák a már jó előre felsorolt pozíciók birtokosait, ami szerintem antidemokratikus, de az ún. taktikai jogvédők aligha fogják azt mondani, hogy ezt nem szabad. Csak azt nem szabad, ami szerintük rossz, pláne, ha a Fidesz teszi (tette).
• Tegnap öt perc feltámasztott Heti hetes után arra gondoltam, írok egy bocsánatkérő levelet Gálvölgyi Jánosnak, és megköszönöm neki, hogy jó 25 éve annyit röhöghettem, és hogy sajnálom az őt ért vélt és valós méltánytalanságokat. Az új csapatnak biztos nehéz belerázódni, pedig anyag van hozzá bőven, de az anyag és a színvonal nem ugyanaz. Btw. várom az első tiszás poént, habár a kedvem nem jött meg hozzá, hogy nézzem, így biztosan lemaradok róla.
• Piaci mozgások: néha rendelek külföldről, €-ban fizetve, így jelentem, közvetlen haszonélvezője vagyok a még fel sem állt Tisza-kormány működésének.
• Barátság: még talán Orbán alatt megnyílik újra a vezeték, így hátradőlhetünk, hogy legalább lesz nafta, habár ez csak az egyik oldal, a többit meglátjuk. (Ez mindenesetre jó hír, akik ezt nem értették meg, azok tényleg tökkelütött hülyék.)
• Fico nem lesz az EU kerékkötője, mondta róla Tusk, miután beszélgettek. Úgy hangzott, mintha a lengyelek befolyást szereztek volna a szlovák külpolitikában. Ha ezt rólam mondják, már válaszoltam volna, hogy nem épp erről van szó.
• EU: a befagyasztott források nem fognak időre megérkezni, sok el fog veszni, vagy az utolsó pillanatos sietség miatt rosszul hasznosul. N. b. augusztus 31. a határidő, úgy emlékszem, és mindjárt május, ezek meg még azt sem tudják, hol lesz az irodájuk, már ha legalább azt tudnák, kinek, ugye. És a lengyelek iránti engedékenységnek sincs nyoma, az EU inkább megtartja a pénzt, nincs jó bőrben a közösség, ami megmarad, az mehet másra.
• A Hormuzi szoros pénteken megnyílt, szombaton újra lezárult. Hogy mindez meddig megy és miként végződik, erősen kérdéses. Az, hogy ez nekünk rossz hír, de az EU-nak általában is, nem kérdés.
• Jaj, hát persze! Fiatalok, akik a Tiszára szavaztak most, és ünnepeltek: azt olvastam, hogy ők a "közeli" Nyugat-Európára szavaztak, és a távolabbi, "egzotikus" USA (akinek az alelnöke, potenciálisan leendő elnöke itt járt) kevésbé érdekli őket. Megértem. Európát szívből szeretem én is, csak a jelenlegi vezetésével nem értek egyet, nem beszélve az értékválasztásaival. Szóval, fiatalok: addig menjenek megnézni, milyen is Európa, amíg létezik a jelen formájában. Ez persze nem nálunk fog eldőlni, hogy meddig marad így, de az intő jelek egy évtizede sokasodnak és erősödnek.
• Végül, mert erre mindig visszatértem gondolatban: őszintén szurkolok, hogy a realistának tartott félelmeim minél kevésbé igazolódjanak be. Hogy amit most írok, teljes tévedés legyen. Ha én nem is számítanék (dehogynem), a gyerekeim, a jövő igenis számít. Ha a régiekkel nem sikerül, jöjjenek mások, ezen ne múljon, de a feladat ugyanaz. Hic Rhodus, hic salta!

Fülöp atya a Legyetek jók, ha tudtok c. filmben idézi a római mondást: aki édeset eszik, keserűt kakál. Meglátjuk, hogyan öregszik ez a hatalmas fordulat és győzelem, és nagyon remélem, hogy pár év múlva valaki a szememre hányhatja barátilag: naugye!

Először is, gratulálok minden győztesnek, aki az április 12-i országgyűlési választáson mandátumot szerzett.

Másodszor, kénytelen vagyok elismeri, hogy a Medián végső soron, összességében jól mért és jól jelzett előre, és ezt kifejezett rácsodálkozással veszem tudomásul.

Harmadszor, április 12-én Wout Van Aert megnyerte a Párizs-Roubaix klasszikus egynapos kerékpárversenyt, sprintben verve a korszakos tehetség Tadej Pogacart.

Rácsodálkozás

Abban bíztam, hogy mindenféle közvélemény-kutatási pontatlanság, anomália és szakmai egyet nem értés után is a legrosszabb forgatókönyv egy feles Tisza-kormány lenne, a "legjobb" pedig egy feles Fidesz-kormány. Ez utóbbiról csak egy-két mondatban: a mostani, és még 1-2 évig elhúzódni látszó válságban, amely háborúkat és gazdasági válságot jelent, illetve ezek képében manifesztálódik, jobb lenne nem most választani, de ilyen nincs. De ha már muszáj, akkor jobb lenne a tapasztalt kormány maradása, de sokkal gyengébb felhatalmazással, az általam már sokszor leírt, szimbolikusan 50% + 1 fős többséggel.

Arra viszont, hogy ekkora lesz a szavazási kedv, illetve, némileg megfordítva, hogy ekkora az Orbán-gyűlölet, azt nem érzékeltem. Mármint a mértékét, nem a meglétét.

A fiatalok lendülete, szavazói kedve, liberális felfogása, a "majd mi" nagyon is jellemző érzése és a legyőzhetetlenség ifjúi naivsága valószínűleg fontos szerepet kapott ezen az idei választáson. "Fiatalok! Tiétek a jövő! Régen úgy volt, hogy a miénk lesz!" - mondta egykor Sándor György humorista. Jegyezzétek meg, kérlek, e szavakat.

Értetlenség

A Fidesz óriási változtatásokat hajtott végre 2010 óta, aminek azonban az egyik komoly negatívuma a "fortélyos félelem" lett. A szabad vélemény kimondása egzisztenciális félelmekbe ütközött, aki nem velük volt, az ellenük, köztes állapot nem létezett, úgy tűnt.

