Bosszús vagyok a választási eredmények egyes kommentárjai miatt, elsősorban ellenzéki vélemények kapcsán. Először is az ellenpont, Mérő László: részletesen és nagyon önkritikusan leírja, hogy miként látja (másképp) az eredményt, mint ahogy látta/várta azelőtt, hogy szavazatszámlálóként részt vett volna benne. Köszönöm, hogy ott volt, és hogy utána írt/beszélt róla.

Voltak persze más szavazatszámlálók is, sőt, gyűjtés is van a benyomásaikról, értékelésükről. Tanulságos, és a tanulság elég egybehangzó: kb. húszezer önkéntes ellenzéki most szembesült talán életében először azzal, hogy mi újság a vidéki Magyarországon. És zsigeri módon tört fel néhányukból, hogy nem is nagy barátai a demokrácia alapelveinek: amikor felháborodva azt írja egyikük (talán másikuk és harmadikuk is, tényleg mindegy), hogy ezek (mármint e lepukkant vidéki falucska funkcionális analfabéta, idős, talán alkoholfüggő lakói) döntenek az ő életéről, akkor bizony az általános választójogot szeretné öntudatlanul is valamiféle műveltségi (és talán másféle) cenzushoz kötni.

Ha van valaki elitista, az én vagyok, legalább huszonöt éve mondom itt-ott, hogy a feltételek nélküli választójog a modern demokrácia önbecsapása. De mindig megkaptam, és nem számítok másra mostantól sem, hogy ez mennyire és miért nem elfogadható felvetés. Általában olyanfélék érveltek ellenem (mármint felfogás alapján olyanfélék), akik most felháborodtak, amikor ez az önbecsapás szembejött a szerintük egyirányú utca rossz vége felől, és nem csupán leszorította őket az árokba, de még a visszapillantót is leverte. Íme hát. Nem hibáztatom őket, csak azért, amiről tehetnek: a tudás bárhol kezdődhet, de nem végződik sehol, többet tudni sosem hátrány, és ők bizony semmit nem tudtak arról, amivel most végre találkoztak. De megmondom, erről sok politikus sem tud vagy akar tudni.

Egy szót az agymosásról, Mérő László fent linkelt véleménye alapján: ha igaz az, hogy az ő "pesti agya" van átmosva azzal, hogy "vidéken sötétség, tudatlanság, agymosás és csalás honol", akkor súlyosbítanám: ha egy nyilvánvalóan aluliskolázott, igen rossz körülmények között élő vidéki a Fidesz "agymosásának" áldozata lesz, azt nevezhetjük körülménynek: bárki képes lehet átmosni az agyát, ha megtalálja hozzá az utat. Ezzel szemben a "pesti agy" arra is büszke, hogy ő aztán nem agymosott. És ez nem körülmény, ez aktív tevékenység eredménye: döntéseké, vélemények elmondásáé és meghallgatásáé, pártválasztásé stb. Egy Mérő Lászlóhoz hasonlóan művelt és tájékozott ember aligha védekezhet a "falábára" mutogatva (miszerint "mit lehet elvárni attól, akinek falába van?"). Ezt a "pesti agyak" önmaguknak hozták össze, nem "beleestek", nem "megtörtént velük", ez az "öncsonkítás" az ő felelősségük, nem másé.

Visszatérve: és vannak azok, akik nem mentek le a végekre, sőt, nem is érdekli őket, tíz éve nem hagyták el a biztonságot jelentő belvárost, de azért van véleményük. Szerencsére vannak, akik helyettem is válaszolnak nekik.

És van még Márki-Zay Péter, aki elérte, hogy vele kapcsolatban lassan már a "legalább rendes ember" se jusson eszembe.

nekem most Vásárhelyen kell megvédenem a vásárhelyi gyerekeket attól, hogy a Fidesz elvigye őket golyófogónak Ukrajnába

Hogy mi van? Az jön a csövön, hogy még fegyvert se, de katonákat majd igen? NATO-tagként? Komolyan? Ki vette el a gyógyszerét, és ha elfogyott, miért nem kap végre erősebbet? Döbbenet, komolyan, nem jutok igazán szóhoz. És mellesleg, milyen módon védené meg? Egyharmaddal az Alaptörvénybe íratná Fleck Zoltánnal, hogy vásárhelyi gyerekek nem lehetnek katonák? (Legalább egyéniben nyert volna a nyomorult, de így még én érzem magam hullagyalázónak, hogy leírom, milyen negatív a kép, ami egyre csak erősödik vele kapcsolatban.)

Hogyan tovább?

