Azért támadt írhatnékom, mert tegnap megtörtént egy fontos szavazás: az EU megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával.

Orbán Viktor a hírek szerint előzetesen nyolc órán keresztül próbálta meggyőzni a többieket, hogy ez ne történjen meg, végül egyedül maradt, így a szavazás előtt elhagyta a termet, így a 26 tagállam egyhangúlag szavazhatott.

Mi hiányzik a képből?

Orbán az elmúlt napokban sokszor elmondta, milyen kifogásai vannak: Ukrajna nem teljesített elég feltételt, azokat is utólag, háborúban áll, nem tudjuk, mekkora lakosságot és területet stb. vesz fel az EU, és a korábbi időszakban adott két kisebb könnyítés (ukrán gabona át-/beengedése, ukrán fuvarozók könnyítései) elég komoly felfordulást okozott a tagállamokban, így csak ezeknél nagyobbakra lehet számítani később, ráadásul Ukrajna helyreállítása óriási összegeket követel, így a mostani tagok mindegyike nettó befizetővé válhat emiatt.

De sehol nem olvastam, egyik EU-párti sajtótermék sem írta meg, mik erre a válaszok, az ellenérvek. Mert először is, nyilvánvalóan nehéz érvelni ezek ellen. Másodszor pedig az ellenérveket úgy képzelem, hogy arra vannak felfűzve, hogy a tárgyalások elindítását csupán formális gesztusnak szánják, tudva, hogy a folyamat a világ végéig elhúzódhat, de legalább megadták, amit az ukránok kértek, és nyugodt lelkiismerettel mondhatják, hogy megtették, amit lehetett.

És hogy mi ezzel a bajom? Hogy ez jóval nagyobb aljasság, mint amit Orbánra akarnak kenni: igen, persze, hogy a folyamat hosszú, de az egyes lépései nem "címadományozások", nem "kinevezzük" Ukrajnát tagjelöltnek, hanem végignézzük a listát, hogy teljesítette-e a feltételeket vagy sem. Ez pedig, manapság divatos kifejezéssel élve, jogállamisági kérdés, ahol is az "államiság" részt most az EU mint EU képviseli. Értem én, hogy lehetünk jó fejek, de tételes jog ellenében dönteni jogtalanság.

Mit gondoljunk Orbán kivonulásáról?

Pont azt, amit jelent: nem akadályozta meg végül a rossz döntést, de részt sem vállalt belőle. "Vére rajtunk és utódainkon" (kevésbé biblikus műveltségűek számára: a döntésért miénk a felelősség), mondhatják az igennel szavazók, és tényleg, ez így az ő bulijuk lesz.

Mit jelent mondez Orbán megítélése kapcsán? Fogalmam sincs. A 444 máris azzal "viccel", hogy "Európa erős embere elsomfordált", amiből kiderül, hogy vagy tökkelütött hülye náluk mindenki, vagy olyan mértékben cinikusak, ami egyszerűbb gondolkodású emberekben is felidézi a Toldiból a galambepére vonatkozó részt.

A csatlakozási folyamat persze ettől még hosszú marad, Orbán ilyen értelemben nem veszített lehetőséget arra, hogy gátolja a felvételt, pontosabban, hogy az egyes lépések esetében csak akkor adja a beleegyezését, ha minden a helyére kerül.

És párhuzamosan gondolhatunk pár dolgot a 26 igennel szavazó ország vezetőjéről. Először is azt, hogy jelentős összegben mernék fogadni, hogy az egyetértés olyan értelemben felszínes (felszíni) volt, hogy előre tudták, Orbánnal elvitethetik ezt a balhét, nekik nem kell mondaniuk semmit. Mivel ez politika, ahol az emberi minőség könnyen ér el alacsony szintet, nem terhelnék senkit "veretes" megfogalmazásokkal: ez ilyen terep, akinek nincs hozzá gyomra, ne nézze. Másodszor pedig, hogy igennel szavazni felelőtlenség volt, azzal együtt is, hogy ez csak az út eleje. De ezen a szinten felelőtlennek lenni - nagy felelőtlenség, hogy úgy mondjam. Harmadjára pedig, akadt pár hang, amely a maga módján Orbán mellé (mögé?) állt, elismerve, hogy egyrészt nem csupán egy szimpla játszmáról, hanem valódi álláspontról volt itt szó, másrészt hogy Orbán semmit nem kapott cserébe azért, hogy nem szavazott végül nemmel.

És hogy Ukrajna mikor lesz EU-tag? Hosszú az út a pohártól az ajkadig, írja Karl May A medveölő fiában. Hát még Ukrajna számára a tagságig. És még utána, hogy Ukrajna lélekben is az EU tagja legyen, ne pedig afféle külvárosi nyócker, ahol az ottani vasúttársaságnál még mindig szokás lesz mozdonyt cserélni vodkára, ahogy a régi vicc mondja.