Most olvasom, hogy felébredt néhány politikus, és okosakat mondott egy videokonferencián.
Az alcímben szereplő idézet is itt hangzott el: mivel a közösségi oldalak a társadalmi viták platformjaivá váltak, ezért "tulajdonképpen élőben valósul meg ezeken a platformokon a demokrácia".
Hát, persze, Móricka. Az ellenérvem borzasztóan, naivan egyszerű: anyám, aki idősként is gyakorlottabb a Fb-n, mint én, simán letiltotta néhány közös ismerősünket (aki még annyira sem ismerné ezt: akit letiltanak, az nagyjából megszűnik a letiltó személy számára), akikről tudván tudom, hogy az ő politikai véleményével általában ellentétes álláspontot képviselnek. És itt is a vége a Fb-demokráciának. Mert ez egyrészt nem demokrácia, ha valakit kizárunk, másrészt így nem a demokrácia, hanem a cenzúra valósul meg élőben.
Akit letiltunk, az nem tudja később elmagyarázni, hogy mit és hogyan értett, megszűnik a párbeszéd lehetősége is. Természetesen egy zaklató esetén ez érthető igény, és mégis, itt értünk a lényeghez, amit mondandó vagyok.
Akinek a kezébe adjuk a "Letiltom" gombot (ez a gomb immár jelenti a közösségi médiát és az írott/online sajtót is), az előbb-utóbb, okkal-joggal vagy anélkül, de használni fogja. Ő lesz a sajtó, a vélemény, a demokrácia szabadságának az őrzője, természetesen azon a szinten, ahol ez megtörténik.
Quis custodiet ipsos custodes?
A fenti sort nem fordítom le, aki tudja, már érti, akit érdekel, rákeres. Mert azt hiszem, vallom, gondolom, tudom, hogy a demokrácia, a sajtó szabadsága, az egyén szabadsága, a diktatúrák léte (nemléte) vagy az autokratikus rendszerek felnövekedése azon múlik, hogy nevelünk-oktatunk-képzünk-e önálló, tudatos és a lehetőségekhez képest minél műveltebb embereket, polgárokat. Ha igen, akkor a demokrácia mindig is működni fog, a sajtó mindig is szabad lesz, és a társadalmunk emberi társadalom marad.
Ha pedig nem vagy csak keveseket, akkor az "elit" csupán néhány silány, jobb esetben középszerű kiválasztottat jelent majd ("Lőrinc, ízlett a rák?"), a politika (látjuk jeleit) hatalmi kérdéssé fajul el, és semmit sem érő alakok jelennek meg olyan pozíciókban, amelyek betöltésére sosem válnak alkalmassá. A társadalmi kérdésekben szerepet kapnak (majd maguk is kérnek) a multicégek (nem csak a közösségi média fejlesztőcégei), és a körforgás, amint tudjuk, elveszíti emberközpontúságát.
Mit is akarok tehát mondani? Hogy a legfontosabb: úgy felnevelni és kitanítani az embert, hogy amikor József Attila Levegőt! c. versét olvassa, értse is azt. Ha megnézi a La Mancha lovagját, a Bosszúállók: Végjátékot vagy elolvassa A Pál utcai fiúkat, akkor tudja, érezze, hogy mind ugyanarról szól: az ember végső célja akkor valódi, ha kívül esik önmagán.
