Visszaolvastam, korábban mit gondoltam az előválasztás miniszterelnök-jelöltjeiről, hogy tudjam, mit gondolok most. :) Aztán megnéztem a második forduló országos eredményét térképen, és most úgy vagyok vele, mint egykori évfolyamtársam, aki 1994-ben, miután az MSZP-SZDSZ-koalíció kétharmadot szerzett, felírta óra előtt a táblára, hogy "éljen a szovjet és magyar nép megbonthatatlan barátsága". Szóval, lélekben fel vagyok készülve a legrosszabbra is, de még nem várom, hogy el is jöjjön.

Márki-Zayról továbbra is jó véleménnyel vagyok, és mélyen megvetem azokat az idiótákat, akik egy ilyen komoly téttel bíró esemény kapcsán csak arra képesek fókuszálni, hogy veri vagy verné-e a gyerekeit, netán másokéit, esetleg még fizetne-e érte, hogy verjék vagy ő verhesse, nem tudom, eléggé fokoztam-e. (Ahogy a székely mondja a kérdésre, hogy iszik-e a hal vizet: azt nem tudom, de módja van rá. Ajánlom mellesleg boldogult Popper Péter témába vágó előadásait.)

Eredmények

A szokásos slendrián "elemzésem" szerint a "komcsi megyék" szavaztak Dobrevre, és mindenhol másutt Márki-Zayra. Voltaképpen nem a komcsi megyék, bár van átfedés (Nógrád, Borsod, Komárom-Esztergom, Baranya), hanem a csóró megyék, ahol az emberek a legkevésbé részesültek az elmúlt évek kétségtelen eredményeiből. Ahol szar az élet, kevés a pénz, sok a hátrányos helyzetű, rossz az infrastruktúra, elmennek a fiatalok stb. Itt egy tál lencséért szavaznak az olyan ígéretekre, hogy a családi pótlékból újra lehessen Mercit venni (elnézést, a túlzásaimmal az érthetőséget szeretném segíteni, nem gúnyolódni vagy efféle).

Márki-Zay győzelme azért reményteli, mert egyrészt nem a szőrehullott ex-szoci banda állt ki mellette (nem is tudtam, hogy Juszt László még él), hanem azért is, mert az online szavazatok nagy száma miatt valószínű, hogy sok fiatal vette a fáradságot, és választotta őt.

Remények és veszélyek

Bízom benne, hogy kormányváltás esetén az új miniszterelnök hideg fürdőt vesz, és az alkotmányt nem kukázza ki, és Polt Péter is a helyén marad. Nem azért, mert minden így tökéletes, ahogy van, hanem mert elvileg sem szabad ezt megtenni.

És ennél még sokkal jobban remélem, hogy mindezt a Gyurcsány-házaspár viszonylag nyugodtan nézi végig, hatalmi ambícióikat pedig félreteszik nyugdíjas éveikre. De komolyan, az üzenet, úgy tűnik, az, hogy jöjjenek új arcok. Az újon azt értem, hogy akiken a politika még nem hagyott erkölcsileg aggasztó nyomokat. És egyetértek azokkal is, akik végre maguk mögött szeretnék tudni az "Orbán vagy Gyurcsány" értelmezési keretet, ami hatalmi szempontból tökéletes, de eljött az idő, hogy kontraproduktívvá vált.

A miniszterelnököt azonban továbbra is a parlament választja majd, úgyhogy addig, amíg mindenkiről be nem bizonyosodik, hogy gáncs nélküli lovagként lesz képes részt vállalni egy kormányalakításban, addig vannak erős félelmeim. Mert igen, Gyurcsány valamiképpen visszajöhet, hiszen a főnök továbbra is egy párt (és frakció) nélküli csávó lesz, márpedig a parlamentben végső soron pártpolitizálás zajlik.

A veszélyek közt látom még azokat, akik kihullottak, alkalmatlanságuk és a választói akarat eredményeként. Ők vajon mit tesznek 2022-ben? Pl. a zuglói Tóth Csaba megteszi-e, hogy mindennek ellenére elindul a választáson? Megtiltva nincs neki, ha emiatt kidobják is a pártjából, akkor is megteheti. És ugyanígy, a többi "nagy vesztes". (Száraz szemmel, mosolygósan nézegettem az első forduló ismertebb kiesőinek a névsorát. Már rég ideje volt, de ők olyannyira érezték az idők szavát, hogy talán még ma sem értik, hogy történhetett.)

Egy új kormány lehetséges első lépései

Kérve kérem az új miniszterelnököt, ha lesz ilyen, hogy ne csináljon semmit. Könyörgöm, semmit! Csak sétáljon az Országházban, köszönjön oda minden őrnek, menjen le a büfébe, nézzen ki a Dunára, és nagyon gyorsan nőjön fel az épület belmagasságához, minden tekintetben. Szívja magába, hogy azon a helyen, ha eltérő minőségben is, de a hazánk sorsáról döntöttek, hol gazemberek, hol kevésbé gazemberek, néha pedig egész rendes emberek is. Nem épp magas a mérce, de alulmúlni így sem nehéz. Barátkozzon össze ezzel, és ha már nem téved el a házban, akkor jöjjön a többi. Ez időigényes, tudom, dolgoztam én is nagyon szép, történelmi, jelentős épületben. Aki nem érti, oda se menjen.