De eközben a politika világos is volt: a családok támogatása, munkahelyteremtés, később rengeteg adókedvezmén, kedvezményes hitel, a minimálbér emelése stb. A szocik által gyakorolt segélyezési rendszert átvette a munkaalapú, adókedvezményekkel operáló felfogás. El tudod képzelni, hogy voltak gyerekek, akik addig életükben nem látták az apjukat reggel munkába menni, mert segélyből és egy kis mellékes, szürke-fekete munkából is meg lehetett élni valahogy? Na, ez jelentős, de nem is egyszerű változás volt.

Akik most Orbán ellen szavaztak, nem tudom, pontosan mire szavaztak, csak azt, hogy mi ellen. És a "nem", az bizony nem teljesítmény. Konkrétan senki nem tudja, mi lesz a legfontosabb területeken, ami elsősorban a gazdaság, nem a politikai berendezkedés. Csak pár kérdés:

• marad az üzemanyagok védett ára?
• marad a rezsicsökkentés?
• ha az USA Orbán távozása után hátrébb lép, élesíti a szankciókat, mi lesz?
• ha a Barátság vezeték nem nyílik újra, honnan és mennyiért lesz kőolajunk?
• mi lesz az adókedvezményekkel (anyák, fiatalok, családok stb.)?
• lesz változás a migránspolitikában?
• marad az egykulcsos szja?

Tudom, ezekkel fenyegetett-riogatott minket a Fidesz, de ezek valós dolgok, nem szimbólumai vagy jelképei semminek, hanem pont azok, amik: az egyes embereket hétköznaponként érő hatások, amelyek a konkrét életüket befolyásolják.

És persze, nem minden a pénz, az "eszme" még fontosabb, a szabadság pedig mindent felülmúl. De félek: a szabadságot már nagyon sokan, a döntő többség nem is érti, és észre sem veszi, hogy már rég lemondott róla.

A másik félelmem "történelmi": 2004-ben az EU-hoz csatlakozni felemelő volt, emlékszem rá elég jól. Ma az EU-hoz csatlakozni már messze nem ugyanaz (lenne). A világ nagyot változott, az EU mint hatalmi tényező meggyengült, inkább vesztese, mint győztese az elmúlt éveknek, ideológiák foglya. Ma legitim, érthető és érvelhető lenne a nem-csatlakozás felvetése, közép- és hosszú távra értve, míg 2004 előtt ez fel sem merült igazán.

Végül még egyet: ha az ellenzéket ugyanaz a személy tartja egyben, ami a kormánypártot (t.i. Orbán Viktor), az szerintem a szellemi silányság intő jele. Jegyezzétek meg: ahhoz, hogy ez a győzelem előrefelé mozdítson bármit is, saját jövőkép kell. Nem baj, ha az hasonlít az előzőre, sőt, a folytonosság cseppet sem rossz. Mert azért az sem lehet, hogy néhány évig erre, majd néhány évig pont az ellenkező irányba haladjunk. Ezen jövőkép kibontakozását aggódva várom, és őszintén, szívből kívánom, hogy a most a győztesre szavazókat ne érje csalódás.

Szeretném kifejezni Szabó Bence felé a legmélyebb együttérzésemet, amiért a lelkiismeretét és legjobb szándékait követve kiállt amellett, amit igaznak hitt. Ahogy Szent Pál írja: "Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn." (Róm. 14,22.) Igazságos eljárást és jogi és társadalmi értelemben is igazságos ítéletet várok és kívánok számára.

Megnéztem a vele készült interjút, amiben elmondta mindazt, amiből végül az ügy lett. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot megjegyezni.

A tények sosem puszta tények

Amit igazságnak hívunk, az végső soron abban áll, hogy a kijelentéseink és a valóság megegyeznek. Amit nem vitatunk, hogy ami megtörténik, az ténylegesen létezik, amit viszont vitatni szoktunk, az e történésnek az értelme(zése). Az interjúban ezért volt számomra furcsa - habár magyarázható azzal, hogy "ez a szavajárása" stb. -, hogy az "itt azt kell látnunk, hogy..." fordulat feltűnően többször előfordult az elbeszélő megfogalmazásában. Ártatlannak tűnik, de ha visszakérdezek: miért pont ezt (vagy azt) kell itt látnunk?, máris érthető, mire gondolok. (Az újságírók azonban mitegy itták a szavait, szerintem fel sem tűnt nekik, hogy itt az értelmezés sajátosan felszínre törő esetével van dolguk, amit érdemes lehetett volna azonnal tisztázni.) Az elbeszélő ui. szükségképpen értelmezett tényeket tár elénk, másképp nem is tehet, de hogy mi a helyében ugyanúgy értelmeztük-e volna ugyanazon tényeket, az kérdés marad. Nem hazugsággal vádolom őt, hanem óvatosságot írok elő az értelmezés hitelének mérlegelésére.

Bizonyítékok?

A Szabó által előadott történet a közvetlen bizonyítékokat szinte teljesen mellőzi, csakis közvetett bizonyítékok alapján áll. Fogalmam sincs, ez elég lenne-e egy bíróságon az elmarasztaló ítélethez (mármint hogy kizárólag közvetett bizonyítékok alapján elítélhető-e - kicsoda, tulajdonképpen? "Buddha" vagy "Gundalf"? (Ők a Tisza Párt informatikusai [voltak/vannak].) Nekik elég büntetés, hogy ilyen hülye nicknevekkel hivatkozik rájuk most mindenki, ráadásul "Gundalfot" még magyarosan, fonetikusan is ejtik az interjúban, valószínűleg a "tulajdonosa" szándéka ellenére. (A találó nevekről ld. A galaxis őrzői 2. részében Sokkolóarcot.)

Szóval, bizonyíték nincs, és ez az értelmezést kissé torzítja. És szerintem ez a fontos. Mert Szabó több dolgot is tehetett volna, ha benne lévő "értelmező" más diszpozícióból indul.

