Csak a szokásos magánvélemény, talán teli tévedésekkel.
Bevallom, nem sok fogalmam volt arról, hogy Petry Zsolt létezik, azt sem tudtam, mivel foglalkozik. Az interjúját olvasva, amely végül a kirúgásához vezetett, kicsit büszke lettem rá, és kicsit sajnáltam is. Az előbbi magyarázata annyi, hogy megállja a helyét olyan versenyben is (ez a futball mint szakma lenne), amelyre mi mindig csak benevezünk, aztán megmagyarázzuk, miért nem kedvezett nekünk a szélirány, a szabályok vagy bármi, de mindenképpen rajtunk kívül álló tényező, mert mi aztán beleadtunk százhúsz százalékot, mégse sikerült. Kapusedző a Herthánál, ahol történetesen a szerintem legsikeresebb magyar edző is dolgozik. (Dárdai nevét tényleg csak az nem ismeri, aki egy kő alatt él.)
És sajnáltam, mert átütött rajta néhány kommunikációs panel, amit sokan már messziről megismernek, és még ha van is bennük egykori igazságérték, régóta csupán panelnek tartanak. Gyorsan lehet belőlük legfeljebb közepes minőségű véleményt építeni.
Azt még inkább sajnáltam, amikor Petry egy szintén sikeres focistánk (Gulácsi) szemére vetette, hogy mintegy politikai véleményt mondott, majd, mivel a foci valahogy másmilyen észt kíván, azzal folytatta, hogy nem érti, "Európa hogyan képes morálisan ilyen mélyre süllyedni". És nem tűnt fel neki, hogy ugyanazt csinálja, mint amit mások szemére vet. Kivéve, hogy másokat nem rúgtak ki a véleménye miatt.
Lincselés és pénz
A többi meg, hogy lehet-e véleménye, vonatkozik-e rá a szólásszabadság, most akkor ő rasszista-e vagy mi, nem bizonyítva van, csak kimondva. A "kimondva, de nem bizonyítva" pedig nem jogállam, hanem lincselés.
Viszont, van egy sejtésem, ami a kirúgás végső, ám szemérmesen meghúzódó oka: a pénz. Ha a szurkolók vagy a tágabb közvélemény nyomán a szponzorok és a szimpátia elpártol a Herthától, akkor egy nagy vállalkozás kerül veszélybe. Ha gyorsan lépünk, és elintézzük látványosan, akkor "csak" egy elvet sértünk meg, de az piaci értelemben súlytalan, szóval, nem nagy kockázat. Most a szivárványcsalád és a bevándorlás fizet jól, ezek ellen fogadni bukás. Így megy ez, egyszerű a pénz logikája. Vajon ugyanez lett volna az eredmény, ha a német sajtó dicsérőleg ír az interjúról?
Akkor is, annak ellenére is maradok ennél a summázatnál, ha tudom, mert igyekeztem utánaolvasni: a Hertha "felfelé" kilóg tolerancia-kérdésben, vagyis kifejezetten jellemző rá az elfogadás és ezen érték melletti kiállás. Mert erről az alapról sokféle egyéb, sokkal szofisztikáltabb út-mód is adódhatott volna egy toleráns klub számára.
Értékrend
Egy filozófiai megjegyzés kikívánkozik belőlem: ha vélemény és vélemény között rangsorolunk, az éppen azt jelenti, hogy az értékük szerint (e tekintetben mindegy, hogy ki végzi a rangsorolást) sorrendet állítunk fel köztük, amit közönségesen értékrendnek hívunk. Ez azért fontos, mert ezen a történeten megbicsaklik az a közkeletű elv, miszerint a vélemények és igazságok és értékek egyenlők, egymás mellé tehetők, jól megférnek, vagy épp mindegy, melyiket választjuk közülük, hiszen végső soron relatívak, talán nem is tudjuk megítélni, melyik "igazabb" vagy "jobb" a másiknál. Hát, dehogynem tudjuk. Quod erat demonstrandum, zárójelben.
Akkor gondolva van
Sokadrészt pedig és végül, eszembe jutott az Egészséges erotika egy jelenete, és be is fejezem:
– Főnök, mi lenne, ha valaki azt mondaná, hogy szarok a szociolistára?
– Üzemi Bizottság! Fegyelmi! Kirúgás!
– És ha csak gondolná?
– Gondolás? Ha nincs mondva, erre torzió nincs se.
– Nna, akkor gondolva van.
Update
Kenderesi István véleménye kapcsán hajlok arra, hogy az ő véleményében foglaltakat tekintsem a kirúgás fő okának (rossz öltözői hangulatot teremt egy ilyen nyilatkozat, ami az elsődleges célt, a klub kiesésének elkerülését veszélyezteti), és a magamét ehhez képest hátrébb soroljam fontosságban, másodlagos szempontnak minősítve a "kapitalista érdekeket", amelyek ezzel együtt is összefüggenek az előbbivel: egy első osztályból kiesett csapat kevésbé jó befektetés. Mindazáltal nem hízelgek magamnak azzal, hogy bárkinél jobban értek a focihoz. :)