És újra leírom: előre nézzen, ne hátra. Nem várom el az elszámoltatást, mert jogilag, a törvény betűje alapján szélmalomharc lenne, miközben értékes erőforrásokat égetne el, és jobb sorsra érdemes emberek amortizálna rövid távon is. (Hadházy tényleg csak nyomozónak jó? Erre egész intézményeket tartunk fenn, rendőrségnek és adóhatóságnak hívják. Feljelentés, és már dolgoznak is. Ja, hogy politikailag is noszogatni kell őket? És akkor az eredmény nem lesz esetleg maga is politikai? Ezt nem ártana átgondolni még - Fagin mestert is sokadjára kell idéznem.)

A következő pedig, ha addig nem tisztázódott (pedig kellett volna): tartsák meg mindazt, ami jó és továbbra is támogatható a Fidesz-kormányok eredményeiből, elsősorban a családtámogatási rendszert. Tudom, ez nem mindenkinek világos, mert a magyar még nem kihalófélben lévő nép, vagyunk tízmillióan is. De ha nem lesz gyerek, nem leszünk, előbb vagy utóbb. Ez olyan törvény, amit nem jogászok írnak, tehát nyugodtan komolyan vehetjük. Ezen belül aztán lehet baloldalibb a program, de azt, amit 2002-ben már átéltem, hogy hónapok alatt kiürül a padlás, mert a tisztelt "szakértők" matekból a bennfoglalásig sem jutottak, azt semmiképp, hangsúlyosan!

Egy ilyen katyvasz-szövetségtől (DK-Jobbik-tengely, ha nem világos) világnézeti programot csak nagyon szőr mentén várok. Elég, ha abban egyetértenek majd, hogy Magyarország legyen az első, itthon és Brüsszelben egyaránt. És kénytelen vagyok hozzátenni Vespasianus bölcsességét is: a pénznek nincs szaga. Mióta a Newcastle-t megvették azok, akik Hasogdzsit feldarabolták, és ezen a szurkolók nem hogy fel nem háborodtak, hogy ezt lehet, de még örültek is annak, hogy újra sikeres lehet a csapat (tehát egy kitalált tabellán elért helyezés többet ér egy valódi ember valódi életénél - tetszünk borzongani ezen az égbekiáltó botrányon?), nehéz szívvel, de beletörődöm, hogy ilyenné tettük a világot. Nem én magam, de nincs mit tennem, ehhez nem érek fel. Igaz ez Kínára, az oroszokra, az USA-ra stb. Mindenki rég túllépett az erkölcsi aggályokon, én meg itt maradtam, de nincs másik világ, amelyben élhetnék, és a gyerekeimnek sem lesz. Itt kell életben maradnunk. Szóval, legyen az új kormány is elég tökös szerződni bárkivel, Magyarország érdekében. És azt hiszem, tanulságos olvasmányok is várnak az új döntéshozókra: Paks 2, Budapest-Belgrád, Fudan. Ezek körül nagy a titkolózás és ezért a gyanú is, hogy valami nem kóser, de van egy olyan erős érzésem, hogy a titkolózás lényege egyfajta pókerjátszma: azok, akik majd végül veszítenek rajta, most még ne értsék meg, mi vár rájuk. (Paks 2-n a legegyszerűbb bemutatni: Fukusima után a németek elkezdték az atomreaktoraikat leállítani. Fogalmam sincs, hogy a "zöld nyomáson" kívül miféle ésszerű okuk volt erre, de aligha az, hogy feltalálták az éjjel-nappal működő napelemet meg a szélcsendben termelő szélturbinákat. Az atomenergia lehetne a termelés gerince, aminek nem árt az időjárás, de most épp kivezetik sok helyen. A vasúti fejlesztésre szintén adhatnék tippeket, de majd inkább derüljön ki, és a hülyék csapjanak a homlokukra.)

Zárom soraimat, mert mások már megírták szakmai ártalomból, és egyelőre a következő patak, amit át kell ugrani, a választási kampány lesz. Érdeklődve várom a folytatást. És nem, a cél nem Orbán leváltása, hanem jobban csinálni, amit neki kellene csinálnia. Csakhogy, és vissza az értékekhez, tényleg egy ilyen leendő koalíció lesz a legalkalmasabb értékalapon kormányozni? Lesz majd látomás Magyarország jövőjéről, vagy elmegy négy év azzal, hogy "nem csináltunk semmit"? Esetleg az volt minden, hogy lecsuktunk néhány középszerű alakot? Na, hát ezért sem vagyok politikus. :)