Itt járt a francia elnök, és találkozott mindenkivel.

Az ellenzék is, úgy érzem, végre komolyan vetethette magát, mégiscsak leültek velük beszélgetni (ilyen volt máskor is, nem akarok gúnyolódni, bár ráállna a kezem).

Az egész számomra azért fontos, mert komolyan veszem azt a feladatomat, hogy felelősen kell döntést hoznom a 2022-es választásokon, vagyis legalább felszínesen, de másoknál mégis mélyebben és összefüggőbben, megalapozottabban, meg kell tudnom indokolni, hogy kire tettem az ikszemet.

Donáth Anna valósága

A sajtó szerint a Momentum elnöke azt mondta, hogy Magyarországon azért alakultak ki véleménybuborékok, mert nincs szabad sajtó és médiapluralizmus, "párhuzamos valóságok épültek ki, mert bizonyos információk egyszerűen nem jutnak el sokakhoz".

Mivel az ellenzék Biden demokráciacsúcsa okán közösen szégyenkezett, hogy Magyarországot nem hívták meg (és nem botránkozott meg, hogy jóval kevésbé demokráciákat meg miért, szóval, mi is ez az egész), azt kell gondolnom, hogy az USA-t demokráciának tartja, ahol szabad a sajtó, van médiapluralizmus, és párhuzamos valóságok sem épültek ki, mivel minden információ eljut mindenkihez.

Ugye, nem csak én röhögök fel, ha erre gondolok?

Tudom, hogy egy sajtótájékoztató nem a politológiai elemzések terepe, de mégis: nekem választóként valamiből döntést kell hoznom. És erre azt látom, hogy amit az illető hölgy mond, az éjsötét ostobaság. Mit bízhatok rá ezek után?

Politikai elemzések nyomában

A közelmútat politikai elemzések olvasgatásával és hallgatásával töltöttem, és ezekből csak egyet emelnék ki, hiszen nem tőlem kell várni az igazságot, és nem átfogó képet szeretnék adni. Tölgyessy Péter több előadásában is elmondja azokat, amiket Uj Péternek, és ez a kép nem biztató a közös jövőnkre nézve.

Ami számomra fontos, hogy azokat a kétségeket, amelyek a jelenlegi nyugati demokráciák állapotával kapcsolatosak, ő is felveti. Ez a "demokráciaimportunk" szempontjából fontos: ha rossz "árut" hozunk be (csak mert pl. Made in Germany/France/USA), azzal nem járunk jól. Én is kérdeztem már, hogy "melyik" Európához akarna csatlakozni az ellenzék, a férfiakat szülni engedőkhöz vagy valamely másikhoz-e stb.

Röviden, politológus olyat, hogy az ellenzék lenne Magyarország megmentője, amely egyértelműen képes lenne új és jobb vízióval, tehetségesebb, innovatívabb vezetőkkel és jobb gazdasági programmal előremozdítani Magyarország helyzetét, nemigen mondott.

Gazdasági aggályok

Amikor Márki-Zay és Dobrev egybehangzóan ígérte az euró bevezetését belátható időn belül, az én nem-közgazdász szemöldököm is felcsúszott a homlokom tetejére. Aztán elolvastam egy MNB-s írást, ami jóval később született, és csak hátradőltem, de nem kényelmesen.

Az a bajom, hogy idősebbként jobban hiszek a szakértőknek, mint az "influenszereknek", és a politikusok ez utóbbiak közé tartoznak nálam. Ebből pedig az következik, hogy ezt a gazdasági tervet úgy foglalom össze a magam számára, hogy egy hangzatos ígéretből (lesz eurónk, és az már a nyugat) olyan reálgazdasági problémák lehetnek, amelyek újra évekre, de talán évtizedekre vethetik vissza a fejlődésünket. Ilyet már láttam 2002-2010 között, köszönöm, nem.

Politikai aggályok

Karácsony bocsánatot kért az amerikai törvényhozás albizottsága előtt. Mancika pedig tartalék bemondó a csehszlovák kísérleti televíziónál. Az önkéntes tűzoltók szövetségétől még miért nem?

Komolyan ez megy? Amit Orbán is mond róluk, hogy csak annyit fognak mondani, hogy "jawohl"? És tényleg?

Mi lesz a többiekkel? Mennek tárgyalni, és azzal kezdik, hogy kitől lehetne még bocsánatot kérni?

A szoci kormányzásról az maradt meg, hogy nem különösebben küzdöttek, sőt. Amit lehetett, elintézték gyorsan, sokszor rettenetesen előnytelenül a mi számunkra. Orbánék ezzel szemben, néha a falakat is áttörve, elmennek a falig (és azon túlra), és ezzel sokkal előnyösebb pozíciókat, és persze erősebb rosszallást váltanak ki. Ahogy Tölgyessy fogalmazott, Orbán folyamatosan lőtte a nyugatot, amely most már egyre gyakrabban visszalő, de sajna az ágyúja is nagyobb. Ez kétségkívül óriási kockázat.

De vissza Donáth Annára. A jogállamiságról ezt mondta a fent linkelt cikk szerint: "Ne alkukat kössünk, hanem vegyük komolyan. Egy erős Európa csak sziklaszilárd értékeken és jogállamiságon alapulhat." Arra gondolt talán, hogy a miniszterelnök-jelölt, akit támogat, feles többséggel készül alkotmányozni? Mert az jogállami?

Elfogyott az időm, amit ma erre szántam, így a továbbgondolást és a konklúziókat mindenki magának vonja le. Bennem körvonalazódik a praktikus döntés 2022-re nézve: ha az egyéni jelölt valamelyik oldalon jobb minőségű lesz, arra fogok szavazni, de a listás szavazatom, amellyel azt szeretném kifejezni, hogy milyen irányt látnék szívesen a folytatásban, az jelenleg a Fidesz felé hajlik, pillanatnyilag elég erősen. Még nincs lefutva, de egyelőre nem látom a meccs megfordulásának az előjeleit.