Balog Zoltán eddig nem mondott le, nem vonult vissza, nem tűnt el a közéletből, csupán egy őszinteséget elhitetni akaró videonyilatkozatban beszélt arról, hogy

• formális felelőssége nincs,
• de támogatta K. Endre kegyelmi kérvényét,
• és nem ő hozta a döntést annak aláírásáról,
• meg satöbbi, ő ott sem volt mintegy.

Azóta már felszólították lemondásra, ismert (ellenzéki) politikus "kilépett" a református egyházból (bírom az ilyeneket, de most nem ők a téma, talán legközelebb), és néhány lelkész a saját fizetéséből segítené a bicskei gyermekotthon sértettjeit (mintsem csendben ne tegyen semmit). És persze már a kormányoldali mainstream is érzi, hogy a kármentésnek még nincs vége, amíg az egykori miniszter - Balog Zoltán - nem tesz valódi politikai gesztust, hiszen a kegyelmi ügyben játszott szerepe mégiscsak politikai szerep volt.

A pedofília karanténba zár

Nagy és súlyos tanulságok levonására, felismerésére alkalmas napjaink voltak és vannak. Elsősorban az vált teljesen világossá, hogy a gyermekek, fiatalkorúak elleni erőszak mindenki számára vállalhatatlan. Kicsit nehéz volt ugyan belelendülni, a kormányoldalon láthatóan volt egy kis spét, hogy mit mond a főnök, mit kell gondolni, jól gondolják-e, ki szabad-e mondani stb. Végül, ha lassan is, de igen, ki szabad mondani, hogy a pedofília feltételek nélkül erkölcstelen tett. Még a támogatása (eltussolása) is, sőt, még az eltussolók mentegetése is. Igazából már senki nem akarja kipróbálni, hányadíziglen bűn a pedofíliával való kapcsolat, mert látszik, hogy semmi megértésre nem számíthat az, aki e közé a korpa közé keveredik.

Ez egyébként nagyszerű hír. Van ui. valami, amiben egyetértünk ebben az országban. Nem kellene ugyan, hogy ténylegesen meg is történjen, de némileg olyan ez, mintha egy filmből kihagynánk a főgonoszt, mintha nem lenne katarzis, mintha nem örülhetnénk annyi rossz után a jó győzelmének. Minden erkölcsi támogatásom és kiállásom a pedofília bármely áldozatáé, bárkié, akit egy felnőtt hibás, meggondolatlan, vagy éppen nagyon is meggondolt tette traumatizált. És csatlakozom mindenkihez, aki most, ha csak titokban meri is, de nem fordítja el a fejét, titokban segít, álnéven kifejezi a támogatását, mindegy, a lényeg, hogy nem megérteni, hanem eltávolítani akarja ezt a mételyt közülünk.

Balog Zoltán személyes szégyene most már "református szégyen"

Azt a szégyent, amit a református egyházi fórum önmagára égetett mint skarlátbetűt, sokkal súlyosabbnak látom, mint amilyennek most tűnik. Nagyon röviden: Krisztus megtagadásának. Itt nem egy szimpla politikai tett utólagos "bírósági" megítélése volt a tét, nem ennek a nyomorult Balognak az állása, a püspöki címe vagy egyéb efféle, nagyon is kisszerű és múlandó dolog. A református egyház vezetői magukra vették és ezzel osztoztak a pedofília mentegetésének bűnében.

Kis kitérő. Nem különösebben kedvelem a református hit mögötti lelkületet, annak dogmatikai és mindennapi oldalát egyaránt problémásnak tartom. Ha valaki járt már az istállófehérre meszelt debreceni nagytemplomban (a "kávinista Róma", milyen nevetséges!) főtemplomában, megérti ezt, és eszébe juthat, ha olvasta valaha, hogy Kálvin Genfben még a táncot is betiltotta. De ennek az istállófehérségnek lennének előnyei is: míg a barokk katolikus templomban már szinte nem is látszik a főhelyre ültetett Megváltó, mert annyi az aranyozott angyalka, szent és Mária körülötte, itt, a debreceni nagytemplomban nincs, ami Krisztusról elterelje az ember gondolatait. Nincs senmi, amit nézni lehetne. És tessék, a református vezetők négyötödének jó nyolvan százaléka mégis megtalálta: tartsa csak meg Balog a stallumot, hibázott, persze, majd öt percben bocsánatot kér, hiszen gyónás nincs, a bűnbánatot pedig már rég búbánatnak mondják. De az senki fejében nem merült fel komolyabban, hogy a testület felmentő döntése a testületet magát, annak minden egyes tagját érintetté, bűnössé teszi? Nem olvasták ezek sem az egy tál lencse, sem a harminc ezüst történetét? Mit nem értettek meg az elmúlt napokból?

Érdemes tenni a megtisztulásért

Elnézést, eleget ostoroztam itt már mindenkit. Magamnak, másoknak, jó- és rosszérzésűeknek, közömbösöknek és érintetteknek szeretném itt hagyni az alábbi kis evangéliumi részletet. Ez az egyetlen utunk. Aki mást mond, arról lehet tudni, hogy a vesztünket akarja.

"Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz." (Lk. 18, 10-13)