(Ez a poszt kellően idejét múlt, egy hónappal ezelőtti témáról szól, elnézést, most volt időm befejezni, de van egy olyan érzésem, hogy inkább hagynom kellett volna. Mindegy.)

A Telex a napokban közzétette a harmadik átláthatósági jelentését.

Megmondom őszintén, nemigen érdekel, számomra ez semmire nem bizonyíték, és semmit nem cáfol meg önmagában. Ha történetesen támogatok valamit, akkor ténylegesen nem várom el, hogy az pont a konkrét célra menjen, nyugodtan költhetik a konkrét célhoz vezető lépések valamelyikére. Szóval, nekem mindegy.

Az átláthatóságot igazából másféleképpen értem most, mégpedig úgy, hogy át lehet látni a Telex szerkesztőin és újságíróin, elég ehhez (a példa kedvéért) egyetlen cikküket elolvasni, a norvég Mikulásról.

Másmilyen átláthatóság

 Az átláthatóság ezen másféle értelme a cikk szóhasználatán keresztül válik világossá. Az ui., hogy Norvégiában milyen egy reklám, eddig sem volt a magyar mindennapokat meghatározó minőség, emiatt még alhatok nyugodtan. Erről tudósítani mint afféle érdekességről, szintén a hétköznapok része, gyerekkoromban ebéd közben imádtam a Harminc perc alatt a Föld körül-t, ugyanez volt, csak rádióban. Van már meleg Mikulás is, csodás, lapozhatunk.

Csakhogy a Telex (Barnóczki Brigitta, ha már van neve a cikkírónak) továbbmegy, önkéntes alapon: "A szívmelengető történettel a norvég posta arra emlékezik, hogy ötven éve annak, hogy Norvégiában dekriminalizálták a homoszexualitást."

A bajom a kiemelt egyetlenegy szóval van: szívmelengető. Ha csak ezt kihagyja az írója, akkor a cikk sima tudósítás, amit az ember elolvas, és annyi. A hozzábiggyesztett jelző azonban értékítéletet, értékválasztást jelez, mégpedig pozitív módon. Keretes szerkezetet alkotva ugyanez az utolsó mondatban is visszatér, tehát nem kell kételkednünk, szándékos szóhasználatról beszélhetünk.

Aztán azon gondolkodtam, mitől lehet ez szívmelengető. Elvégre is a Mikulás (Szent Miklós) sosem volt meleg, sem homoszexuális, sem buzi. Pontosabban, a Mikulásról szóló közös történetünk szerint a Mikulás idős, egyedülálló férfi, afféle nagypapa, akinek a nemi irányultsága nem része e közös történetnek. A Mikulás, úgymond, szexuálisorientáció-agnosztikus. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy ezért bármilyen orientációval, tetszőlegesen fel is ruházható, úgyis "működni fog".

A Mikulás ui. a keresztény kultúra része, amennyire tudom, illetve amennyire a közös hagyomány tartja, és mint ilyet, e hagyományhoz kell igazítani (ha már úgyis abból nőtt ki, ez nem nagy dolog). Azt történetesen nem tartom kizártnak, hogy a világegyház kismillió szentje között akadjon homoszexuális/leszbikus, de ezek a szentek ennek ellenére váltak szentté, nem emiatt, sőt. (Mondom, ez hipotézis, hirtelen nem emlékszem olyan olvasmányélményemre, amely a szentek nemi identitását taglalta volna, leszámítva Borromei Károly félmondatát kedvenc filmemben, de az ugyanígy semmit nem dönt el, ugye.)

Szóval, rövidre zárva, a Telex szerzője LMBTQ-propagandát folytat, nem mondom, hogy harsányat vagy épp ízléstelenül arcbamászót, de kétségkívül azt. És erre, köszönöm, nincs szükségem.

A független sajtó délibábja

Azt viszont legalább mostantól konkrét példán is tudom illusztrálni, hogy miként válhat a független sajtó nem-függetlenné, nem csupán politikai értelemben értve. És talán a sajtó is belátja: nincs objektív, független, értékítéletektől, értékválasztásoktól mentes újságírás. És azt is, hogy ez nem tragédia. Ha ui. szívügyem az árvák, a fogyatékkal élők, a haldoklók, az idősek vagy épp a melegek segítése (bármilyen módon is), akkor az azt feltételezi, hogy e csoportokat értékesnek tartom, mi több, elébe helyezem más csoportoknak a saját segítői szándékaim tekintetében. Ha a cikkíró szeretné "népszerűsíteni" a meleg norvég Mikulást, hát tegye, jogállamban élünk (vagy mi?) Magyarországon a sajtó szabad (?). Csak nem szeretnék olyan ömlengéseket olvasni ugyanitt, hogy a Telex milyen pártatlan, objektív stb., mert, hát, nem az. És nem is pártos vagy szubjektív, dehogy. Azt kell felvállalni, hogy vannak számára (a szerkesztőség számára) fontos értékeik, pl. az LMBTQ-propaganda (az ún. gyermekvédelmi törvényt rendre a "melegellenessé eltérített" eposzi jelzővel hivatkozták, ami azonban a törvénynek nem neve, viszont értékítéletet, értelmezést tartalmaz, ami kicsit távolabb esik a tényszerűségtől), és ha így van, sebaj, megélünk egymás mellett (én történetesen nem vagyok semmilyen "orientációs" oldal támogatója, más szívügyeim vannak).

Hát, nálam ide vezetett ez a szívmelengető kis történet. Ja, és hogy már ötven éve nem bűn homoszexuálisnak lenni? Komolyan, szinte a Római Birodalom sem állt fenn ilyen hosszú ideig.

(Kedves LMBTQ-k! A kutya sem akar benneteket bántani - a magam nevében mondom természetesen -, de ahhoz sem szeretnék tapsolni, ahogy a Mikulás is már "másmilyen" lesz. A felétek megnyilvánuló kellemetlenkedések, amelyek némelyike, elismerem, nagyon tönkre tudja tenni a mindennapokat is, mintha amiatt keletkezne, mint az antiszemitizmus: mindenki szereti "a zsidókat", de a rohadék, mások vérét szívó, kereskedő/bankár/belterjes zsidókat, na, azokat szívből utálja. És mintha mindenki csak az utóbbiakat ismerné, pedig szinte csak az előbbiekből látunk. Utálatos, kispolgári attitűd mind az antiszemitizmus, mind a homoszexuálisok kirekesztése. De ha a kispolgár felheccelése általában is elkerülhetetlen - humor és műveltség híján nehéz vele megtalálni a közös hangot -, legalább az értelmesebbjét ne ingereljétek. Ne a Mikulás legyen meleg, pláne ne a Kisjézus, mert ha ezt látom, megfordul bennem a borjú, ahogy Fekete István írja, és akkor vége a világnak. Én is érek annyit, mint ti, és ezt tartsátok tiszteletben.)