Realista káröröm, azt hiszem, ez lenne a megfelelő kifejezés arra, amit most gondolok és érzek. A magyar futballválogatott az elmúlt napokban ugyanis aktív szerepet vállalt abban, hogy a sporttörténelem újabb bekezdésekkel gazdagodhasson, még akkor is, ha e bekezdéseket csak kevesen fogják olvasni.

Anglia

Hol van már, hogy "hatot rúgtunk Angliának, olyan, mint egy álom". Mindazáltal Marco Rossival még négy gólt nem kapott a csapat. Minden kezdet nehéz, eztán már menni fog, mondhatnánk.

Albánia

A korábbi meccseken egyetlen gól nélküli döntetlent leszámítva (az is 1948-ban volt) nem győztek a magyar csapat ellen. Most ez is sikerült, a magam részéről örülök, hogy részese lehettem e kornak, amikor felkerülhettünk (intő példaként) Albánia dicsőségfalára.

Andorra

A 78 151 andorrai lakosból (ez nálunk egy nagyobb vidéki város népessége) akad 11 olyan, aki képes akár legyőzni is a magyar válogatottat, amint azt 2017 júniusában már bizonyították. Most annyival volt jobb a helyzet, hogy a dicsőség, amelynek a magyar válogatott aktív részese volt, némileg kisebb: 2009 óta most lőttek gólt újra idegenben. Ez sem semmi, aki napközben autószerelő, és csak meló után tud edzésre menni, az megbecsüli ezt is, mégiscsak tizenegy év munkája van benne.

És nagyon ritkán van, de tegnap arra vártam, hogy egyenlítsenek ki a végén. Megérdemelték volna, de mi még inkább. Mit mi, ők. Ahogy egy egyéni olimpiai bajnoki címet sem "mi" szereztünk, hanem az, aki végigizzadta a ki tudja, hány edzést, feltéve a sikerre mindent, úgy itt is ez a helyzet: a magyar válogatott aranylábú fenegyerekeit hazai pályán majdnem megruházta tizenegy amatőr, nekem ebben nem volt részem.

Nekem ez nem éri meg, innen mondom, névtelenül, és természetesen hiába. Nem akarom, hogy erre menjen el a pénzünk, az ország pénze, senki pénze se. Ezt fillérekből, amatőr körülmények között is meg lehet valósítani. Javaslom, hogy mostantól a közoktatásnak lehessen TAO-pénzeket felajánlani. És ne lássak éhes gyereket vagy olyat, akinél nincs internet, egyet se. A magyar fociba öntött pénz nem elég minden más bajunk gyógyítására, tudom, de legalább próbáljuk meg végre. A srácokat meg tanítsuk meg kezelni a fűnyírót, és kapják meg ők a világításról a számlát, vegyenek maguknak mezeket, cipőt, ahogy azt vidéki népdalkörök intézik a saját fellépőruháikkal. Kérjenek pénzt ismerősöktől, korábban befutott focistáktól. Talán Dzsudzsák Balázs is tiszeletbeli tag lehet így a válogatottban.

Mindig elhittem, hogy "majd most" eljön a magyar foci új korszaka, és nem. Köszönöm, elég volt az ígéretekből és a csalódásokból, leszarom, mi lesz veletek, fiúk.