Olvasom épp, hogy egy telexes firkász elment Karsai Dánielhez, az ALS-től szenvedő alkotmányjogászhoz, aki az eutanázia legalizálásáért kezdett harcba még hónapokkal ezelőtt.

Olvasom azt is, hogy Karsai Dániel még e súlyos, fizikailag magatehetetlen, már csak kommunikációra is korlátozottan képes állapotában sem akar meghalni, habár több korábbi kritikus ponton túl van, amiket már nem akart elszenvedni. Sőt, még mindig látja további értelmét is az életének.

A cikk nyomán két érzés támadt fel bennem, a sorrendjük és intenzitásuk mindegy. Az első a klasszikus, némileg kárörvendő (de csak a saját igazságom győzelme okán) "én megmondtam, hülyék" érzése, ezt Karsai Dánielnek is címezem, őszinte tisztelettel és embertársi szeretettel. Mert az élet és az élet értelme fura jószág, és a gyakorlatban nem tudjuk, elméletileg pedig szeretünk okosabbak lenni, habár életet teremteni nem tudunk, hogy meddig, miért, hogyan élet az élet, és vajon mi lenne az emberi méltóság. A másik, hogy az eutanázia legalizálása mellett hadakozó hitetlen neocsőcselék már simán megölte volna ezt az embert, az emberi méltóságra hivatkozva. Talán épp a cikk írója is, de nem akarom megvádolni el sem követett bűnökkel.

Karsai Dánielre talán senki sem emlékezne, ha "csupán" alkotmányjogász lenne. Az "ALS-es alkotmányjogász" Karsai viszont már most sokat tett értünk, a társadalomért. Azt ugyan nem tudom, és nincsenek vérmes reményeim sem, hogy a társadalom megérti a példáján keresztül, hogy élni annyira jó, annyira sokrétű feladat, hogy elvenni sem hagyjuk, nemhogy odadobni az emberi méltóság oltárára, egy nyavalyás betegség miatt. (Lenne, amikor a méltóság megőrzése megkövetelné az életünk "elengedését", de ez nem az a helyzet, és az sose jöjjön el.) De talán egyesek megértik, e sorok írója és azok, akik hasonlóképpen gondolkodnak, talán kicsit hátradőlnek a fotelben: amit, amiben hiszünk, az élet szentsége, még egy ebben talán csak fokozatosan hinni kezdő beteg életén keresztül igaznak bizonyul. Soha nem kérném senkitől ezt az árat, inkább sose tudjam meg, "mennyire" szent az élet, de az élet egyben ilyen is, tragédiákkal szegélyezett.

A következő szint eljöttében bízom: abban, hogy Karsai Dániel, az alkotmányjogász, emberi jogi harcos, sokunk bölcsebbé válásának elősegítője, akinek így sokkal tartozunk, átgondolja azt, hogy az élet értelmessége átnyúlik a halálon is. Szívből kívánom neki, hogy eljusson ide.

Olvasásra ajánlom: Lk. 15, 11-32. Újra és újra és újra.