Az ötlet nem az enyém, a zseniális Hadházy Ákos rukkolt elő vele, miután nem ment be az alakuló ülésre, és azóta még nem kapott időpontot, hogy letegye az esküjét, így egyelőre a képviselői juttatásaihoz nem fér hozzá. (Tényleg, az megfordult már bárki fejében is, hogy mit fog érni az esküje egy ilyen alaknak?)
Szóval, először felindultam, hogy úgy mondjam. Mert hogy ilyen egy alávaló alakot, aki eskütétel helyett Kisvaszaron bohóckodik, majd teljesen szemérmetlenül azzal "érvel", hogy így a zuglóiaknak nem lesz parlamenti képviselője (mert Kisvaszar az Zugló része, ugye?), már régen kellett a magyar földnek megbírnia a hátán, de volt már rosszabb is, kétségtelen.
Aztán beláttam, hogy az ötlet nagyon is életképes: akiknek az ellenzék kell, az legyen kedves finanszírozni is őket. Addig sem az én adómból fizetjük a seggvakarásukat és a teljesen impotens megnyilvánulásaik mögött meghúzódó, éjszakába nyúló brainstormingokat pogácsázásokat.
És ha már itt tartunk: még életemben nem éreztem magam ennyire kormánypártinak, sőt, szinte fideszesnek, és ezt kifejezetten az ellenzék számlájára írom. Én afféle "eltartott kisujj" vagyok a kormánypárti politikát ízlelgető értelmiségi "holdudvar" kezén, aki kívülről mindent kritizál, de semmi konkrét cselekvést nem vállal fel, sosem volt párttag sehol, tüntetés közelében pedig talán ha húsz éve járt utoljára. A kormány(párt) engem úgy "nyert meg", hogy semmit nem tett, a szimpátiám oka az ellenzék szereplése, amire nem is keresem a megfelelően lealacsonyító szakkifejezést, mert úgyis sikerül még azt is alulmúlniuk.
És ha már itt tartunk, elmondom, mit tartok az ellenzék bénázásánál is ezerszer fontosabbnak, csak hogy érződjön, Hadházy is mennyire le van ejtve.
- Háború zajlik a szomszédban, és a béke még ígéretként sem kerül szóba a belátható jövőben. Mi több, Ukrajna már győzni akar, bár az, hogy mi a győzelem (és mi a vereség) ebben a szituációban, azt még senki nem határozta meg.
- Ezzel összefüggésben óriási a gazdasági bizonytalanság, mert csak remélhetjük, hogy nem borul a fejünkre az egész. Nem a részvények vagy a bitcoin árfolyama érdekel (nem annyira), hanem az infláció, az energiaárak, az ellátásbiztonság, és a sor hosszan folytatható.
- Fizikai értelemben kérdés, lesz-e olaj és főleg gáz a következő hónapokban, illetve legalábbis a háború és azt azt követő konszolidáció végéig. Optimista vagyok, de szerencsére van B-tervem.
- Ha hiányozni fog az orosz és ukrán gabona a világpiacról, akkor azok fognak emiatt szenvedni, akik egyébként nem érintettjei e háborúnak, számukra a puszta életben maradás (az éhezés elkerülése) is kihívást jelent olykor. Na, ők elindulhatnak esetleg Európa felé, és a nagy számok törvénye szerint minél többen indulnak, annál többen át is jutnak.
- Eközben tényleg meg kellene oldani legalább a pedagógusok bérének a rendezését, legalább inflációkövető mértékben, ami viszont csak a fenti pontokkal összefüggésben lehetséges.
- Az egészségügyünk sincs "megoldva", és az sem olcsó vagy egyszerű dolog.
Na, ehhez képest kell Hadházyt mérlegre tenni, és máris kiderül, hogy a lőtéri kutyát sem érdekli, mit csinál.
Kedves rá szavazó zuglóiak, adakozzatok!
