Ez a jóslatom, hogy rövid legyek. Az indoklás hosszabb, íme.

A Tisza párt voltaképpen nem létezik

Ez a szerveződés lényegileg az egyszemélyes (ráadásul online) show-k közé tartozik, ahová a stand up comedy is, ha érted. Nincs párt, hátország, társadalmi beágyazottság, aktivisták, megszólalók, pártemberek stb. Az egyetlen MP létezik, aki úgy komenikál, hogy kiír valamit valahová, és a magát ellenzékinek (nem annyira kormánypártinak, illetve balkézről a kattintásokra vadászó) gondoló sajtó ír róla valamit. Legutóbb pl. az volt a poszt tárgya (még 2024 végén kezdtem el írni, de meguntam, bevallom), hogy egy korábbi posztja volt minden idők leglájkoltabb FB-posztja Magyarországon. Világos, hogy az efféle hír-derivátumoknál nincs is fontosabb, és ennek felismerése is csak újabb jele az illető "alkalmasságának".

Szóval, mivel nincs senki (a pár titkárnőt, könyvelőt és egyéb személyzetet leszámítva, mert egy egyszemélyes kft-nek is kell adóbevallást készítenie), nincs itt senki és semmi. A jelölteket talán már kasztingolják, talán még azt sem, és az egyetlen ígéretük annyi, hogy leváltják Orbánt. A "mi lesz másnap" témája fel sem merül, ez pedig a választói/rajongói hiányosságokat kiáltja világgá. (A választópolgári minőség, csakis politikai értelemben, komoly probléma, sokkal komolyabb, mint elsőre vagy másodikra látszik.)

A politika napi szinten kemény meló

Ha emlékszik valaki a Covid elejére, Orbán heteken keresztül reggel hatkor, az operatív törzzsel indította a napját. És délután kettőkor nem ment haza a családhoz és kapcsolta be a tévét, hogy megvolt a nyolc óra, most pihen kicsit, aztán boltba megy, elviszi a kocsit gumicserére stb.

Na, ezt senki az ellenzék korábbi pártjai közül nem vállalta. Egy kis tüntetés itt-ott, szimbolikus, lehetőleg fotelből intézhető aktivitás (a home office egy politikusnak is jár, nemde?), és talán Gyurcsány (aki mintha tényleg őszintén komolyan vette volna, hogy egyszer még visszatér) és Hadházy Ákos (aki megtalálta a maga szintjének megfelelő tevékenységet vidéki polgármesterek pályázatainak vizsgálgatásával) kivételével mindenki megvolt azzal, hogy kapta a fizuját, néha feltűnt a médiában, és annyi. Null és nulla: egyik az eredmény, a másik meg a színvonal.

Azt állítom tehát, hogy MP is szépen belátja 2026-ra, hogy kár erre rátennie az életét, ezt nem neki találták ki. Talán győzne, de aztán, mivel a személyisége teljesen alkalmatlannak látszik a komoly, felelősségteljes munkára, pláne csapatban, és vezetőnek egyáltalán nem nevezhető, legfeljebb akarnoknak, így hirtelen ott találná magát pont abban a közegben, amire valójában sosem vágyott: ahol felelősség és a veszteség lehetősége egyaránt bőven akad. Márpedig egy nárcisztikus személyiség mindig és mindentől fél, amit nem tud kontrollálni.

(Ad vocem nárcizmus: írtam már erről, hogy MP-t nagy valószínűséggel a nárcisztikus személyiség[zavar] teszi oly kellemetlen emberré, ezt az eddigi jelek mindig csak erősítették. A családon belüli erőszakra utaló vagy épp kifejezetten ezzel őt vádoló történetek, amik itt-ott megjelentek, csak súlyosabbá teszik az egészet. Így a nárcisztikus személyiség tézisét egyelőre fenntartom, és külön már nem magyarázom.)

Most még, amikor a felelősség csak egy Fb-poszt tartalmára terjed ki (ld. szíriai gép landolása vagy a fent említett népszerűségi poszt - látszik a színvonal?), élvezetes a dolog, mert minden nap mintegy új kezdet, ami másra sem való, mint új mókát kitalálni a nagyérdemű szórakoztatására, valamint a saját személyiség támogatására. Ne felejtsük: minden látszat ellenére reggelenként komoly nehézséget jelenthet szembenézni azzal, hogy vajon meddig tart ki a sikerszéria.

Ugyanez kormányon gyors bukás lenne

Az ellenzéki, baloldali stb. sajtó lényegében tényellenőrzés nélkül lehozza MP minden hagymaillatú böfögését, és a lehető legritkábban, az ordító ökörségeknél végez némi kritikai munkát. (Kedves Telex, nekem ezért nem ér meg még havi száz forintot sem az önök munkája.) Szóval, a szimpatizáns sajtó gondosan ügyel arra, hogy MP egyetlen árucikke, t.i. a remény Orbán és a Fidesz leváltására, ne sérüljön. Semmi baj, csak az ilyet nem függetlennek, hanem pártsajtónak hívjuk. (Csak itt nincs párt, ld. fentebb.)

