Nézegettem a híreket a diáktüntetésről (?) és az azt kísérő és követő mindenféle megnyilatkozásokról, beleértve a parlamenti kérdéseket és válaszokat is, de okosabb ezektől nemigen lettem, úgyhogy leírom (megmondom, kinyilatkoztatom, kőbe vésem), hogy mi legyen és mit gondoljunk.

A rendőrnek nem az a dolga, hogy gyerekeket verjen

Valamiért sosem tartottam a rendőröktől, nem féltem attól, hogy ők mint az államhatalom képviselői valamiért jogtalanul, indokolatlanul durván stb. bánnak majd velem, netán csak szemétkednek vagy ilyesmi. És ez kezdettől, mármint fiatalkorom óta így is volt. Pedig olyan is történt velem, ami lehetővé tette volna a kicsit erélyesebb fellépést, de megúsztam, mintegy. És ezt kívánom a mostani generációnak is, hogy a rendőrre mint a vele szövetséges hivatalos személyre gondoljon, számítson rá, ne kezelje ellenfélként vagy ellenségként. Mert nem csak tüntetéskor vannak rendőrök, hanem máskor is, és jobb úgy gondolkodni róluk (is), hogy ugyanazon a hajón utazunk, csak nekik más a feladatuk abban, hogy célhoz is érjünk. (És ne csodálkozzunk, ha lemegyünk a raktérbe egy fúróval, és utánunk jönnek, és hátracsavart kézzel hoznak fel.)

De a rendőrnek nem dolga gyereket verni. Gyereken a 18 alattiakat értem, naptárilag, ilyen könnyen kiszámítható módon. Egyszerűen ne bántsa őket. Ne üsse meg, ne fújja le könnygázzal, pláne ne vitathatóan közelről, indokolatlanul nagy mennyiséggel stb. Aki rendőr, és ez a szakmája, az érti, hogy gondolom. Ha máshogy nem megy, gondoljon arra, hogy hogyan fújná le a saját gyerekét.

És persze, öreg vagyok már, mindig is rendpárti voltam, tehát a rendőrnek szabad is intézkednie, nem kell mosolyogva tűrnie mindent. De ha kiemel egy kölyköt a tömegből, és utána beviszi, akkor az a minimum, hogy reggelre meg is vádolja valami nagyon konkrét dologgal, és csak azután engedje ki. Mert a kölyök most tanulja, hogyan működik a felnőtt világ, és az nem épp a legmegfelelőbb lecke, hogy bármi megtörténhet, az is, ami cseppet sem igazságos vagy érthető.

Mi vagyunk a nagyok, és a kölykök a kicsik. Ez egyszerű tény, de nagy jelentőségűnek látom. Nekünk kell megmutatnunk, hogy ami apáinknak nem sikerült, és milyen sok efféle van!, azt hogyan kell jobban csinálni, hogyan kell megcsinálni egyáltalában. A gyerekeket boldognak akarjuk látni (és nem ügyvédnek, orvosnak, programozónak), akik boldogan élnek boldog életet. A rendőr ebben segíthet, és újra elmondom itt is, hogy a harmonikus nevelés lényege, hogy szeretet, jutalmazás és büntetés egyensúlyban legyen. (Harmonia Árész és Afrodité gyermeke volt, ha valaki nem tudná.)

A politikának nem feladata és nem megengedett eszköze kihasználni a gyerekeket

Akármelyik oldalról van szó, a politika nem építheti magát a gyerekek közvetlen kihasználására. Még a fiatal felnőttekre, az alig nagykorúakra sem erkölcsös, de ott a jog már másként rendelkezik. Ezért mélyen elutasítom, hogy egyrészt az így-úgy ismertté vált arcokat a haszonszerzés érdekében előre tolják, és ugyanígy azt is, amikor ezt a viselkedést a másik oldal (a kormánysajtó és szatelitjei) nem a ténylegesen felelős felnőtteken, hanem az adott fiatalon verik le.

Itt ui. nincs egyértelmű igazság, ez nem matematika, nem elvont dolog. Itt valódi emberek valódi motivációi alkotják a képet, értelmezni kell ezeket, nem elég az "azt gondoltam, hogy azt gondolta" leegyszerűsítése. És aki mégis ezt alkalmazza, arról tudom, hogy csak a maga pillanatnyi hasznát lesi, semmi többet.

De nem épp ezt NEM akarjuk megtanítani a gyerekeinknek?

Ps. Kedves rendőrök, politikusok, mindenki! Lányos apát sose bosszantsatok fel!