Naiv vagyok, hogy a következőket komolyan gondolom, de akkor is. A Fidesztől azt várom, hogy megnyíljon az ellenzéki vélemények és esetleges megoldások felé, vagyis ahogy az erősekhez illik, komolyabban kezdi venni a másik oldal szakértői véleményeit. Legalább a látszat szintjén, ha a konkrét döntésekben nem is. A politikai véleményekkel kapcsolatban nincsenek illúzióim, és az ellenzék (pl. fentebb idézett) megszólalásai nyomán úgy hiszem, semmi méltányosság nem jár nekik a gumiszobába zárt ápoltakén túl. Jakab Péter mostantól abszolút büntetlenül hordhatja majd be a krumpliját, még főzhet is belőle, ha akar, megvárják, megkérdezik, sót kér-e még hozzá, és a kis intermezzo után folytatódik a plenáris ülés. A kevésbé együttérzők addig a büfében várakoznak, Kövér László pedig semmilyen büntetést nem szab ki, csak megértően mosolyog. Ellenzék, gondolja...

Mit tegyen az ellenzék? Tegye a kis kezét Magyarország egész területe, minden kicsi falu, önkormányzat, közösség ütőerére, és figyeljen, tanuljon. És ha nincs ennyi ideje, akkor segítek is: a Maslow-féle szükségletpiramis alján kezdje a gondolkodást, ne a tetején. Akinek fűtése sincs, az nem az önmegvalósítás újabb és újabb módjain gondolkodik, ilyen triviális, mi több, a szabadság számára még absztrakcióként sem létezik. Sőt, még az sem érdekli, hogy mi lesz az EU-s pénzekkel, nem tudja, mi az a jogállamiság és mi az az eljárás, ami lassan megindul Magyarország ellen. Igen, tudom, hogy kellene, hogy tudja és érdekelje, mert talán neki is jobb lehetne, ha jobban költenénk el, ha EU-konformabb lenne a berendezkedésünk stb., de funkcionális analfabétáktól nem várható, hogy ilyen messzire nézzenek. Sokszor a kevésbé funkcionálisaktól sem.

Ami pedig a pártokat illeti, már többen leírták, én is: nem csupán leszerepeltek az újabb vereséggel, de erkölcsileg is semmivé váltak, amikor a vereséget egyetlen emberre hárították, mi több, az eredményvárón már ki sem álltak, ott sem voltak (a két kivételtől eltekintve). Azt hiszem, erkölcsi alapot találni ahhoz, hogy ezek után bármi relevánsat is mondjanak, a Föld izzó magjáig kell leásni, de ez sem garancia arra, hogy meg is találják. Szégyenletes, sajnálatos, és bevallom, örülök, hogy 2010 után újra a Fideszre szavaztam végül. Nehezen tudnék most érvelni amellett, hogy "de legalább emelt fővel veszítettek". Új ellenzék kell, most ez is végső bizonyítást nyert.

Külföldre menni?

Végül a csalódott szavazókról pár szót. Először is, együttérzek velük, és ha el akarják képzelni, mi erre az okom, akkor gondoljanak 2006 őszére, az október 23-a utáni cinikus és hazug, a rendőri erőszakot letagadó, eközben pedig gazdasági oldalról sem tündöklő időszakra (és akkor hol volt még a 2008-as válság!). Joggal reménykedhettem, hogy ekkora disznóság, mint az őszödi beszéd (nyilvánosságra kerülése) előrehozott választásokat eredményez, de nem: amíg az utolsó gemkapcsot is el nem vitték, addig maradt az MSZP-SZDSZ-kormány.

Javaslom még, hogy legyenek túl a dolgon, ahogy azt már mások is megírták. És ha semmi nem használ, akkor menjenek külföldre nyugodtan. Nem úgy mondom ezt, cinikus bántással, mint egykor Gyurcsány, hogy el lehet menni, hanem őszinte jószándékkal: azok, akik eddig még egy kis magyar falu valóságát sem ismerték, mert ha mentek is vidékre, akkor is csak a fancy kis éttermek, borok, effélék miatt tették, legalább megismernek valamit a világból, habár az talán jobban fog hasonlítani a jelenlegi helyzetükhöz, és nem sok újat fog jelenteni. Itt jegyzem meg, hogy akit a saját jólétén kívül nem érdekel más, még annak a közösségnek a sorsa sem, amelyből származik, az nálam nehezen kaparja össze az erkölcsi alapra valót ahhoz, hogy lenézhessen bárkit is. De ahhoz biztosan, hogy ezek után még "politikailag" legyen felháborodva a vidéki választókon. Tessék maradni, és "újramosni" az agyukat a saját üzenetével. Szóval, komolyan, ha nem látnak más lehetőséget, vágjanak bele. Ahogy nálam tapasztaltabb kivándorlók mondják, egy váltás ország elég egy életre.