1. Semleges: teszi a dolgát, korrekten betart minden külső és belső szabályt, mindent leír, mindent jelent, ahogy egyébként meg is tette, úgy tűnik. És mivel fenntartja magának a "tudatlanság és tévedhetőség jogát", vagyis nem áltatja magát azzal, hogy "imindent" tud és ért, marad a fenekén, és majd kiderül, hová vezet mindez, nem áll a sajtó munkatársai elé. Ui. nem érzékeltem, hogy a tényleges (nyomozati) tettek alapján az eljárásban törvénytelenség történt volna. A "nyomásgyakorlás", amiről beszél, elhárítható volt, úgy tűnik.
2. Ha Szabó történetesen valamelyest kormánypárti elköteleződésű, akkor a csendben maradásnak lehetett volna az a motivációja, hogy ez a Tisza Párt azért mégse jusson már hatalomra 2026-ban, tehát a hallgatása lehetett volna bizonyos értelemben afféle "bűnpártolás" is, hiszen ha valóban bűncselekmény zajlik az orra előtt, de nem szól, akkor ekként kell megítélni ezt (többé-kevésbé, nem vagyok jogász). De ha már mégis úgy dönt, hogy nem hallgat, mehetett volna a Direkt36 helyett (a média kiválasztása sem értéksemleges döntés) az Indexhez, Mandinerhez stb., sőt, esetleg egy Mi Hazánk-os újságíróhoz, mindegy. Ezzel megtehette volna a nyilvánosságra hozatal lépését, nyugodtan alszik, és a kormánypárti meggyőződését sem árulta el.
3. Az történik, ami: elmegy egy ellenzéki (mostanában: független-objektív) laphoz, ahol abszolút kritika, visszakérdezés, tisztázás nélkül felvesznek vele egy bő másfél órás beszélgetést, nagyon empatikusan hagyva őt beszélni, kifejteni, miképpen látja ő a "dolgokat". Az utóélet, az újságírók további nyomozása stb. már mindegy, az ellenzéki sajtó napjainkban a kormány bukásában érdekelt, és hónapok óta teljesen szemérmetlenül, szerkesztőségi szinten ellenzéki és részrehajló. A médiaválasztás tehát nem tűnik sem véletlenszerűnek, sem szándék nélkülinek, habár - bárki a szememre vetheti, íme, el is ismerem - csupán közvetett bizonyíték arra, hogy Szabó Bence az interjúval egyben a saját politikai szándékát is kifejezte, ha akaratlanul is (és ez esetben "hasznos idiótájává" vált a kormányváltást óhajtóknak), vagyis arra utal mindez, hogy Szabó végső soron ellenzéki szavazó. Ez nem tiltott, mielőtt.

Biztosan lenne még néhány lehetőség, ezeket a nyájas olvasóra hagyom. Összefoglalva: az, ahogyan történt mindez, azzal az igazságra rátelepedett még a Szabó Bence által képviselt politikai szimpátia rétege is. Nem tudjuk ui., közvetlen bizonyítékok híján, hogy kik állnak és miért állnak mindezen történések mögött. Márpedig ez a döntő pont, és mivel - ha az Alkotmányvédelmi Hivatal tényleg érintett benne - potenciálisan külső beavatkozás sem zárható ki (másfelől erről szólnak ma a hírek: oroszok itt, ukránok ott, az összes nyugati ügynökségről nem is beszélve), ahogy Piton professzor találóan mondta A tűz serlegében, talán hagyi kellett volna az eseményeket kibontakozni.

Következmények

Szabó Bencének annyi. Rendőr nem tudom, lehet-e még, amit sajnálok, mert szimpatikus és elhivatott, ez kiderült számomra. A jogi megítéléshez nem értek, számomra ő ártatlan, mivel csak a jó lelkiismeretét követte (ld. fent az idézetet), legfeljebb "troppo imprudente", ahogy XII. Piusz jellemezte Mindszenty Józsefet (írja Nagy Töhötöm a Jezsuiták és szabadkőművesek c. könyvében). Ez utóbbi azonban nem ártatlan már, így ha elítélik, annak a saját butasága lesz az oka.

Kormány(párt) és Tisza Párt: majd árilis 12-én éjjel megtudjuk, mi az ítélet.

Nem ismert háttérszereplők: az AH és minden, az államhoz köthető csoport és csapat tegye a dolgát továbbra is, járjon el törvényesen, igyekezzen elérni a törvényben meghatározott céljait, és ha Szabó Bencét felmentem a saját jó lelkiismerete szerinti döntései alapján, ez kijár ennek a csapatnak is: amíg a tetteik nem nyilvánvalóan jogellenesek (tételes joggal szemben nem szabad cselekedni), addig számomra az felel meg, ha megvédik a mindenkori Magyarországot a mindenkori beavatkozási és befolyásolási kísérletektől, mégpedig a mindenkori kormányzat politikájának megfelelően. Azt képviselem ui., hogy ha a demokratikus(nak tartott) választásokon parlamentet és ezáltal közvetve kormányzatot választottunk magunknak, akkor ezután már így kell továbbmennünk, mindenkinek a maga helyén. Vagyis akik örülnek, azoknak könnyű, de akik nem örülnek egy kormány megalakulásának, azok számára is kötelező, hogy a saját országuk ellenében nem cselekedhetnek, mert a nemzeti érdek a kormányérdek fölött áll.

Amit itt láttam, az mindennek meglehetősen alacsony szintű megnyilvánulása volt. Lényegében a pártérdek mélyére húzták le a történéseket, azt sugallva, hogy "a Fidesz" a "Tiszát" állami eszközökkel (ez a súlyosan törvénytelen rész) akarja tönkretenni. Hogy így van-e, nem tudom. De ha a Tisza informatikusa egy kétes előéletű figura lehet (ő "Buddha", az interjú szerint), akkor egy ilyen balfaszpárt, már bocsánat, de magától omlik össze előbb-utóbb, sőt, már a működése is valamilyen hiba eredménye.

Na, mindegy. Meglátjuk, mi lesz, abban a választópolgári helyzetben vagyok, hogy a szavazatomat már lezárt borítékba tettem, így csak egy kávét kérek a folytatáshoz, mindenkinek sok sikert avagy jó vergődést kívánva, ízlés szerint, sok szeretettel.

Update #1

Felkerült egy videó Magyarország Kormánya Youtube-csatornájára, amely a Gundalf néven megismert informatikus kihallgatását tartalmazza, 51 percnyi hosszban. Végighallgattam, annyi számomra is kiderült belőle, hogy az ügyben valamilyen nem magyar szolgálatok aktívan szerepelnek, nem véletlenül "járnak épp arra" stb. Az rémesen nehéz az egészben, hogy egy ilyen fiatal srác ebbe belekeveredhet. Emlékszem magamra ilyen idős koromból, azt sem tudtam, merre van az előre, nemhogy kémeset akarjak játszani. 

