A 2015-ös nagy menekültválság volt az ország talán első igazi, jelenkori találkozása azzal, hogy a bolygónk nem mindenhol élhető, mert a béke hiánycikké vált, és milliónyian gondolták komolyan, hogy a maradásnál még az is jobb, ha magukra kötik a gyerekeiket, és megpróbálnak ezer kilométerekkel arrébb új helyet találni maguknak. Ha róluk többet szeretnél tudni, nézz körül a Cordelia Alapítványnál.

Mégis, a magyar kormányzati álláspontot elfogadhatónak tartottam, bizonyos alapvetések mentén, aminek a lényege, hogy ott segítsünk, ahol a baj van, és ne ez a baj jöjjön (hozzuk) ide. Magyarország persze egyedül kevés volt ehhez, az EU végül a törököket "fizette le", hogy tartsák a menekülteket a túlparton. A többi mindegy, mondhatnánk, csak ne is lássuk őket, és legyen időnk olyan fontos dolgokkal foglalkozni, mint hogy szülhetnek-e derék fiaink, és persze nem derék lányaink helyett, habár ők meg férfiak szeretnének lenni, hanem természetesen velük együtt. Már persze nem sokan vannak, de azok legalább jó hangosak.

Magyarország nem lett befogadó ország. Utáljuk az egy árnyalattal sötétebb bőrűeket éppúgy, mint azokat, akik nem sajátították el kellő fokon szeretett anyanyelvünket, és ezért mintegy fenyegetést jelentenek nekünk, csak magyarul beszélő magyaroknak. És ha ezekből hiány mutatkozna, akkor egymást gyűlöljük.

Putyin "jótette": Magyarország láthatóan összefogott

Az Exsultet-ben ezt énekeljük: "Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!" Egy katolikus elvileg szokva van hozzá, hogy Isten kihozza a jót a legrosszabból is, de azért még nem szereti a rosszat. És most sok katolikus, és még több nem-katolikus, maga módján hívő, magát semmiben sem hívőnek hazudó és millió más, jóakaratú ember megmozdult, és miközben én írok, már kint van valahol, és segít. Vagy csak sír a sírókkal, nem tudván talán, hogy ez is le van írva kétezer éve.

Putyin bűne, a háború, a mi országunk számára lehetőséget ad az erkölcsi jóvátételre. Arra, amit a kis Alan Kurdi már nem kaphat meg, most odaadhatjuk másoknak.

Kedves magyarok! Kedves európai népek! Nem lehet pár nap vagy pár hét alatt elfeledtetni (sem másokkal, sem magunkkal), amit éveken át tettünk: a közömbösséget, a távolságtartást, az érzéketlenséget, a politikai impotenciát és rövidlátást, az anyagi haszonszerzés hajszolását. Viszont most itt a lehetőség, hogy legalább a feleslegünkből adjunk valamennyit.

A saját lelkiismeretemről is beszélek persze. Én is mulasztottam, és mulasztok most is. Tudnék többet is adni, de még nem szántam rá magam. Túl sok mindenem van, úgy tűnik, de nem elég sok, és ahhoz még túlzottan ragaszkodom. Gyónás helyett írom most ezt, de az én tervem már összeállt, hogy hogyan törlesszek az elmúlt évekért, amiket tétlenül töltöttem.

Adományozási lehetőségek

Nem írnék semmi konkrétat, csak a legfontosabbat: adományozz valahol, valamely szervezeten keresztül, vagy ha megteheted, tedd meg közvetlenül. Menj ki a határra, a Nyugatiba vagy a Keletibe, érdeklődj a Máltai Szeretetszolgálatnál, a baptistáknál, ferenceseknél, a Budapest Bike Maffiánál, mindegy, sokan vannak. Vagy csak hívj fel egy adományvonalat. De mindenképpen használd ki, hogy most jót tehetsz valakivel, aki tényleg rá van szorulva, és 99%-ban nő vagy kisgyerek. Lépd át végre az árnyékod, a politikusok által mesterségesen vetített árnyékokat, állítsd meg a közösségi média lánctalpait, amelyek mindenen átgázolnak, és menj oda, lásd a saját szemeiddel, mint egykor Tamás. Nem tudom elmondani, mennyire fontos lenne mindannyiunk számára a megtisztulás. Most van egy olyan ügy, ami mindenki számára megengedi ezt, nem kell gondolkodni, hogy vajon mit szólnak majd mások. Végre szégyenkezés nélkül lehetünk jók.

Update

A kommentezők szíveskedtek felhívni a figyelmemet néhány eltérésre 2015-höz képest. Ezúton köszönöm. Valamint, hogy ne kelljen egyenként írnom nekik, hogy nem értették meg a lényeget, megírom itt: a lényeg, hogy most itt a lehetőség segíteni, és remélhetőleg most senki nem akar lelkiismeretfurdalást kelteni amiatt, hogy miért segítünk és kiknek segítünk. Mert a messziről jövőknek is voltak, akik segítettek, de azok folyamatosan bizonyos itthoni ellenszélben dolgoztak. És az is világos, hogy 2015-ben (és utána) sokan azért nem segítettek, mert a kormánypropaganda a nyílt segítést mintegy "hazaárulássá" tette. Most ez a veszély nem fenyeget. És úgy látom, hogy emiatt sokan, akik korábban mintegy "gyávák" voltak segíteni, most mintha törlesztenének azért a mulasztásért is. Alan Kurdi emlékére.