Putyin zseniális. Na, nem a nagyszerűség zsenialitása ez, vagyis erkölcsileg nem támogatható (hacsak nem birodalmi gondolkodású, nacionalista orosz az ember), de legalább annyira zseniális politikailag, mint ahogy Voldemort is nagy tetteket vitt végbe, még ha azok szörnyűek voltak is.

2010 tavaszán jártam Ukrajna magyarlakta vidékein, és napokat töltöttem egy helyi idegenvezető társaságában, aki minden mérce szerint messze átlag feletti műveltségű volt a történelem, a kultúra és a politika terén is. Ő mondta el többször is, hogy Ukrajna nem önálló alakulat, történelmileg a léte nem indokolható, és csak idő kérdése, hogy mikor (és persze miképp) kerül vissza Oroszországhoz.

Amikor a Krím annektálása megtörtént, mintegy érdeklődve vártam, mi következik. És az is történt: semmi. Egy Ukrajnáért, már bocsánat, és tényleg, őszintén, senki nem tesz többet annál, mint hogy kiad egy nyilatkozatot, amelyben "nagyon sajnálatosnak, felháborítónak, a nemzetközi jog sárba tiprásának stb." tartja az események ilyetén fordulatát. Majd megnézi a tőzsdei híreket, és ha ott nincs semmi, akkor alszik tovább.

Kelet-Ukrajnát két szakadár valami, entitás?, szervezet? kerítette hatalmába, ami innen nézve olyan helyzetet jelent, mintha Szegedet "román szakadárok", a román állam külső segítségével tartanák ellenőrzésük alatt, és a budapesti kormány ezt kénytelen lenne mintegy tétlenül tűrni. (Viszont tram train sem lenne, micsoda csapás!) Elképzelhetetlen. És ott mégis ez van, mert az a világ nem a mi világunk.

Ukrajna lerohanása?

Dehogyis! Ki lenne az a hülye, aki egy maximális tiltakozást és már előzetesen szankciókkal fenyegetett lépést megtenne, amikor tudja, hogy vannak más lépések is, amikre aligha lesz ilyen kemény szankció a válasz? Oroszország így tehát elismerte a donyecki és luhanszki szeparatistákat mint önálló valamiket, mindegy is, miket, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal aláírta tíz évre, hogy meg is védi őket, természetesen legelőször is tankokkal.

Itt jegyezném meg, hogy Orbán Viktor ellenzéki szemek és fülek számára mindig kritizálásra méltónak tartott egyik "alaptétele" az, hogy az a tiéd, amit meg tudsz védeni. Íme, idióták.

Szóval, lehetségesnek tartom, de kit érdekel, hogy esetleg Burundi, Elefántcsontpart, Észak-Korea vagy bármelyik "fontos és jelentős" állam(szerűség) majd valaha elismeri a donyecki és luhanszki valamit valaminek, de kit érdekel, ugye. Oroszország elismerte annak, ami: a sajátjának. Most pedig már dokument is van róla, ki szólhat bele?

És Ukrajnának a búzán kívül alig van valamije. Sosem lesz NATO-tag (van elég ellenzője a szövetségen belül is), az EU-tagság sem épp közeli, és amíg magyarellenes törvényeik vannak, még én sírjak az ő függetlenségük miatt?

Csak egy érdekel: nem akarok háborút, ide ne jöjjön egy katona se, hogy lövészállást létesít a konyhám ablakában, vagy megfigyelési pontot a frissen felújított tetőmön, és a parancsnoksági irodát a gyerekszobában rendezné be, valamint mi van itthon ennivaló.

Mit tesz a Nyugat?

Először is, azt hiszem, visszaminősítem őket "nemecsekernővé", szóval, nyugat. És: semmit. Majd tartanak egy konferenciát, mint Szlovákia a Csallóköz vízbázisának megmentéséről. (És egyik sem fog megmenteni semmit.)

Az USA emiatt nem tesz többet, mint eddig. Németország már alig várja a gázt az Északi Áramlat 2-n, a tőzsdéket pedig a háború csakis gazdasági értelemben érdekli. Hollandia? Ott az a fő kérdés, hogy ha egy férfi mégsem szeretne már szülni, kérhet-e eutanáziát a nemváltó gondolatai számára. És persze hogy Magyarország az EU kerékkötője. A többi (Hollandia is, csak nem bírtam ki alaptalan és rosszindulatú beszólás nélkül) csendben van.

Putyin zseniális, na. Nem dicséretből mondom, mert ennek a másik oldala a tökéletesen impotens EU-vezetés, beleértve a LIBE-bizottságot és Donáth Annát. Atlantisz is így süllyedhetett el.

Csak magunknak szurkolok.

Update

A "zseniálist" valahogy idézőjelbe szeretném tenni. Az oroszt szokták medveként emlegetni, amely medvét nem érdemes piszkálni. Mára kiderült, hogy van nagyobb állat a medvénél (most nem élcelődöm a megfogalmazás többféle értelmével, pedig lehetne), és úgy tűnik, a putyini manőver nagyon nem sikerült. Felébredt ez a nagyobb valami, és "a medve egér hozzája".

Atomháború

A nyomorult újságírók a ma reggelre bejelentett SWIFT-kizárást mint "pénzügyi atombombát" aposztrofálják, és a szóhasználatot erősen kifogásolom: soha és senki ne hozza szóba az atomfegyvereket! Mert azokból vannak igaziak is, és a medve is tart belőle otthon néhányat. És ha nem a medve a legokosabb az erdőben, és akkor is beveti, ha lenne még lehetőség másra is, akkor megszívtuk, hogy egyszerűen fogalmazzak.

Továbbra is azon a kacsalábon forog a nyugati ellenlépések vára, hogy a valódi atomfegyverek bevetése semmiképp nem jöhet szóba. Realista vagyok, ezért mondom, hogy nem merném erre bevenni a mérget. Pedig de jó lenne!