Update #2

A Szabó Bence számára szervezett gyűjtés 250 millió forint körül zárult. Akárhogy is, megérte.

Update #3

Még tavaly azt írtam, hogy Magyar Péter nem fog indulni a 2026-os választásokon. Úgy tűnik, ebben tévedni fogok. Nem azért, mert a korábbi indokaim ne állnának fenn ma is, hanem mert most már nem teheti meg, pontosabban nem meri megtenni. Aki mögé ekkora "akarat" sorakozott fel, az ezt már nem meri cserben hagyni, mert lehet, hogy a választást nem nyeri meg, de ha előtte még le is lép, akkor biztosan megtalálják, és csúnyább véget ér a történet. Köszönje magának, akárhogy van is, én mindenesetre nem biztattam, és most sem tenném.

Ezer okot tudok, ami miatt Orbánnak és kormányának mennie kell most tavasszal. Néhány triviális ezek közül: túlárazott közbeszerzések, rokonpártolások (beleértve Magyar Pétert is mint egykori "focistafeleséget", akinek az asszony szerzett jól fizető állást), a pedagógusbérek késői rendezése, az oktatási rendszer "rendőri vezetése" (Pintér Sándorra gondolok), a "stadionépítések" (általában is a "betonba öntött", fölösleges milliárdok, mindegy, mi volt), és a politika mint a hétköznapokat is megmérgező törésvonal ember és ember között, ami mára kihat a munkahelyekre, baráti beszélgetésekre stb. Ide (is) jutottunk 2010 óta, bár természetesen nem akkor kezdődött, de ez mégiscsak 16 év, rémesen sok, szinte azt lehet mondani, nincs másik múlt, csak Orbán és a Fidesz.

Alternatívák tündöklése és bukása

Ilyenből egy volt, amit érzékelni lehetett, de csak felvillant, és kiderült, hogy szalmaláng minössze: a Momentum a NOlimpia-népszavazás idején megcsillantotta egy új, fiatal, európai, nyugatos vonal feltűnésének lehetőségét, ami mára történelem csupán, abból sem a szebbik: tehetségtelen, ostoba, a hazája érdekeit az EU-ban eláruló párt lett, a növekedése gyorsan véget ért, mára már csak egy-egy odavetett, a kormányellenes sajtó által felkapott mondat miatt emlékszünk rájuk, de minek.

Jobbik: eleve nincs jobbra a Fidesznél hosszú távon, tehát nem megy. Vona Gáborral pedig a tehetség is távozott onnan, mára az ex-pártelnök (Jakab "Parizer" Péter) DK-színekben indul. Sírunk, röhögünk?

Mi Hazánk: ez a jobboldali Jobbik, vagy hát, az eredeti, gárdista, masírozós, ami valós politikai képviselője néhány százezer embernek, de nem kormányra való.

Kutyapárt: egy kerületet is alig vezetnek el, rétegpártnak nagyszerűek, arra is, amikor egy "belpesti" mégse tud dönteni, és alternatívát keres magának, de szintén klasszikus 5%-os csapat.

DK: a Gyurcsány-párt (mára csak az ex-nej maradt, néhány komcsi őskövület társaságában) onnan indult, hogy Gyurcsány 2006-ban megnyerte a választásokat, majd kikerült a híres őszödi beszéd, amely példátlan módon nem lemondáshoz, hanem négyévnyi kormányzati vergődéshez vezetett, beleértve a 2006 őszén történt rendőri túlkapásokat. Egyetlen példa, mert 20 (húsz, bazmeg, de vén lettem!) éve történt: a ma is aktív Révész Máriusz a feltett kezében tartott országgyűlési képviselői igazolványával elindult a rendőrsorfal felé, majd a rendőrök (azonosító nélkül mindegyik) összeverték, és ő kórházba került. Az akkori baloldali kormánysajtó pedig Révész Mártíriusznak hívta egy ideig. El tudod ezt hinni? (Ezer hasonló történet van még, nézz utána, ha érdekel.)

LMP: klasszikus zöld-baloldali párt volt, valódi értelmiségi arcéllel, többször megkapták a szavazatomat, mert kell az ilyen (is) a parlamentbe. Sokfelé szakadtak, kiüresedtek, eltűntek csendben, de legalább nem szégyenletesen (mint a Momentum).

MSZP: a klasszikus komcsi utódpárt, ami 1994-98. között az SZDSZ-szel még kétharmadosan kormányzott (ebből a saját erő 54% körül volt). Mára csak néhány elfáradt arc maradt belőle, az egykori szellemi háttér kihalt, néhány bírósági úgy még folyik az ismertebb arcaik ellen/kapcsán, de ideológia, jövőkép, nemzettudat már 2002-ben sem maradt bennük. Nem sírunk.

Ezt a silány mezőnyt nem megverni egy versenyben szinte lehetetlennek tűnik, és mégis, 2024-ig kellett várni, mire született valami kézzelfogható, ami eltakarítja ezt a társaságot a politikából. Csak az a baj, hogy a született vagy csinálták kérdése nincs eldöntve, és ha csinálták, ezt akarták-e, vagy csak így sikerült.

Tisztelet és Szabadság?

Nem írok MP-kritikát, mert érdekes módon egyre többen írnak, szó szerint azt az álláspontot ismételve, amit már két éve leírtam: egy alkalmatlan személyiség, közepes képességekkel, nem a politikára mint élettevékenységre, hanem a könnyű életre való vággyal nem szabad, hogy az ország vezetője legyen. Ennyit erről, mármint a pártelnökről.

És a párt? Az meg nincs, ugye, legalábbis nem klasszikus értelemben, mert ahol a teljes taglétszám (és így a teljes döntéshozó fórum, régiesen: kongresszus) alig két tucatnyi ember, az nem párt. És az eddig kikerült, kiszivárgott, elmondott, megtudott, interjúban közölt hírek szerint nemigen megy arrafelé sem a tisztelet, sem a szabadság. Mindkettő nehéz kenyér, tudom, de hát, akkor is (illetve annak ellenére, ha már szóba hoztam a morált). 