Na de vissza a kormányzáshoz. Ott mindez élesben megy: nem bemondani kell Fb-n, hogy ez vagy az kellene, hanem meg kell tervezni, előtte-alatta-utána szakérteni, hogy jól megy-e a dolog, és akárhogy lesz is, vállalni a felelősséget, személyesen, beleértve a sajtóban majd megjelenő kritikákat és a kommentszekciók "népharagját". És értem én, hogy van mit csinálni (oktatás, egészségügy, hogy mást ne is említsek), de azt is meg kell oldani, hogy minderre pénz is legyen, és hogy közben a támogatás is kitartson. Ez nem a Vatikán, ahol egy kóbor, öreg pápa (XXIII. János) a semmiből összehív egy egyetemes zsinatot (II. vatikáni zsinat, 1962-65.), amit már befejezni sem tud, mégis megváltoztatja vele a világegyházat, hanem egy elképesztően bonyolult rendszer, ami az egyéni napi megélhetéstől a társadalmi-gazdasági kohézióig mindenre kiterjed, sőt, nemzetközi szálai is bőven vannak.

De ez rengeteg melót jelent, és őszintén szólva, még ha MP-hez hasonló lehetőségem (tehát hihető támogatottság stb.) lenne is rá, akkor sem vállalnám. Mert szeretek csak meghatározott időt dolgozni, vannak hobbijaim, magánéletem, sok efféle. És az a legkevesebb, hogy egy szép reggelen valami fogalmatlan momentumos fújja fel a ház elé a járdára, hogy ne lopjak már, mert az ilyet önerőből is el tudom zavarni, nem kell hozzá rendőr.

Így az a jóslatom tehát, hogy minderre MP egy szép napon (pontosabban egy hosszabb folyamat végén) rájön, és lelép. Nem rosszból teszi majd, és egyébként teljesen megértem, az imént írtam le. Nem tudom, milyen lesz a búcsúja, kiregisztrál-e a fészbúkról, esetleg rendez egy búcsúbulit az Ötkertben vagy hol, de a lényeg, hogy eltűnik. A jóslatom ui. azon a másik kacsalábon forog, hogy egy nárcisztikus képtelen veszíteni. (Ez nem keverendő a Fidesz "akkor is nyertünk, ha vesztettünk"-politikájával, mert az egy szervezet stratégiája, nem egyetlen emberé.) Márpedig MP még mindig nárcisztikus, és a kudarctűrése (ld. a minden kis szirszar posztra való azonnali reakcióit, amik általában minimum indulatosak, hazugsággal vádolják a másikat stb.) szinte nemlétező. Talán nem csinál balhét, ha a Sparban nem kap zárás előtt friss avokádót, de el tudom képzelni. És egy országos választás elveszítése (lám, időközin el sem fognak indulni 2026-ig, hát mi ez, ha nem félelem és a választók cserbenhagyása?) kifejezetten kudarc, azt személyesen túlélni nem kis dolog, és hol van akkor még az, hogy a párton belül túléli-e az ember, sőt, a párt túléli-e.

Ha MP hallgatna rám, mihamarabb elkezdené leépíteni a várakozásokat, és előkészítené a távozását. Ne érts félre, kedves olvasó, nem a Fidesz mellett érvelek: a Fidesznek a nagyjából fair verseny nagyon is jót tenne, de jó ideje nincs versenytárs, és ez a legnagyobb baj. Most akadt valaki, aki húsz méterről kb. úgy néz ki, mintha, de ez még nem a premier, hanem csak a próbaidőszak, az előadás bő egy év múlva lesz, de már árulják a jegyeket. És a bonviván (de legalább már van jelölt, mondhatnám optimistán) leginkább olyan, mint egy verni való, rossz kamasz, aki mindent jobban tud, aki mindenre rá meri mondani felelőtlenül az ellenkezőjét, akit a tények csak önmaga kapcsán érdekelnek, és csakis, ha kedvezőek rá nézve, és akit anyu és apu az ostobaság végtelen határaiig kényeztetett eddig. Úgyhogy a jogsi meglehet, de hogy apu Ferrarijába nem teszi be a seggét, az ugyanezen körökben evidencia.

"Szegény, szegény magyar hazám!"

Utóirat

Mivel ezt még a méltán emlékezetes Nagy Újévi Beszéd előtt kezdtem írni, kimaradt az előrehozott választások követelése, ami a politikai komolyság mércéjével a "gyurcsányi" magaslatokat jelenti, és épp annyi szóra érdemes, amennyit ezen utóirat előtt vesztegettem rá.