Olvasom, hogy sokan osztják meg a visszakapott adójukat valamilyen jó cél érdekében szerveződő társaságokkal. Szívből örülök a kezdeményezésnek, hirtelen nem is találom a megfelelő szavakat ahhoz, hogy a nyelv nyújtotta lehetőségekkel kifejezzem az egyetértésemet. De. :)

A kezdeményezés weboldalának elején ez szerepel:

A befizetett adónk mindannyiunk közös pénze. Ha gyereket nevelő szülőkként idén visszakapjuk az egész éves SZJA-t*, olyan helyről fog hiányozni a pénzünk, ahol nagy szükség lett volna rá.

Cuki, csak hamis, és a jószándékot kivonva belőle akár még hazug is lehetne. Az adók felhasználása ui. mindig is a választott kormány és a vonatkozó törvényekben lefektetett célok által megjelölt módon történt és történik. Ez pedig azt jelenti, hogy már eleve értékválasztásaink vannak, pl. hogy az oktatást, egészségügyet, sportot, kismillió "láthatatlan" területet a közösbe beadott pénzből támogatunk és tartunk fenn.

Amikor a kormány úgy dönt, hogy a közös pénz egy részét átcsoportosítja, azzal legálisan intézkedik (amíg törvényt nem sért vele), aminek a módjával vagy mértékével természetesen nem kell egyetértenünk. Én pl. kifejezetten utálom a tao-pénzek rendszerét, mert úgy látom (már működik egy ideje), hogy pl. a foci esetén a ráfordításhoz képest (százmilliárdok) az eredmény minden szempontból erős érvekkel vitatható. Pl. nincs magyar tehetségeket nevelő fociakadémiánk, illetve ezeket játszató élcsapatunk, amely legalább két fordulóig esélyes lenne valamelyik európai kupában.

Amikor tehát a szervezők azt gondolják, hogy a visszaadott pénz(ünk) máshonnan fog hiányozni, akkor azt a látszatot keltik, mintha a kormány ezt konkrétan elvette volna valakiktől, és úgy adná oda másvalakiknek. A visszaadott (átcsoportosított) összeg természetesen nagy, ~600 mrd Ft, ami a 2022-es költségvetés ~2,1%-a. Vagyis a kormány afféle saját "1+1%" játékot talált ki magának: a tervezett 28 546 mrd Ft-os bevétel két százalékát visszaadja a befizető családoknak, és aztán azok csináljanak vele, amit akarnak. Akár adományozzák el az egészet, az már az ő dolguk.

De az biztos, hogy az állítás: hiányozni fog valahonnan, így nem igaz. Egyrészt mert az állam ezzel nem veszélyeztetheti a törvényben meghatározott kötelezettségeinek teljesítését. Másrészt pedig, ez a pénz előbb-utóbb úgyis utat talál magának, hogy visszafolyjon a költségvetésbe: fogyasztási adóként (áfa, jövedéki adó) vagy illetékként stb., mert elég sokféle módon fizetünk, nem csupán az szja-n keresztül.

Szeretném itt megjegyezni azt is, hogy a Telex-cikk címe: "Azért fizettük be ezt az adót, hogy működjön az állam...", egyszerű, hatásvadász hazugság. Nem. Azért fizettük be, mert ez a törvény, és senki nem akart (aki befizette, illetve levonták tőle) törvényt sérteni, majd szankciókkal (büntetéssel) szembenézni. Senki nem fizet adót a fenti okból, mert ha így lenne, akkor, látván pl. az egészségügy vagy az oktatás forráshiányát, az érintettek valószínűsíthetően több adót vonattak (volna) le vagy fizettek (volna) be utólag, csillapítandó az állami működés pénzhiányra visszavezethető anomáliáit. De erre aligha találnánk bizonyítékot. Szóval, kár ezért az álszenteskedésért.

A másik "bajom" e felfogással, hogy nem elég "önző": aki visszakapja, megteheti, hogy az egészet egyszerűen átutalja a saját gyereke babakötvény-számlájára, és annyi. Az már onnan nem az övé, és elmondhatja, hogy mintegy jó célt szolgált ezzel. És ha akar, akkor még emellett is adományozhat, ki tiltja meg?

A kezdeményezés igazi értéke a szememben az, hogy felveti az adományozás mint hirtelen sokak számára megnyíló lehetőség esélyét: aki mindig kicentizi a hó végét, most "nyugodtan" adhat párezer forintot valamilyen jó célra, és ez nem az összeg, hanem a szemlélet, a közös felelősség érzése miatt fontos. De bevezetnék egy másik szempontot is.

Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. (Mt 6,3-4.)

 Azt hiszem, az egész agymenésem azért volt, hogy ezt az idézetet elhelyezhessem végre valahol: kiveszni látszanak az életünkből az explicit módon nem evilági célok és értékek, miközben észre sem vesszük, hogy jócselekedeteink mindegyike (és a rosszak is) értelmezhetetlen, sőt, értelmetlen, ha a feltétlen valóság (a vallások Istene) mintegy horizontot, hátteret biztosítva nincs jelen ezekben. Ha ez így van (most csak tegyük fel), akkor a kötelezettségeink is messzebbre nyúlnak, mint eddig gondoltuk, és végső soron, az életünk is több az úgynevezett "eviláginál".

Köszönöm az ötletgazdáknak, hogy eljutottak az országos ismertségig, nagyon fontos, amiről beszélnek.