A fő hazugság: ennél már nem lehet rosszabb

Aki a Tiszára szavaz, mit válaszol erre a kérdésre: ennél már tényleg nem lehet rosszabb? Mert erre a válasz az, hogy de igen, nagyon is lehet rosszabb, mert "elég jó" a világunk ahhoz képest, ami e pillanatban a világ más tájain található (vegyük csak az ukrajnai háborút, ahol megtörténhet, hogy a következő drón a te frissen felújított konyhádba csapódik, megölve a gyerekedet és a férjedet, értelmetlenné téve az életedet). Szóval, igenis, lehet rosszabb.

A kérdés ui. csak megfordítva válaszolható meg nemmel: elképzelhető-e, hogy ennél már nem lehet jobb? Nem, ez elképzelhetetlen. Jobb mindig lehet.

Akik ma a Tiszára terveznek szavazni, egy kérdést válaszoljanak meg nekem: mi lesz, ha ténylegesen rosszabb lesz, sőt, sokkal rosszabb? Mi lesz, ha elfogy a pénz, nem lesznek potens szövetségesek (az EU mára önmagát véreztette ki, gazdaságilag épp az iráni háború legrosszabb következményeit, a teljes energiahiányt akarja elkerülni, lényegében levegőért kapkod), és kiderül, hogy a politika (a külpolitika különösen is) az érdekek képviseletének harca, nem pedig morális tartalom (bár persze az érdekben is van morál, de érted, gondolom), és senkit sem érdekel Magyarország, miután egy új kormányzat megtette mindazt, amit elvárt tőle "Brüsszel".

Szóval, mi a tényleges garancia arra, hogy nem lesz rosszabb? (Sőt, megengedő vagyok, mert még csak nem is azt kérdezem, mi a garancia arra, hogy jobb lesz.) Szakértelem? Politikai kapcsolatok? Egy vezetésre termett személy karizmája? Az EU elnéző jóakarata? Egy nagyszerű jövőkép, amit már két éve színezgetnek, szinte már látjuk magunk előtt? Ezeket nemigen látom, de talán (biztosan) nem látok mindent.

Mi legyen 2026-ban?

Rosszkor van ez a választás, erre jutok újra és újra. A tisztességes és egyenes kormányzati hozzáállás ez lenne: megtartjuk, mert ez a törvény, idén választani kell, de ha nyerünk (nyer a Fidesz), két év múlvára előrehozott választásokat tartunk. Addig remélhetőleg lezárul a két súlyos háború a világ(unk)ban, talán jobbak lesznek a viszonyok, amik igazán jók persze sosem lesznek, és talán elkerülünk egy óriási világválságot, ami e percben konkrétan fenyeget minket. És akkor válasszunk újra, jöjjön más, ha még mindig ezt akarja a nép (többsége).

Na, ez nem lesz. Ezért rettentően frusztrál ez az egész, mert egyrészt kellene már az új vér a politikába, amire most megindultak folyamatok (igaz, a látható eredmények egyelőre kétségesek). Másrészt viszont ez nem az a történelmi helyzet, amikor valami teljesen újjal szabad lenne kísérletezni. A világ dolgai, benne Magyarország dolgai, nem mennek jól. A politika és a háborúk elnyomják, de ugyanúgy sodródunk az ökoszisztémák, a nagy természeti rendszerek összeomlása felé, mint amikor volt időnk ezzel kicsit többet (látszat)foglalkozni. A gyerekeinkre ugyanúgy nehéz sorsot hagyunk jelen állás szerint, összeomlást, a túlélésre való berendezkedés tragikus éveit, csak most azt hisszük, van ennél fontosabb. Persze, hiszen minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb, nemde?

Idén, életemben másodszor arra fogok szavazni, hogy az országunk ne kerüljön a már ismert rossznál rosszabb (igazából: sokkal rosszabb) helyzetbe. Ez nem jó, nem ezt akarom, csak nem látok jobbat. A demokrácia igazán békeidőben virágzik, és békeidő nincs 2020 tavasza óta, legalábbis az azt megelőző kb. 15-20 évhez képest. Ezért nagyon határozott vezetést, dönteni tudást, jövőképet, koncepciót, szókimondást várok el attól, aki itt a szavazatomért versenyez, és az igazmondásnak és alkalmasságnak azt a minimális látszatát, ami elég lehet ahhoz, hogy pár nyomorult évre bizalmat adjak neki és csapatának. Kényszerű a választásom, érzem a megalkuvást magamban, de egy újságíró találó szavaival: szerethetem jobban a hazámat, mint amennyire utálom Orbán Viktort. És tényleg, végül ez marad: a hazámra szavazok, a gyerekeim jövőjére, nem érdekel, ezt ki vagy mi tudja a legjobban biztosítani, vagy éppen hogy hívják az illetőt, csak képes legyen elérni ezt.

Önzőség, tudom. De ha te is így szavazol, valamiért és nem valami (valaki) ellen, akkor meg tudjuk beszélni később, mi történt.

Amit most röviden leírok, amögött azért jóval több tény, vélemény, érzet stb. húzódik meg, de ha nekikezdek, sosem lesz vége, és belealszol.

Röviden: nem tudom eldönteni ugyan, hogy az ukránok technikai vagy politikai okból nem indították újra a kőolajszállítást a Barátság vezetéken, de azt már nagyon is meg tudom ítélni, hogy az ezt övező kommunikáció milyen érzetet kelt: barátságtalan, minden szempontból.

Nem akarom elvenni az ukránok azon jogát, hogy maradjanak egyenes gerincűek, de a gerinc nem véletlenül nem egy egyenes csont, hanem csigolyákból álló, hajlékony váz. Szóval, ha én háborúznék, és ki lennék szolgáltatva a külső segítőm döntéseinek, pl. hogy csatlakozhatom-e az EU-hoz (és mikor), kapok-e pénzt, fegyvert stb., akkor az lenne a célom, hogy e segítségeket megszerezzem, és csak másodlagos lenne az ár kérdése, de mernék bízni a gerincemben.

Most azt látom, úgy érzem, hogy Ukrajna fölöslegesen tartja az "ellenségei" között Magyarországot, hiszen nem lenne túl bonyolult a korrekt viszony kialakítása.

A kisebbségek azt kérik, hogy a 2018-2019-es törvények által elvett jogokat (oktatási és államnyelvi törvény) egyszerűen adják vissza, pont ugyanúgy, mint előtte voltak. Nem kérnek többet (habár egy EU-ba igyekvő országtól talán az sem lenne túlzás, ha akár többet is adna).

