2018-ban, amikor a soromra vártam (nem a lakhelyemen szavaztam, későn érkeztem, zsúfolt szavazóhelyre kellett mennem), arra gondoltam, hogy na, most, meglesz, mármint a Fideszt jól megszorítja a félig egyesült ellenzék. Ha még este is jönnek szavazni, akkor biztosan elegendő lesz ez minimum a kétharmad elkerülésére, hiszen azt már semmi nem indokolja, de leginkább az általam már rég vágyott "51-49" arányhoz, amikor a kormánypárt (bölcs terveimben a Fidesz) még a klotyóra is csak ellenzéki jóváhagyással mehet ki (és néha kicsit késnek ezzel).

Most ugyanennek kellett volna megtörténnie, csak most volt rá esély, volt összefogás, habár nemigen értettem, miért jó, ha a tűz és a víz összefog, összekeveredik, nem pedig a maga helyén teszi a dolgát (a DK-ra és a Jobbikra gondolok). Márki-Zay, megígérem, nem emlegetem, tényleg leszerepelt. Eddig nem írtam le talán, most pedig utólagos okoskodásnak tűnik, de úgy hiszem, a vereség mértékére két erős ok biztosan van. Az egyik a személyiségének az alkalmatlansága: nem rossz ember ő, sőt, nagyon is erős személyiség, de ahogy egy távoli bolygó kék lényei mondják, teli pohárba nem lehet semmit tölteni. Ez egyértelműen a hátránya és a hibája, olyannyira, hogy a tegnapi "vesztési beszédében" egy apró mondatocska nem szólt arról, hogy hibázott volna. Ez elfogadhatatlan.

A másik, amit nem vett észre, pedig hányszor elmondta, hogy az USA-ban is dolgozott (sőt, nyelveket beszél, és tényleg), hogy az ország nem egyenlő Hódmezővásárhellyel. Ami helyben működött, a közvetlenség, egymás személyes ismerete, az országosan már csupán provinciális allűr. A feladathoz fel nem nőtt jelölt ismérve. És személyesen, megszólítottként szeretném megjegyezni: nem gazember az a keresztény, aki a Fideszre szavaz. És aki mégis ezt állítja, az dilettáns. Végül, és nincs tovább: olvasgattam a helyi (hmv-i) kommentelők Fb-kommentjeit MZP mellett és ellen. A támogatói, barátai azt írták róla többek közt, hogy képtelen hazudni. Hát, remélem, nem mondják komolyan. Csak mert eljött, szerencsére el is múlt már az az idő, amikor katonák (vagy gazemberek fegyverrel, ahogy tetszik) jöttek érdeklődni idegen lakásokba, hogy nem tetszenek-e a házigazdák netán zsidókat bújtatni a pincében, a padláson vagy a nagyszekrényben. Ha valaki itt az igazmondás hiányát kérné számon a házigazdán (zsidók bújtatása esetén), az megérti a problémámat. A többinek csak röviden: nem az igazmondás kötelez minden körülmények között, hanem az igazságosság. Ez utóbbi erény lényege és tartalma: megadni mindenkinek, ami (igazságosan) jár.

 De hogy Magyarország megkapta-e, ami jár neki, vagy visszaéltek és vissza fognak-e élni a választói szándékokkal, az most újra erősen kérdéses.

És még egy utolsó gyurcsányozás (sajna ez a legjobb szó, de az összes ellenzéki párt elnökére gondolok, akik nem voltak ott tegnap Márki-Zay mellett): igen, ezek nem csupán tehetségtelenek, akik még a kétharmadot sem voltak képesek kiütni a Fidesz kezéből, hanem gerinctelenek is: az ő pártjaik voltak az összefogásban, az ő személyes felelősségük kikerülhetetlen, akár azért, mert ha szerintük rosszul alakult az előválasztás, akkor nem mondtak le, akár azért, mert csak ennyi telt tőlük. A felelősségvállalásuk látványos elmaradása számomra a baloldali (all inclusive Jakab Péter és a Jobbik) politikusi jellemtelenség csúcsa. Ilyen egyszerűen még egyszer sem fordult elő. Teljes erkölcsi csődként értékelem.

