Belefér a napomba, hogy még Puzsér írásait is elolvassam, ha nem marad más, és úgy tűnik, még egyet is értek vele olykor. Azért persze próbálok mentséget, magyarázatot keresni az ellenzék dolgaira, és ilyenkor meg jön egy ilyen. Ezek még mindig az alkotmányozáson rugóznak. És folytatják azzal, hogy bár kormánypárti elfogultsággal nem vádolható oldalak levezették, miért nem lehet április 3-án szavazni a két ellenzéki népszavazási kérdésról, ők csakazértis követelik, hogy lehessen. Komolyan? Földhöz is fogják csapkodni magukat, mint a kétévesek?

Alkotmányozás feles többséggel

Igazából az alkotmányozás az én bajom. Először is, az a félmondat, amire az egészet építik, igen gyenge kacsaláb egy ekkora építményhez. Ugyanis az, hogy "kizárólagos hatalomra törés", nem épp egzakt, erősen hasonlít a "jogállamiság" tartalmára.

De ami Puzsér olvasása után szöget ütött a fejembe, hogy a politikai célokon kívül mire lenne való az alkotmányozás. Nem lehet pl. jó költségvetést csinálni enélkül? Nem lehet törvényeket alkotni? Nem lehet pedagógusbér-emelést végrehajtani? Nem lehet hozzányúlni az adókhoz? Oktatáshoz? Alaptantervhez? Egészségügyhöz? (Talán van olyan a felsoroltak közt, amihez tényleg nem, de alig hiszem, hogy az Alaptörvény és a kapcsolódó sarkalatos törvények ilyen kézi vezérlést valósítanának meg.)

És mindez azért fontos számomra, mert 2002-től nem annyira a politika volt kudarcos, hanem, úgy éltem meg legalábbis, hogy a gazdaság (ami gazdaságpolitika, na, hát). A baloldal képtelen volt eddig normális gazdaságpolitikát folytatni. Az ígéretek közt ott van (volt) minden, megemelik még a leeresztett lufikat is, de a fedezeti oldal mindig bántóan, rémesen, szembeszökően felületes, elnagyolt, összecsapott. Ilyen volt akkor is, és most is ilyennek érzem. Tudom, az "érzem" sem egzakt álláspont, úgy értem, hogy az elolvasott hírekből az jön le számomra, hogy a kiadások listáját sokkal könnyebben sikerül megírniuk, mint azt, hogy miből fogják ezt fedezni. A bevételek sosem ilyen konkrétak, néha pedig nevetségesek, amikor pl. azt mondják, hogy a Norvég Alap pénzét is megkapjuk majd. Ja, egy ~14eMrd-os ~28eMrd-os éves költségvetésbe befolyik majd ~70Mrd, csodás, vegyünk belőle fagyit. (Most elég, ha a nagyságrendek rendben vannak, nem volt kedvem kibányászni mindent pontosan.)

A másik, hogy Polt Péter esetleg legfőbb ügyész marad. Na és? Először is, azért mégse örökre. Tessék jól kormányozni, és kilenc év múlva bíróság elé lehet állítani. De addig mit árthat? Ha az új kormány nem követ el semmi bűncselekményt, akkor Polt Péter nem lesz, akit elővegyen, nemde? Vagy az a sikersztori hiányzik, amikor Mészáros Lőrinc és a többi oligarcha kisétál a bíróságról, sőt, soha be sem sétál, mert minden rendben volt jogilag? Azzal fogják elcseszni a drága időt, hogy felelősöket keresnek meg tárgyalásokra járnak, ahelyett, hogy kormányoznának? Olyan nagy sikere volt eddig bármely oldal elszámoltatásainak?

Tudom, ez egyébként komolyabb ennél. Mert ott, ahol egy ilyen oligarcha megjelenik, ott romba dőlhetnek kisebb egzisztenciák, ellehetetlenülhetnek vállalkozások, tönkremehetnek életek és családok. Ezzel nagyon nem akarok viccelni, de sajna meg kell jegyeznem, hogy ez a szocik alatt ugyanígy volt. Azok is rúgtak ki teljesen politikamentes megbízási szerződésben lévő vállalkozókat a kormányváltás után, csak hogy a sajátjaik jöhessenek. Ilyen világot építettünk, és mindegyik oldal egyforma e tekintetben, nincsenek illúzióim.