És a Barátságon folyjon az a k*rva olaj, ha már így alakult történelmileg. Nekem senki ne mondja, hogy Oroszország pont a mi importunkból finanszírozza a háborúját, miközben Európa többi része, amely orosz LNG-t vesz, ártatlan, és az USA, amely nukleáris fűtőelemeket vesz, szintén. Megértem, hogy kicsik vagyunk, amit más megtehet, azt mi nem, ezt el tudom fogadni hallgatólagosan, amennyiben ez ahhoz kell, hogy mindenki boldog legyen. De azt már nagyon nem, hogy ezt a felemás helyzetet irracionális, sőt, képmutatóan hazug érveléssel tartsa fenn a nyugati EU-s politika.

Szóval, Magyarország lehetne Ukrajna támogatója is, de legalábbis nem kerékkötője az ukrán törekvéseknek, de erre mi oka lenne? Visszakapták a kisebbségek az elvett jogaikat, ami a magyar fél kérése évek óta? Nem, legfeljebb csonkán, részben, egy kicsit. Az ukrán fél legalább a kommunikáció szintjén megtesz mindent, hogy az olajszállítás zökkenőmentes legyen, és probléma esetén (mégiscsak háború van, megértjük, hogy nem mindig ez az első dolguk) kisimítsák az egyenetlenségeket? Nem, inkább elküldik a magyar kormányt bárhová, és úgy érzem, a diplomáciától teljesen távol eső szóhasználattal. És amikor erre Magyarország kicsit öv alá céloz a válaszával (az EU-s hitel blokkolásával), akkor mint akit tegnap gyártottak, felháborodnak?

Zelenszkij, akinek jól jönne egy ukránbarátabb magyar vezetés, arrogánsan elküldi Orbánt Putyinhoz reklamálni? És mit vár ettől? Hogy azok, akik a helyzet eszkalálódása miatt benzináremelkedést érzékelnek majd, hirtelen megkedvelik Ukrajnát? Azt fogják akarni, hogy bárcsak ilyen jó barátai legyenek Magyarországnak, mint amilyen Ukrajna is lenne? 

Nem akarom sem alá-, sem túlbecsülni, de amikor valaki "ártatlanul" úgy érzi, hogy az ő bőrére (pénzére) megy a játék, az nálunk komoly reakciókat szül. Ha nálunk egy most politikai értelemben közömbös vagy bizonytalan szavazó azt látja, hogy Ukrajna konkrétan neki okoz kárt a döntéseivel (pl. hogy nincs olaj, drágul a benzin), az válhat egyetlen napra kormánypárti szavazóvá, és Orbán és a politikája marad.

Ha én akarnám, hogy kormányváltás legyen Magyarországon, akkor csökkenteném a konfliktusok felületét, visszavennék a hangerőből, nem éleznék ki olyan ellentéteket, amik máskor radar alatt maradnak, mert keveseket érdekelnek, és nem adnék közösnek tekinthető, vagyis politikailag egyesítésre használható, közösen "utálható" (vagy épp szerethető) célpontot. Van napi gond épp elég, elég lenne azokat forrni hagyni, és akkor talán sikerülne kormányt váltani.

Amit látok, az tehát elég zavaros: Ukrajna kiélezi a konfliktust olajügyben, de ezzel nem tudja maga mellé állítani azt a szavazót, aki emiatt drágább benzint kap csak, és ha már a gerinccel kezdtem, igazából nálunk sem épp kellemes azt olvasni, hogy milyen egy szar ország és nemzet vagyunk, amiért nem adunk pénzt Ukrajnának. Történetesen én emiatt nem érzem magam szar polgárnak, mivel ezer lehetőségem van a támogatásra anélkül is, hogy erre bárkitől engedélyt kérjek vagy épp minden nap kérkedjem vele.

Ha most én lennék az ellenzék, aggódnék: a háborútól és közvetlen hatásaitól ("1000 Ft-os benzinár") való félelem erős kampányfegyver, és ha ezt a kormány összeköti azzal, hogy az ettől való megmenekvés egyedüli lehetőségeként képes láttatni magát, akkor sok bizonytalan meggyőzhetővé válik, és nem is kell hozzá ideológia: nem kell fideszesnek lenned, csak szavazz ránk egyszer, hogy ne legyen 1000 Ft a benzin. Egyszerű, mint a pofon. Mármint amibe emiatt az ellenzék bele fog szaladni.

Még egy, mert nincs kedvem annyiszor írni, ahányszor eszembe jut: tavaly azt jövendöltem, hogy Magyar Péter visszalép, lefalcol a választások előtt. Még nem vonnám vissza, bár naponta csökken az esélye, és látok jeleket, hogy bekövetkezik. Azt mondom tehát ma is, hogy valamiképpen kilép ebből az egészből, és sokan maradnak itt becsapottan és politikailag kisemmizetten. De ha már itt tartunk, a tiszásokat és támogatóit (óellenzék, ellenzéki sajtó) már most is kisemmizettnek látom, akiknek a gerinc csak egy érdekes betűkompozíció, lefordíthatatlan szójáték. Vennének példát az ukránokról.

Ez a cikk jelent meg a Magyar Hang nevű oldalon:

Ez a „valami” egy teljesen fiktív anyag – Rácz András lefuttatta a CopyLeaks-et az állítólagos Tisza-program egyik elemén

Röviden összefoglalva: Rácz András szerint az állítólagos Tisza-program teljesen fiktív anyag, mivel a plágiumkereső szoftver mindössze 1,1%-os egyezést talált benne, ami szerinte azt bizonyítja, hogy a szöveg nem hivatkozik valós adatokra vagy korábbi szakmai forrásokra. A szakértő ebből arra következtet, hogy mivel a dokumentum szövegszinten nem kapcsolódik a magyar valósághoz, azt nem írhatta valódi szakember vagy komoly politikai erő.

Ez teljesen korrektnek tűnő álláspont, úgy tűnik, a szerző megtette, amit az ellenőrzés érdekében megtehetett, a használt plágiumkereső, gondolhatjuk, alkalmas e célra, Rácz András maga pedig afféle "tudóstípus", "Ooszország-szakértő" (habár ez itt, magyar gazdasági programtervezet valódiságának vizsgálata esetén nem releváns), de mindegy is, egy szakértő legyen járatos a tudományos vizsgálatok minőségbiztosítási világában, nemde? Naugye.

