Ezt jóval korábban meg kellett volna írnom, de nem szeretek blogolni. :)

Szóval: hogy lehetséges az, hogy 2020-ban a világ egyik vezető hatalmának az élére, az elnöki székbe, a két vezető párt tagjai, lehetséges jelöltjei közül egy valószínűsíthetően pszichés beteg, személyiségzavaros alak, és egy öreg bácsika kerül, aki a ciklus végén 82 éves lesz, és ha ma még nem, addigra már nagyobb eséllyel mondja a hamut is mamunak?

Tudom, a várható életkor csak nálunk ilyen alacsony, arrafelé a 78 az új 60, de ez hülyeség. Úgy értem: még egy pápa is dönthet úgy, hogy most már inkább unokázik, pihenget, néz magába befelé, pedig látok különbséget Isten és egy állam hatalmi struktúrájának szolgálata, illetve irányítása között. Az egyiket élethosszig tartó, személyes feladatnak gondolom, a másikat hatalmi ambíciónak (nincs kétségem a politikusok mániákus hatalom-akarásával kapcsolatban, ezen a szinten végképp).

De akárhogy is, miféle párt az (a demokrata), amely csak egy öregembert volt képes kitermelni az elmúlt négy évben?

És miféle párt a republikánus, amely hatalomba segített, négy évig ott tartott, majd ezt újra megtette volna egy súlyosan hazudozó (ez tény), nárcisztikus személyiségzavarosként viselkedő (ezt tekinthetjük ténynek, bár hivatalos orvosi papírról nem tudok), a sajátjai szerint is legfeljebb olcsó népszerűséget szerezni képes, de semmiképp nem államférfiúi alkatú alakot?

A világot tényleg ilyenek vezetik? (Amint látszik, elnézést a kérdésért.)

Tudom, az élet bonyolult, a motivációk, személyiségek milliófélék, ugyan, mit lepődöm meg, örüljek, hogy nem nekem kell csinálnom, nemde? De.

Csakhogy a világ nem lett jobb vagy sokkal békésebb hely négy év alatt, sőt. Aggódom kissé. A klímaváltozás, a migráció (sok esetben az élhetetlen klíma és a fogyatkozó erőforások miatt is), a gazdagok "túlgazdagodása", a techcégek komplett országokat érintő zsarolásai, a gyenge EU, a különutak a szövetségek helyett, az erősödni látszó kelet, főként Kína és Oroszország, és egyik sem a demokrácia Olümposza, a "titkos", igazából szemérmetlen (állami) merényletek mindkét oldalon, ezek egyelőre rejtőző következményei, és persze az egy éve tartó vírusválság - ezek együtt, az elnökjelölteket tekintve, szerintem nem a klasszikus boldog békeidők indikátorai.

És szeretnék sokáig, békében élni, a gyerekeinket is ebben felnőni látni. Konklúzió nincs, én teszem a dolgom hétköznap, hogy az a kevés, amit én szeretnék, meglegyen, de mi lesz, ha a nagyok nem ugyanezt akarják? És miért nem ugyanezt akarják? :)