A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre űltek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

(Borjád, 1845. szeptember 26–október 7. között.)

Ha meghallgattad és elolvastad a verset, nézd meg a címet újra, és olvasd hozzá a kivastagított sort.

Számtalan hasonlót találhatnék, és hogy épp ezt hozom, az teljesen esetleges. Az ok viszont ugyanaz: érzem silányulni a nyelvhasználatunkat, a magamét is beleértve, és újra meg újra igyekszem emlékeztetni magamat arra (és e sorokkal ezt némileg kitágítanám), hogy a szemünk előtt mennek feledésbe olyan fontos értékek, amelyek sosem szabadna, hogy feledésbe menjenek. Elfogadom, hogy ez nem mindenkinek pont Petőfi nyelvhasználatát jelenti, de ez nem is mindenki blogja.

Ha véletlenül erre jársz, és van kedvenced, előre is megköszönöm, ha kommentben hagysz egy linket vagy pár sort, egy idézetet stb.