Még mielőtt a lényegre térnénk, van egy fontosabb "lényeg": már évek óta ott van a zsebedben, a mobilodon, az egész világ. Ott vannak az AI-applikációk, a Gemini, a ChatGPT, a Claude, a Perplexity, a Grok, és még pár további. Tedd meg a saját magad érdekében, hogy használod ezeket. Ne hagyd magad becsapni, félrevezetni, ne feltett kézzel, hogy te úgysem értesz hozzá, fogadd el mások véleményét, beleértve az itt olvasottakat is, hanem szánj legalább a kritikus fontosságú kérdésekre és válaszokra pár percet. Én is csak ezt tettem, semmi többet.

Rácz András megállapításai tudományos értelemben kétségesek

Röviden, hogy ne csukd be az oldalt unalmadban: aki AI-t használ manapság egy dokumentum elemzésére, majd ezt az elemzést közzéteszi, az ezzel egy újabb "dokumentumot" hozott létre, amely ugyanúgy vizsgálható. És a mai nagy nyelvi modellek kifejezetten jók már e vizsgálatokban. Tehát semmi mást nem tettem, mint kimásoltam a fenti cikk szövegét, és az alábbi utasítással kértem róla elemzést a Gemini Pro-tól, gondolkodó üzemmódban:

"Te egy olyan szakértő vagy, aki egy emberi szöveg, pl. újságcikk, publicisztika stb. logikai elemzésében, szándékainak feltárásában, hiányosságok, logikai ellentmondások, egyoldalúságok feltérképezésében erős. Elemezd az alábbi szöveget ez alapján: [itt jött a teljes szöveg]"

És mindenféle kommentár nélkül, ez volt a válasz. Csak bemásolom, nem szépítgetem, olvasd el szépen, és gondolkodj rajta, ha van kedved. Annyit azért megtettem, hogy kipirosítottam pár mondatát.

Fontos! Az alábbi elemzés NEM azt bizonyítja vagy épp cáfolja, hogy az Index által közzétett három pdf valódi emberi mű vagy hamisítvány, hanem csakis a Rácz András által írt szöveget értékeli.

Elemzői szemüvegen keresztül vizsgálva a szöveget, az alábbi strukturált elemzést készítettem. A fókusz a Rácz András által felállított logikai láncolaton, a módszertani feltételezéseken és a levont következtetések érvényességén van.

 

1. A szöveg célja és szándéka (Intent)

• Elsődleges cél: A szöveg célja hitelteleníteni az Index által közölt, „Tisza-programként” hivatkozott dokumentumot. A szerző azt kívánja bizonyítani, hogy az anyag nem valódi politikai program, hanem egy „fiktív”, a valóságtól elrugaszkodott produktum.

• Másodlagos cél: A dokumentum eredetének megkérdőjelezése (ember írta-e egyáltalán), és közvetve az Index hitelességének rombolása, amiért publikálta az anyagot.

• Retorikai eszköz: A „tudományos/szakértői” tekintély bevonása. Egy szoftveres elemzés (CopyLeaks) eredményére hivatkozva próbál objektivitást kölcsönözni egy alapvetően politikai/véleményvezéri állításnak.

---

2. Logikai elemzés és az érvelés szerkezete

Az érvelés egy szillogizmusra (következtetési láncra) épül, amely azonban több ponton logikai hibákkal terhelt.

A szerző premisszái (alapfeltevései):

1. Egy valódi gazdaságpolitikai program szükségszerűen tartalmaz szó szerinti egyezéseket (15-20%) más forrásokkal (KSH, Eurostat, korábbi elemzések).

2. A CopyLeaks szoftver alkalmas ezen "valósághoz való kapcsolódás" mérésére.

3. Ha nincs meg a szöveges egyezés, akkor a tartalom nem kapcsolódik a valósághoz ("fiktív").

Logikai ellentmondások és hibák (Fallacies):

• Módszertani tévedés (Category Error): A plágiumkereső szoftverek szöveges karakterlánc-egyezéseket keresnek, nem tartalmi vagy ténybeli valóságtartalmat.

  • Hiba: Rácz összemossa a „hivatkozás” fogalmát a „szövegátvétellel”. Lehetséges úgy írni a magyar gazdaságról 200 oldalt valós adatok alapján, hogy az író minden mondatot átfogalmaz, saját szavaival ír le, vagy az adatokat nem szövegesen, hanem a szoftver által nem értelmezhető táblázatokban közli. A szoftver 1,1%-os eredménye azt mutatja, hogy a szöveg egyedi, nem pedig azt, hogy fiktív.

• Non sequitur (Nem következik belőle): A szerző azt állítja: „ez a 210 oldalnyi szöveg... egyáltalán semmiféle egyezést nem mutat semmivel... Másképp fogalmazva, ez a szöveg egyáltalán nem kapcsolódik az aktuális magyar valósághoz.”

  • Elemzés: Ez a következtetés logikailag nem áll meg. Egy szöveg lehet 100%-ban egyedi megfogalmazású (plagiarism free), miközben tényeken alapul. Fordítva is igaz: egy szöveg lehet tele valóságtól elrugaszkodott állításokkal, miközben 20%-ban idéz más forrásokat. A szövegegyezés hiánya nem bizonyíték a fikcióra.

• Argumentum ad ignorantiam (Tudatlanságra hivatkozás): Rácz abból, hogy a szoftver nem talált egyezést, arra következtet, hogy az anyag forrásai nem léteznek vagy nem valósak.

---

3. Hiányosságok és egyoldalúság (Bias)

A szöveg elemzése során több ponton tetten érhető az egyoldalú megközelítés:

• Megerősítési torzítás (Confirmation Bias): A szakértő eleve szkeptikusan állt a dokumentumhoz („kíváncsiságból megfuttatta”, „állítólagos Tisza-program”), és az eredményt úgy interpretálta, hogy az igazolja a prekoncepcióját.

  • Érdekesség:Akadémiai környezetben az 1,1%-os plágiumarány általában kiváló eredménynek számít, és az eredetiséget dicséri. Itt Rácz ezt negatívumként, a „valóságtól való elszakadásként” keretezi át, ami egy szokatlan és erősen vitatható értelmezés.

