Mi a metafizika?

A metafizikus számára a metafizika filozófiai alapdiszciplína, amelynek feladata, hogy a valóság átfogó értelmezését nyújtsa, feltárva annak legvégső okait, vagy legvégső okát mindannak, ami van.

A metafizikus "ismeretelméleti optimista", aki szerint e feladat megoldható, vagyis a megszerzett tudás a megfelelő nyelvi eszközökkel kifejezhető, végső soron tudományosan is elfogadható.

Mivel a metafizikus kijelentései az általánosra és szükségszerűre irányulnak, tehát mindarra, ami örök és változhatatlan, ezért voltaképpeni tárgya sosem a számunkra esetleges voltukban adott létezők köre, hanem valami azon "túl", vagyis a nem-empirikus, transzcendens valóság.

Összefoglalva, a metafizikus abból indul ki, hogy a valóságnak empirikusan ellenőrizhetetlen mozzanatairól is meg lehet fogalmazni feltétlenül érvényes kijelentéseket.

Ezért a metafizika legalapvetőbb kérdése ez: lehet-e a valóságról (vagyis mindarról, ami létezik, van) igaz kijelentéseket tenni, habár e kijelentések érvényessége empirikusan (tehát pl. megfigyeléssel, kísérletekkel) nem ellenőrizhető?

Igazolás

A fentiek nyomán, különösen a metafizika legalapvetőbb kérdését átgondolva, sokan vagy tagadólag válaszolnak e kérdésre, vagy szkeptikusan reagálnak.

Csakhogy az e kérdésre adott válasz, amennyiben tagadó, önellentmondóvá válik.

A tagadó válasz tehát így hangzik: nem lehet a valóságról (vagyis mindarról, ami létezik, van) olyan igaz kijelentéseket tenni, amely kijelentések érvényessége empirikusan (tehát pl. megfigyeléssel, kísérletekkel) nem ellenőrizhető. (Másképp tehát: csakis az empirikus tapasztalatra valamiképpen visszavezethető kijelentéseink lehetnek igazak.)

Az önellentmondás könnyen észrevehető: ahhoz, hogy akár igenlő, akár tagadó választ adjunk a fenti kérdésre, valamiképpen már tisztában kell lennünk megismerő képességünk hatósugarával kapcsolatban, vagyis tudnunk kell arról, hogy mi az, amit egyáltalán megismerhetünk, és mi az, amit nem. Ahhoz nem férhet kétség, hogy megismerő képességünk része annak, "ami van", tehát amikor ismereteink hatósugaráról van szó, nem valami elvont dologról beszélünk, hanem realitásról, habár e realitás történetesen nem az egyedi dolgok módján létezik. De az is világos, hogy megismerő képességünk e tulajdonságát nem tudjuk empirikus kísérletekkel vagy megfigyelésekkel vizsgálni. Vagyis akár igenlő, akár tagadó választ adunk, válaszunk a valóságra fog vonatkozni, viszont érvényessége empirikusan nem lesz ellenőrizhető.

A fentihez hasonló állítások sora elég hosszú, maradok is a legklasszikusabb példánál: ha azt kérdezzük, lehetséges-e egyáltalában igaz kijelentéseket tenni a valóságról, a radikális szkepszis válasza tagadó lesz. Csakhogy ha e választ önmagára (e tagadó állításra) alkalmazzuk, miszerint nem lehetséges igaz kijelentéseket tenni, úgy arra jutunk, hogy e kijelentés maga sem lehet igaz, amennyiben a tartalma által kifejezett tartalom helytálló. Csakhogy a szkeptikus e tagadó állítását az igazság igényével fogalmazta meg.

A retorzív érvelés

A lényege röviden: a nyelvtanilag adekvát módon kifejezett tartalom és a kijelentés foganatosításának lehetőségi feltételei, "megalapozottsága" ellentmondást képeznek. Tehát nem "A" és "B" kifejezetten megfogalmazott kijelentés (pl. "ez és ez így van" és "ez és ez nem így van") képezi az ellentmondást, hanem a tartalom és az annak létrejöttéhez szükséges valamely előfeltétel (amit akár kijelentésként is megfogalmazhatunk).

A radikális szkeptikus kijelentése ("nincsenek igaz kijelentések") ezért könnyen érthető: ha nincsenek igaz kijelentések, akkor maga a kijelentés, ami ezt megfogalmazza (mégpedig szándéka szerint általános érvénnyel és feltétlen "hatállyal"), szintén nem igaz, így önmagát semmisíti meg. Ha tehát cáfolni akarjuk, akkor csupán ezen "bennfoglalt" ellentmondás kimutatása a feladatunk, nem pedig mégiscsak létező igaz kijelentések keresgélése.

A fenti ellentmondás tehát kikerülhetetlen, hiszen nem elvontan, hanem konkrétan, a beszélő (író) cselekvése által lép fel, in actu exercito, ahogy modani szokás. Kivétel persze van: ha képes beszédként, idézetként, viccként vagy más, efféle szándékból vagy okból fogalmazunk meg valamit, akkor a retorzív érvelés (a belső ellentmondás kimutatása) nem alkalmazható.

A metafizika mint tudomány

Ha tehát a fenti módszerrel találunk általános érvényű és szükségszerűen igaz kijelentéseket, akkor nagyjából célhoz értünk: a metafizika tudományának megvan a módszere (a retorzív érvelés) és képes kijelentéseket megfogalmazni a nem empirikus valóság területével kapcsolatban (egyben bizonyítja e terület reális létét).

Ajánlott és idézett irodalom

Weissmahr Béla SJ: Ontológia, Mérleg-Távlatok, 1995, 2. kiadás