Ritka az, amikor erre szót vesztegetek, értelmét sem látom, de azért néha, afféle "mérföldkő" jelleggel, talán elmegy, inkább csak a magam kedvéért.

Szóval, a 444 azt írta, hogy "Kövér László nem engedte, hogy a farhátvásárlós órájáról kérdezzék Varga Juditot". Elolvastam, mert engem, régóta tudom, minden valós hír befolyásol, mindkét oldalról, és Kövért történetesen nem is kedvelem, afféle rossz szokásként mintegy "szeretem" az róla szóló rossz híreket. Hülye egy dolog, de ez van.

Erre mit írnak? Azt, hogy "az Alaptörvény szerint a kormányhoz és a kormány tagjához a feladatkörükbe tartozó ügyekben lehet kérdéseket feltenni", és hogy ennek Ungár Péter kérdése nem felel meg (mivel egy Fb-ra feltöltött fotón látható karóra értékére vonatkozik). Vagyis nem Kövér László tiltotta meg a kérdés feltevését, hanem a kérdés eleve nem felelt meg az elvárásoknak. Felteszem, ugyanígy nem felelt volna meg, ha azt kérdezi a tehetséges képviselő, hogy volt-e hétvégén gombászni az Őrségben. Esetleg akkor is rajta volt-e az órája.

Értem én, hogy így még én is elolvastam a cikket, láttam a hirdetéseket stb., tehát egyfajta szempontból a 444 cikkírója (Czinkóczi Sándor, szégyenszemre) eredményes volt. De ennyi? Néha gondolkodtam, belépjek-e a körbe, a 444 támogatói közé, akik több tartalmat elérhetnek. De ilyeneket? Ennek alapján döntsek? Ott is ez van? Pénzért ferdítenek? Felejtsetek el, srácok!

A drága cuccok hamis világa

Jut eszembe, az óra! Hogy az drága. Ungár Péter is pizzafutár, tanító vagy szociális munkás volt korábban, és ezért fáj neki, hogy valaki miniszteri fizetés mellett drága órát hord? Meddig tart még ez a parlamenti semmittevés? Egy ilyen szart az országban kb. egymillió ember meg tud venni, ha tényleg akarja. (Elnézést, nem tudom, kapható-e, de csak az árkategóriára gondolok.) Meddig lesz még az a színvonal, hogy kinek mije van, és hogy már a kevés is sok?

De ezt a mentalitást amiatt is károsnak tartom, mert nagyon alacsonyra teszi azt a mércét, hogy mi a sok, vagy hogy mi az, aminek már "szúrnia kell" az emberek szemét. És rosszfajta értékrendet közvetít. Ui. aki a boldogság, elégedettség mércéjeként a drága cuccokat emlegeti, az egyrészt ezzel értékrendet közvetít: ha nincs "drága cuccod" (mindegy, mi az), akkor nem is lehetsz boldog. És másrészt, épp az igazán jómódúak szokták tudni, hogy ez mennyire nem így működik. De a csórókat hergelni bármi jó. E sorok írója pl. szereti a legót, de ha meg is vesz olykor egy drágább, százezer körüli készletet, ezzel nem válik többé, mint azok, akik nem. (És e sorok írója sem tudott mindig drága legót venni.) Százezer forintja ui. tényleg szinte bárkinek lehet, ez semminek nem mércéje, és senki nem köteles azt épp legóra költeni. A példa esetleges, millió jobb is eszembe juthatna.

Legvégül: az vajon miképpen értelmezhető, hogy a családilag történetesen jómódot örökölt Ungár Péter az, aki szóvá teszi a drága órát? Onnan kérdezem, hogy nekem fel sem tűnik, nem is értek hozzá, és egy Fb-fotóról esélyem sincs még a gyártót sem eltalálni. Vagy ez nem jelent semmit, csak én vagyok rosszindulatú? Alaptalanul gondolom, hogy a gazdag csávó ért a drága órákhoz? És hogy hogy képzeli azt, hogy gazdag mer lenni? Folytassam?