Ujjakat keresztbe, mert azért lesz legalább két pocsék évünk, és ezen a kétharmad sem segít.

Update

Hát kihagytam, milyen eszméletlenül tehetséges, jövőbelátó zseni vagyok. :) Még a köztársaságielnök-jelöltek ellenzéki castingja során írtam le február 8-án:

Egy gyors, zárójeles jóslat a választási eredményről a jelen állapotok szerint: a Fidesz közel kétharmadot fog szerezni, vagyis jóval nagyobb arányban fog győzni, mint azt a felmérések mutatják, vagyis 2018. meg fog ismétlődni, de kicsit "szelídebben".

A szelídséget illetően kétségtelenül tévedtem, ennyit tehát a zsenialitásról, de a lényeg meglett: abból a két egyszerű tényből, hogy MZP Orbán után Lázárral is vitázott volna (majd kb. az utca embere lett az egyetlen, akivel kifejezetten méltatlan szócsatákat vívhatott), valamint hogy hiába kérte fel Iványit, végül a Jobbik által javasolt Róna Péter lett a közös jelölt, nos, e kettőből világossá vált, hogy az ellenzék egyszerűen működésképtelen.

És Török Gábor tegnap eltalálta, úgy tűnik: a Jobbik egykori szavazóit senki nem kérdezte meg, hogy szavaznak-e majd Gyurcsányra. Az eredmény az, hogy nem, nagyon nem. Inkább az alufóliasapkás Mi Hazánk vagy a Fidesz, vagy egy sör vasárnap, szavazás nélkül.

A Momentum lett számomra a meglepetés: öt egyéni körzetet nyert meg (a Jobbik egyet sem), igaz, Hajnal Miklós-féle méltatlanok is vannak még köztük. De talán beleszoknak a feladatba, és talán, csak talán, lehet belőlük egy baloldali tömb kifejezetten kemény és nagy méretű magja. A Jobbik pedig akár fel is oszlathatja magát, semmi szükség rá, ez is világos lett.

A kövületek, mint a DK és az MSZP, még kibírnak annyit, amíg szinte szó szerint, de kiöregszenek/kihalnak a mindenki által szívből utált arcaik, és aztán meglátjuk. Önkritikát tőlük sem várok, eddig sem volt.

Tegnap Orbán beszéde alatt végig Rogán arcát néztem, és talán tévedek, de a csávó majdnem elsírta magát. Ha most fogadnom kellene, ez nem az előre borítékolt győzelem utáni arckifejezés volt, hanem egy tényleg végigizzadt kampány eredménye okozta érzelem. Szinte gratulálni lett volna kedvem, komolyan.

Hadházy és Szél

Előbbit sosem kedveltem, valahogy nem szimpatikus, de semmi konkrét. Megjárt ugyan már három pártot (Fidesz, LMP, most Momentum), és most is olyan helyen indult (Zugló), ahol egy fél pár öreg tornacipőre is leszavazna a hagyományosan balos közönség, így eleve biztos állása volt. Így is lett, sőt, megnéztem a fideszes ellenfelét, aki szerintem olyan fiatal, hogy épp leérettségizhetett, de az is lehet, hogy nem is létezik, csak kitettek egy stockfotót a Flickr-ről. Nagy eredménynek tartom viszont, hogy a szoci ellenfelét az előválasztáskor már legyőzte, így talán ott is lesz valami változás, habár a polgi még mindig egy tehetségtelen szocialista.

Szél Bernadett kiesését sajnálom, normálisnak és elég tehetségesnek tartottam, még szimpatikusnak is. De párt nélkül nem megy neki sem. Ez van, benne volt, de reméltem, hogy sikerül neki.

Akik pedig most az egész országot hülyézik, azok még mindig nem értenek semmit a politikából: nyerni aznap kell, amikor szavazás van, nem előtte vagy utána egy nappal, és a kutatások "megnyerése" sem számít. És nem csak ott kell különbnek lenni a másik oldalnál, ahol maguk vannak.

Munkanap van, az infláció magas, a szomszédban háború. Lehet menni dolgozni, mindenkinek. Ha már így alakult, mindenki csinálja azt, amihez ért.