- Milyen az orosz vécé?
- Két karó. Az egyikbe kapaszkodsz, a másikkal távol tartod a farkasokat.
Felborult a világom. Igaz, a délszláv háborút is megéltem tizenévesen, bár sem nem értettem, sem nem tűnt fenyegetőnek, és csak az maradt meg bennem, amit nagyanyám mondott: amíg ezekből kettő lesz (szerb és horvát, ortodox és muszlim stb.), addig ott nem lesz béke. Nem tudom, a Bánáti vicinális óta mennyit változtak a gondolatok azokban a fejekben. Ante Gotovina képe mindenesetre azóta is ott van a horvát tengerparton, sziklákra festve.
Az volt a ma reggeli első "háborús" gondolatom, hogy most mi lenne a helyes lépés részemről. Várni bizakodva, mint A napfény ízében Sorsék, hogy őket majd elkerüli a holokauszt? Kivenni a pénzemet mindenhonnan, és dollárra váltani? Az eurót úgyis felváltja majd a rubel, azt nem érdemes? Mi legyen az ingatlanokkal? Nem sok, de mégis, és az ember nem viheti magával a hülye falakat, amiken a családi fotók lógnak, meg a nagypapától maradt emlékeket.
És ha ideérne a háború (egy háború), akkor fegyvert mernék-e fogni, vagy ("ki ekével, kalapáccsal, tollal") itthonról pötyögném inkább az okosságaimat? Mondanám-e Izajással (Ézsaiás, protestáns tesók kedvéért), hogy "itt vagyok, engem küldj"? Elmennék-e gyónni, hogy amennyire lehet, letehessem legalább a lelki terheimet? És a legfontosabb: hogyan, miként tudnám megvédeni a gyerekeimet? Mert nincs olyan kerítés, amin a mai harcjárművek és rakéták ne hatolnának át. Talán legközelebb a Holdon.
És eszembe jutott, hogy ha meghalnék egy "gonosz(ság) elleni harcban", mint a Harry Potterben Lupin professzor, akkor a gyerekeim megértenék-e majd egyszer, miért tettem, vagy baleknak tartanának? Netán visszajönnék, de belebetegednék az élményekbe, és úgy járnának, mint Teddy, akinek az apja nyolcast kapva végül Toguzba került?
Úgy érzem, ezt a háborút megint kevesek vívják sokak kárára, és még nem látszik, benne leszünk-e azon sokakban, akik kárvallottjai lesznek. És ha másként nem, erkölcsileg. A minap már idéztem Ovi kigúnyolt "alaptételét": az a miénk, amit meg tudunk védeni. Hát, meglátjuk, mi marad a miénk.