• Mintavételi torzítás: A szerző elismeri, hogy a három részből csak a harmadikat vizsgálta („szándékosan nem a legelsőt választottam”). Nem indokolja meg szakmailag, miért pont ezt a részt választotta, és miért reprezentatív ez a teljes anyagra nézve. Lehetséges, hogy az első rész tartalmazza a helyzetértékelést (sok adattal), a harmadik pedig a jövőképet (kevesebb külső hivatkozással).

• Politikai keretezés:A hivatkozások („NER-es Világgazdaság”) és a stílus („légből kapott ostobaság”) egyértelművé teszik, hogy nem semleges adatelemzésről van szó, hanem politikai véleményformálásról.

4. Az „AI-hipotézis” vizsgálata

Rácz felveti: „Az is erősen kérdéses, hogy egyáltalán valódi, élő emberek írták-e.”

• Logikai bukfenc: Ha a szöveget Generatív AI (LLM) írta volna, az valószínűleg nem 1,1%-os egyezést mutatna, hanem magasabbat, vagy tipikus AI-mintázatokat követne. Az LLM-ek a betanult szövegek statisztikai valószínűsége alapján generálnak, gyakran használva paneleket.

• Hiányzó eszköz: Rácz plágiumkeresőt használt AI-detektor helyett. A két eszköz célja és működése eltérő. A plágiumkereső eredményéből (alacsony egyezés) nem lehet arra következtetni, hogy a szerző nem ember, sőt, a rendkívül alacsony egyezés inkább utalhat egy nagyon tudatos (vagy nagyon grafomán) emberi szerzőre, aki kerüli a "copy-paste" módszert.

Összegzés (Verdict)

A szöveg egy hatásos politikai publicisztika, de gyenge lábakon álló szakmai elemzés.

• Erőssége: Jól használja a „data-driven” (adatvezérelt) látszatot (százalékok, szoftver neve) a hitelesség növelésére.

• Gyengesége: Alapvető logikai hiba azonosítani a „szöveges egyezést” a „ténybeli megalapozottsággal”. A következtetés (hogy az anyag fiktív, mert egyedi a szövegezése) tudományosan nem megalapozott, sőt, paradox.

Egy mondatban: Rácz András egy plágiumszűrő szoftver eredményét (ami az eredetiséget méri) paradox módon a tartalmi hitelesség hiányaként interpretálja, hogy alátámassza azt a politikai állítást, miszerint a kiszivárgott dokumentum hamisítvány.

A fenti elemzés egy dolgot egyértelműsít: Rácz András politikai szándékból írt, és politikai véleményt akart tényként előadni. Ez az ő dolga, higgye el, aki akarja, hogy neki van igaza.

Manipulációs technikák és a technológiai háttér hibás használata

Csak nem bírom ki, itt egy másik Gemini-válasz arra, hogy a szerző milyen felismerhető manipulációs technikákkal élt, illetve hogy a technológiát (CopyLeaks szoftver) megfelelő módon használta-e. Íme.

Fontos, újra! Még mindig csak a Rácz András által írt szöveget vizsgáljuk, nem mondunk semmit arról, hogy a szőnyegen forgó "gazdasági csomag" eredeti vagy hamisítvány.

I. Manipulációs technikák elemzése

A szöveg retorikai felépítése nem a tudományos objektivitásra, hanem az olvasó meggyőzésére és érzelmi befolyásolására törekszik. Az alábbi eszközöket alkalmazza:

1. Átkeretezés (Reframing) – A „fekete-fehér” technika

Ez a legfontosabb manipulációs elem. A tudományos és akadémiai életben az alacsony plágiumszázalék (1,1%) általában erény (eredetiség, önálló munka).

• A manipuláció: A szerző ezt a pozitív mutatót negatívumként keretezi át („valóságtól való elszakadás”, „fiktív”).

• Cél: Az olvasóban, aki nem ismeri a plágiumszűrők működési logikáját, gyanakvást ébreszteni egy olyan adat alapján, ami valójában az ellenkezőjét bizonyítaná.

2. A hamis szaktekintélyre hivatkozás (Appeal to Authority)

A szöveg egy szoftvert (CopyLeaks) emel „döntőbírói” pozícióba.

• A manipuláció: „A gép azt mondta...” típusú érvelés. Mivel egy számítógépes program objektívnek tűnik, a belőle származó, szubjektíven értelmezett következtetést is megkérdőjelezhetetlen tényként tálalja.

• Cél: A vita lezárása. Ha a szoftver „leleplezte”, akkor nincs miről vitatkozni.

3. Kútmérgezés (Poisoning the Well)

Mielőtt az olvasó találkozhatna magával a programmal vagy ellenérvekkel, a szerző negatív jelzőkkel hitelteleníti a forrást.

• Példák: „NER-es Világgazdaság”, „légből kapott ostobaság”, „valami” (a program helyett).

• Cél: Az ellenfél vagy a vizsgált dokumentum hitelességének aláásása még az érdemi vizsgálat előtt.

4. Hamis dilemma és túlzó általánosítás

• Állítás: Vagy 15-20%-os az egyezés, vagy a szöveg nem létező dolgokról szól.

• A manipuláció: Kizárja a harmadik (és legvalószínűbb) opciót: a szerzők ismert adatokat (KSH, Eurostat) használtak, de teljesen egyedi mondatszerkezetekbe foglalták azokat, kerülve a szó szerinti másolást.

5. Érzelmi manipuláció és gúny

• Eszköz: A szakmai elemzést gúnyos megjegyzésekkel keveri („szerzője (?)”, „ha valakinek poénból mégis sikerülne”).

• Hatás: Ez a stílus közösséget vállal az olvasóval („mi, okosak, látjuk, hogy ez milyen nevetséges”), és kirekeszti azokat, akik esetleg komolyan vennék a dokumentumot.

---

II. Technológiai Reality Check: CopyLeaks vs. Rácz állításai

Ebben a részben ütköztetjük a szoftver valós technikai működését a szerző által levont következtetésekkel.

Rácz Andrásnak lehet igaza abban, hogy a szöveg, amit vizsgált, végső soron hamisítvány. De ha azt kérdezzük, hogy ezen álláspontját tudományosan korrekt, módszertanilag és az érvelés tisztasága szempontjából helyes módon tette-e közzé, akkor az állításaink (a szerző látott már szillogizmust, úgy is mint Barbara celerant primae darii ferioque... - aki szintén látott, érti) tarthatók.

Ha én lennék Rácz András, afféle tudósként rémségesen szégyellném magam.