Kedves Bencsik András!

Amit Ön mondott a pápáról, az véleményem szerint az 1369. kánon alapján minősülő tett, a hatályos Egyházi Törvénykönyv alapján (természetesen csak katolikusokra vonatkozik, úgyhogy ha Orbán Viktor mondja, akkor semmi):

1369. kán. - Aki nyilvánosan előadáson vagy nyilvános összejövetelen vagy nyilvánosan terjesztett írásban vagy a tömegtájékoztatási eszközök útján más módon káromlást követ el, vagy a jó erkölcsöt súlyosan megsérti, vagy a vallás vagy az egyház ellen igazságtalan dolgokat fejez ki, vagy gyűlöletet, illetve megvetést szít, megfelelő büntetéssel büntetendő.

Azt hiszem, ha Ön keresztény, akkor megérti: nem lehet csak úgy vagdalkozni az efféle mondatokkal, hogy épp a pápa lenne keresztényellenes, netán, ahogy kedves elv-társa írta korábban, szenilis vénember vagy efféle.

És el kell tudni dönteni, hogy miképpen nézünk a jelenünkre és történelmünkre: a kétezer éves kereszténység távlatából vagy az Orbán-kormány évtizedes léptékű, alig fél emberöltőnyi ideje alapján. Ez azért fontos, mert pápák jönnek-mennek, voltak már mindenfélék, egy katolikusnak jó a gyomra e szempontból. De emögött a jó emésztés mögött a Szentlélek működik, aki nagyobb erő és hatalom mindenkinél, és emberi gyarlóságaink ellenére tartja fenn szent egyházát. Ezt olyan kicsiségekre lefordítani, mint hogy Ferenc pápa találkozik-e a miniszterelnökkel vagy a köztársasági elnökkel, egyszerű rövidlátás, a hiúság főbűnének kibontakozása, és nem mellesleg fontos erények gyakorlásának elmulasztása.

Mindig mondom, hogy szuperhős-filmeket nézni jó: az ide vonatkozó rész a Doctor Strange-ben van, amikor az Ősmágus a legfontosabbat mondja el tehetséges főhősünknek: hogy nem ő számít. Mindig az számít, amiért küzdünk, és nem mi magunk. Egy keresztény elvileg tudja ezt. Nem tudom, arrafelé, amerre Ön jár, kedves András, tudják-e. Orbán Viktor és Áder János tudja-e?

Ne értsen félre, nem ítélkezni akarok Ön felett, azt mindannyian magunk tesszük meg önmagunk felett, a szavainkkal és tetteinkkel. Egyszerűen csak nagyon nem értek egyet. A kereszténység ilyetén felfogása, ami azt pápai találkozásokban kívánja mérni, az én szememben hibás megközelítés, és többet elárul hangoztatója pszichéjéről, mint amennyit e hangoztató valaha is szeretne elárulni. És én megtudni, hozzáteszem.

A vatikáni válasz, remélem, csupán egyetlen szó lesz erre: miramur - csodálkozunk (hogy még ti tartjátok magatokat kereszténynek)!