- A zsidó vezetők a rómaiak kezére adták Jézust, hogy azok kivégezzék, istenkáromlás, illetve a császár elleni lázítás bűne miatt.
- A második világháború alatti zsidó holokauszt megtörtént, azt semmilyen égi vagy földi hatalom végül nem akadályozta meg.
A fenti két, nagyjából szabatosan megfogalmazott tényállítás közti kötőszó Labossa Péter Mihály érdi evangélikus lelkész szerint a következő: ezért.
Ez egyébként nem érvelhetetlen vélemény, csakhogy az érvek, amelyek elég nehézkesen megbírnák ezt a felépítményt, maguk is más premisszákon állnak, és ezek cseppet sem kívánatosak.
Először is, amikor az áldozatot hibáztatjuk, ráadásul még csak nem is ugyanaz az áldozat, mint az elkövető (ti. akik halálra adták Jézust és akiket a nácik megöltek), akkor nem vagyunk igazságosak, hiszen el sem követett tettért bűnhődni sosem az.
Másodszor, a kollektív bűnösség (azért te, mert zsidó vagy) ez esetben egybeesik az antiszemitizmussal, és semmi mással.
Harmadszor, lehet, hogy jól hangzik, de mi bizonyítja, hogy Isten mintegy "elfogadta" a Jézust halálra adó pár ezer zsidó felkiáltását (ti. "Vére rajtunk és fiainkon!" Mt. 27,25.)? És ha el is fogadta, ebből milyen logika szerint következik a holokauszt igazságtalansága? Hogy ott is öltek ártatlanokat, amilyen Jézus is volt? (Ez a legtöbb, amit találni lehet, de ez nem okfejtés, csupán tény.)
És végül (?): mi vezet oda, hogy ma egy lelkész ezt a szószéken hirdesse, és mi akadályozza meg a hallgatóit, hogy ezt mint tévtanítást, valamiképpen azonnal ne jelezzék neki? Mert felállni és kimenni azonnal, azt lehet. Merem remélni, hogy ilyen helyzetben ennél többet is mernék tenni.
A másik jómadár pedig Vincze Minya István, az Erdélyi Református Egyházkerület kalotaszegi esperese, aki a párizsi olimpia megnyitójának bizonyos szereplőivel kapcsolatban vizualizált középkori büntetési tételeket. Az egyedüli, aminek örülni tudok, hogy ez sem katolikus volt, így élve marad a remény, hogy talán ott több az ész és a mértékletesség (nem).
Először is: már az apostolok is megkérdezték Jézust, hogy nem kellene-e lehívni a tüzes istennyilát azokra a nyomorult szamaritánusokra (Lk. 9,54.), és meg is kapták a válaszukat: "Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen!" (Lk. 9,56.).
Másodszor, ha ez nem lenne elég: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek" - idézi Pál az Írásokat (Róm. 12,19.). De ez nem mond semmit arról, hogy ez a fizetség mikor és miként jön el, illetve mi eszközei lehetünk-e ennek az igazságszolgáltatásnak. Amilyen tökéletlenek vagyunk, aligha.
Harmadszor, ha a fenti sem elég: miért épp az lenne az igazságos büntetés, amit a nagytiszteletű lelkész úr írt? Régi tapasztalati igazság, hogy egyházfik felbosszantásában az sikeres, aki olyan szexuális tevékenységet reklámoz, amit az adott egyház tilt. De ebbe a provokációba így belesétálni (miért épp itt és most telik be a pohár?) annyira kispolgári, hogy már szinte szégyellem, hogy belementem a kritikájába.
Kedves nem hívő, nem heteró, nem akármilyen, hanem bármilyen olvasó, a fenti két megszólalás teológiai és emberi értelemben is botrányos, a saját mércéje szerint sem védhető (és a reformáció egyik alapelve, a "sola scriptura", vagyis csak a [Szentírás] szöveg[e] alapján is elbukik). Deviszont! Ha a fentiek kapcsán bárki is a címben említett kötőszóval keresne kapcsolatot egymástól távoli tények között, netán általánosító módon "a keresztényeket" hasonlóképp venné a szájára, úgy a fenti érvelés ellene fog fordulni. Mi legyen akkor? Mindenki foglalkozzon azzal, amihez tényleg ért, ezeket meg küldje el valaki egy tanfolyamra, aztán meglátjuk. És persze kérjenek bocsánatot, ez a tisztességes szándék mércéje is, mert tévedni emberi dolog. Másra kenni még emberibb.
