Oroszország ezt a háborút nem nyerheti meg az egész világ ellen. A Nyugat felébredt, és a csip-csup ügyekkel töltött tespedtségét gyorsan lerázta. Csak pénzt és lőszert küldhet, illetve szankcionálhat, ami ennél is több lenne, azt világháborúnak hívják.

Putyin, ez a legjobb tippem, úgy számolta, hogy egy ilyen vidéki országért, mint Ukrajna, senki nem emeli fel a seggét a tévénézős foteljéből a rothadó nyugaton. Ez már múlt idő, másképp történt. Ebbe viszont belebukhat, teljes mértékben, és az orosz birodalmi álmok újra szertefoszlanak, megint évtizedekre, talán most örökre is. Innen nyerni már nem lehet, mert Oroszország hiába nagy, nem birodalom, és a barátai is inkább afféle "vidéki újgazdagok", akiket jobban érdekel a saját "jó megjelenésük", és nem szívesen mutatkoznak vesztesekkel.

Így marad az, hogy akkor kiegyezik döntetlenben, mint a fekete lovag. Csakhogy ez egyféle módon lehetséges csak: világháború árán, amely egyben atomháború lesz.

A szellem hamarosan kiszabadulhat a palackból, és nincs hová mennünk, utolér, megtalál. Szívesen lennék most optimistább, de azt sem gondoltam, hogy Putyin bele mer menni a nyílt háborúba. Most miért ne hihetném, hogy képes lenne atomfegyvert bevetni? Bármilyen jó okot szívesen látok.

És gyűlölöm ezt az egészet. A másik szobában egy kisgyerek alszik, én meg ilyenekről kell, hogy gondolkodjam?

Update

Köszönöm a kommentezőknek a "vigasztalást". Úgy értem, hogy az atomkatasztrófát mintha csak én venném pont olyan komolyan, ahogy hangzik, mindenki más (talán pár kivétellel) irracionálisnak, bekövetkezhetetlennek tartja, hiszen abban Oroszország is elvész. Tiszta szívemből kívánom, hogy bárki másnak legyen igaza, csak nekem ne, kívánom, hogy rosszul ítéljem meg az emberi motivációkat, kívánom, hogy akár orvosi papírom legyen arról, hogy tegnap pánikrohamom volt, amikor a fentieket írtam.

Még egy kiutat látok: rosszul ítéljük meg Putyin "mindenhatóságát". Az én elgondolásom is azon alapul, hogy Putyin teljhatalmú, elmozdíthatatlan, nem kapcsolható ki a döntési rendszerekből, sőt, mint maga mondta, már meghozták a döntéseket, csak az a kérdés, mely döntési ágak "futnak le". Ha ez mégsem így van, mert a fő bizalmi emberek valahogy képesek elszabotálni a legsúlyosabb lépéseket, ha a pénzemberek rájönnek, hogy ez az ember tényleg inkább beszántaná a világot, csak ne szenvedjen vereséget, akkor elfordulhatnak tőle. Ketten közülük már bejelentkeztek háborúellenes üzenettel. Végső soron, Putyin hatalma is a beosztottakon múlik, akiknek parancsol. Az ő józanságuk most megmenthet mindannyiunkat.

Megnyerni a háborút

Magamat ismétlem meg: háborút nem lehet nyerni, itt nincs aranyérem, és nincs második helyezett. És amit e háború esetén kerülni kell, az a győzelmi fanfárok túlhasználata. Mert egy dolog visszaverni a támadókat, de az már nem szükségszerű, ha az ellenfél vezetőjét szimbolikusan egy ló után kössék, és élő Facebook-adásban körbehúzzák mindenhol. Mert Ukrajna megtartása mellett ott van még Oroszország megtartása is: barátnak, nem ellenségnek. Azt sem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a Föld már mindannyiunk lakhelye, ez már nem a középkor, ahol nem is tudtunk egymásról.

Update 2

Zelenszkij Ukrajna azonnali EU-tagságát sürgette. Hát, röviden, na persze. Vagyis: semmiképp. Az EU, hiába próbálja magát másmilyenre sminkelni, lényegében érdekközösség, gazdasági motivációkkal. Ennek részesévé válni úgy lehetséges, hogy bizonyos előfeltételeknek megfelel az aspiráns. Sajna nincs tegnapi képem a técsői (Tjacsiv) Hotel Técső állapotáról, de amikor egyszer ott jártam, az minden volt, csak nem Európa. És itt nem csupán az ordító, "balkáni" állapotokról van szó, hanem a most háttérbe szorult ukrán nemzetiségi politikáról is. Európainak lenni nem egyenlő azzal, hogy miként viszonyulunk Oroszországhoz vagy épp Kínához. És egyre inkább azt gondolom, e gondolat minden előzetes megbélyegzettségével együtt is, hogy Európa sosem az Uralig tartott, hanem nagyjából a mai EU keleti határaiig. Ami attól keletre van, az valami más, hasonlít, de legalább annyira el is tér. A kérdés persze megint csak újabb értékválasztás: akkor most Ukrajna Európa vagy sem? Szerintem egyelőre inkább nem, mint igen. De dolgozni lehet rajta.

A mostani háború lezárására is van hasonlóan okos tervem: ez nem ukrán-orosz "belügy". Emiatt pedig sürgetném az EU "békediktátumát". Sajna az EU vezetése ehhez a feladathoz egyszerűen inkompetens, így nyugodtan írhatok hülyeségeket, képtelenek lennének akár egy fél mondatot is megvalósítani belőle. De a lényeg, hogy az EU-nak deklarálnia kellene, hogy mik az elvárásai mindkét fél felé, illetve ezek elérése esetén mit ad cserébe. Nagyon könnyűnek érezném a megegyezést, ha a "nemzeti büszkeségnek" nevezett, pénzben mindig is nagyon drága valamit ki lehetne iktatni pár hétre, de persze tudom, hogy lehetetlen.

Update 3

Olvasom, hogy Magyarország nem enged át fegyverszállítmányokat Ukrajna felé.

Három lehetséges olvasatát tudom elképzelni, amelyek közül a legnépszerűbb az, hogy Orbán Putyin csatlósa. A második helyre szorul a szimpla gyávaság, ami nem túl érdekes, mind voltunk már gyávák életünkben, szégyelljük magunkat emiatt, még másra fogni sem jó ezt az érzést.

"Téged öllek meg utoljára"

Ha viszont irracionálissá válnak a dolgok, amit rajtam kívül már az egyik általam is olvasott történész is felvetett, akkor annak, hogy ki és mikor pusztul el, van némi jelentősége. Ha engem kérdeznek, nem szeretnék az elsők között lenni, ha nem feltétlenül szükséges, és ezzel lehetünk még így néhányan.

Vagyis, ha a fegyverszállítmányok át nem engedése egy elképzelhetetlen jövőben azt eredményezi, hogy minket a közvetlen (atom)bombahullás elkerül, akkor ez a döntés a legracionálisabb, amit csak meghozni lehetett. Nem én ültem nemrég Putyinnal szemben, de ha csak a halvány esélye is kiolvasható volt a tekintetéből, hogy eljöhet a "minden mindegy", akkor ez ellen mindenre, szinte bármire szükség van. Hogy ez ugyanúgy csak szimpla gyávaság lenne? Tudom, mi az, amiért most azonnal is meghalnék, és tudom, miért nem. Bevallom, Ukrajna nincs az első listában. Vitam et sanguinem non, sed avenam, hogy úgy mondjam.