Meddig tart a szerelem pénz nélkül?

Ezt Michael Gambon kérdezi Helena Bonham Cartertől az egyik kedvenc filmemben, és elég általános érvényű, úgy tűnik. Meddig tart ki a választó egy sikertelen gazdaságpolitikát folytató kormány mellett? Vagy azt hiszi az ellenzék, hogy a szabadság akkora érték akkor, amikor a kasszánál ott kell hagyni a gyereknek szánt csokit, mert kevés a pénz?

Orbánék jól tudják, hogy a gazdasági fejlődés ma minden más elégedettség alapja. Hogy mindenkinek (akinek csak lehet, és ahogy a mérések a kielégítendő elvárásokat jelzik) jobb legyen kicsivel, lehetőleg évről évre. Jut eszembe, a tanarak így maradtak a végére, hogy úgy mondjam, mert csak most kezdtek szervezkedni, pedig ugyanezt akár három éve is megtehették volna. Az orvosok erősebbek és szervezettebbek voltak, és az egészségügy több szavazót érint, ugye. Ha az "átlagszavazó" elkezd rosszabbul élni, nem fog várni még négy évet, és a baloldal megint megy a levesbe, láttuk már ezt.

Motiváció

A politika, úgy tapasztaltam mindig is, kemény munka. Már persze nem az, hogy az ember beül aludni a parlamentbe, hanem a szakmunka, a "mindenhez értés", a felelősség, egy teljes ország irányítása. Mondtam már, ismerek szegről-végről politikusokat, így pl. a pénzügyminisztert is, vagy húsz éve. (És Márki-Zay-t szintén, mielőtt.) Róla (a pm-ről) már az első ciklusban is az a hír járta, hogy rettentően keményen dolgozik és dolgoztatja az apparátusát. Ehhez képest képviselőnek lenni, néha bevinni egy zsák krumplit balhéból, facebookozni, az semmi. Úgy értem, szó szerint: semmi. Az nem munka, nem teljesítmény, nem országépítés, hanem még a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb hobbi. Annak elég érdekes, mondjuk. És azt látom, hogy az ellenzék ma is ezen a színvonalon teljesít. A csirkefarhátról már többet mondtak (és úgy tűnik, többet is tudnak), mint arról, hogy mi lenne a kormányuk első tíz intézkedése, milyen törvényeket módosítanának vagy alkotnának stb. Alkotmányoznának, ja. Az is azzal kezdődne, hogy hatpártilag eldöntik, milyen pizzát rendeljenek, és a Momentum elnöke közben nyilatkozna, hogy a pizzarendelésig tartó időt a kormány elvesztegette. Mindegy.

Azért vagyok ilyen hisztis, mert visszaolvasva magamat, hónapokkal ezelőtt bíztam még abban, hogy az ellenzék, minden kifogásom és elvi ellenkezésem (Gyurcsány!) ellenére, talán átlépi a saját árnyékát. Ezt az előválasztással végül megtették, még csodálkoztam is némileg.

Fogyatékosok

De azóta? Már tudjuk, hogy bizonyos újságírók "fogyatékosok". Kedves Márki-Zay Péter! Ezt már 1997-ben sem illett mondani, 1999-ben pedig (vagy 98-ban? mindegy) a sportminisztert javítottam ki, hogy a tolószék az kerekesszék (a süket siket, és senki nem szellemi folyatékos, hanem értelmi). Most meg itt tartunk, a Mindenki Magyarországa jelöltje nem tud mindenki nyelvén beszélni. Nem vagyok hajlandó lemondani arról, hogy aki egy országot akar vezetni, az ezt legyen köteles tudni. És még millió más dolgot is. Aki nem, az maradjon - és örüljön ennek is! - polgármester. Azt a vitát nem szeretném megnyitni, hogy a féltehetség is tehetség-e.

Sok apró "sérelmem" maradt, amit sokszor már felidézni is nehéz, de csak gyarapítják az elégedetlenségemet. Még nem késő talán fordítani, de nincsenek továbbra sem nagy reményeim. Kisszerűséget és provinciális szemléletet látok csak, színpadias dilettantizmust, ellenzékbe ragadt, "reaktív" gondolkodást, ami csak kritizál, víziója pedig annyi van, amennyit egy végzős gimis osztály is összehoz egy délután.

Legyen minden jobb!