Az "ateista témához" nyúlni mindig hálátlan: olyan, mint egy közönséges utcai verekedés. Lehet, hogy végül nem te maradsz ott ájultan és összeverve, de azért elszakad a ruhád, sáros leszel, szerzel pár horzsolást. De mindegy, essünk túl rajta.
Szóval, az ateisták szeretnék magukat az októberi népszavazáson láthatóbbá tenni, ezért gyűjtést indítottak a kampányukhoz. Minden bizonnyal szeretik a számokat, így hadd helyezzem el társadalmi súlyukat és ismertségüket számszakilag is: e pillanatokban, a fent linkelt telexes cikk után, amit ráadásul a címlap fő helyén találtam meg, 75 adományozó összesen 745.000 (hétszáznegyvenötezer) Ft-ot dobott össze az amúgy sem nagyralátó 2,5 milliós tervből (bár még 26 nap hátra van).
Mivel csakis értelmezett tények vannak, megpróbálkozom az értelmezéssel. Először is, kifejezetten ateistának lenni olyan, mint kifejezetten hívőnek. Kivéve, hogy az ő mondatuk ("hitvallásuk") a "nincs" szóval kezdődik, már ami Istent illeti. Emiatt aztán az ateisták valódi közössége sosem volt nagy: azzal foglalkozni ui., ami nincs, nem épp olyan feladat, amihez az embernek sokáig kedve van. Vagyis az "ateisták világuralma" akkor sem jönne el, ha a vallások megszűnnének. (A vallások megszűnése az ateizmus megszűnése is lenne egyben, mivel az ateisták javarészt az egyébként jogosan is kritizálható egyházi struktúrák működését, azok politikai megjelenését, egyes személyek méltó, de leginkább méltatlan voltát emelik ki negatív, tehát eltörlendő, de legalábbis visszaszorítandó jelenségként. A valódi istenkérdéssel foglalkozni általában egyszerűen alulképzettek, színvonaltalanok, és még a legjelesebb elméik - hazánkban pl. dr. Szalai Miklós, akit személyesen is nagyra becsülök - is vakon állnak pl. a rosszból vett érv mellett, ami egy érvelési hibára épül, amely ráadásul hétköznapian közismert, és hibás körnek, circulus vitiosus-nak hívjuk.)
A következő, számomra legfontosabb, hogy a filozófiai ateizmus mellett érvelni rohadt nehéz, végső soron teljesen reménytelen. Ennek megértéséhez egyetlen szempontot dobnék be most: a relatív mint relatív, a véges mint véges, a feltételes mint feltételes nem pusztán érthetetlen, de felismerhetetlen lenne, ha nem lenne mögötte "horizontként" az abszolút, a végtelen és a feltétlen (e három végső soron ugyanarra utal). Így, kisbetűvel talán kevésbé tűnik e három szó "isteniesnek", de Abszolútumként, Feltétlen létezőként vagy Végtelen lényként már biztosan dereng valami. Nem is igen foglalkozik a filozófiai ateizmus a feltétlen kérdésével, ideje jelentős részét a relatív boncolgatásával tölti (ebben igen találékony egyébként), remélve vagy sem, nem tudom, hogy ezzel talán megoldja az abszolút ontológiai "problémáját" is. (E találékonyság egyik példája, egyben az ostobaságé is, de ezt nem akarom az ateista filozófusok nyakába varrni, az imádság hatékonyságának megállapítását célzó "vizsgálatok" fel-felmerülő megismétlése.)
Ezzel az ateista kampánnyal egyébként semmi bajom, kivéve, hogy egy politikai termék ellen egy másik politikai terméket készít, amellyel végső soron világnézeti (és persze politikai) célokat kíván elérni: a vallás kiszorítását az élet bizonyos területeiről. És hogy mi ezzel a probléma? Mindössze annyi, hogy előbb van meg a kezelés menete, mint a diagnózis. Mert annak igazolása, hogy a vallás(i intézmények) károsan befolyásolja a társadalmi fejlődést, kétséges sikerű próbálkozás lenne, tekintve Európa keresztény (igen, olyan, amilyen) múltját. Valamint még annyi, hogy összekeveredik egy "ateista párt" és egy "ateista egyház" (utóbbiba kellene még egy idézőjel, amivel nem bajlódom) képzete, vagyis az ateisták afféle "ateista államegyházat" (na, ezt idézőjelezd be magadnak gondolatban) szeretnének, úgy tűnik, vagyis, hogy egyszerre jusson érvényre az Istennel szembeni elutasító felfogásuk ("egyházi" vonás), illetve az ebből következő politikai rend (ez lenne az "állami" rész, ugyebár). Ha viszont egyben liberálisnak is vallják magukat, akkor nem értem az egészet: miért nem fogadják el egyszerűen, hogy itt és most épp ez a (társadalmi-politikai) helyzet? Vagy a liberális felfogás is afféle harcos mozgalom? Légy spontán? Légy megengedő, és ne engedd meg a meg nem engedést?
De a végén nem állom meg, hogy intő jelként ne linkeljem be az ennek a társaságnak a szellemi színvonalát ékesen bizonyító saját termékét: levélben fordultak a kormányhivatalhoz, hogy a Szentírás (feltételezem: az Ószövetség) teli van számukra előzetesen nem ismert, és bizonyára sértő témákkal. Hát, választ is kaptak, és nem érzik, hogy ők a hülyék. (Mivel ez a "mozgalom" elég egyszemélyesnek tűnik, a többes számot inkább csak könyörületből használom.)
Béke poraikra.
