Mondanám, hogy utálok politizálni, de hazudnék. A mai magyar politikai közeget utálom, mert bosszantóan ostoba emberek primitív megszólalásaival van teli, ami a bosszúságon túl leginkább aggasztó számomra.

Ma reggel belefutottam egy cikkbe, amely összefoglalja az előválasztásra készülő ellenzékiek egy minapi beszélgetését. Ebben az egyikük (lényegtelen is, melyikük, talán jobb is lenne nem tudni inkább) azt mondja, hogy legnagyobb hátrányuk a médiahátrány: a vidéki lapok és a pénzhiány.

Megálltam, és azt kérdeztem csendben, hogy ez a zseniális és korszakalkotó felfedezés vajon mikor jutott el emberünkhöz. És azt hallotta-e már, hogy ember járt a Holdon? És vajon azt gondolja-e, hogy a győzelem záloga az, hogy ki tud minél több érvet hozni arra, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni.

Aztán eszembe jutott a Brexit-film. Nem néztem utána részletesen, mennyire "valódi" és hiteles a feldolgozás, de az eredményt ismerjük, ha sokáig nem is igen hittük el (én legalábbis). A filmben szerepel egy cég, amely "mesterséges intelligencia" alkalmazásával juttatta el üzenetek millióit (milliárdjait) azokhoz, akikről mindenki azt hitte, elérhetetlenek, és ezzel voltaképpen eldöntötte a szavazást.

És az is eszembe jutott, hogy ez a megszólaló, aki rádöbbent a fenti nehézségre, valószínűleg legalább 2014 óta alszik. Mert a Fidesz harmadik kétharmadának harmadik éve elején rájönni, hogy nehéz lesz nyerni, az tényleg briliáns.

De ha már ellenzék és összefogás, két megjegyzésem lenne számukra. Az egyik Zugló ügye. Megkérdezték a szintén őstehetség Horváth Csaba polgármestert, hogy nem-e lehetne-e így, a 21. század negyedénél, hogy a parkolóautomaták bankkártyát is elfogadjanak. Azt mondta, hogy hát azt nem lehet megcsinálni. Kicsivel később egy belső kerületben megcsinálták. Na, hát ezért nem szavaznék "ilyenekre".

A másik Gyurcsány Ferenc. Aki ezzel az alakkal képes ún. demokratikus összefogásra a demokrácia ügye érdekében, az az én szememben sokszorosan hibázik, és elveszíti a teljes bizalmamat. Emlékszem 2006 őszére, de ugyanígy 2005 decemberére. Ez az ember egyszer elárulta a nemzetét, másszor pedig karhatalommal verette szét az utcára vonulókat, miután elmondta az őszödi beszédet. Aki Gyurcsányt legitimálja, arra nem szavazok. Pont. (Ez messzire visz, ezer szála lenne, ez csak az azóta eltelt évek során bennem leülepedett egymondatos konklúzió.)

És hogy kikre fogok akkor szavazni? Fogalmam sincs. Talán "megtérek". Talán, minden jóízlésem ellenére is az ellenzékre, talán, ugyanígy félretéve fontos elveimet, a kormánypárt(ok)ra. (Ez is de hány feleslegesen megírt posztot érdemelne, Istenem!)

De azt, hogy az ellenzék tíz év után is csak nyavalyog, azt jelenti, hogy kormányképtelen. Ezeket rágás nélkül nyeli le mind Brüsszel, mind Moszkva, és Washington és Peking is.

Örülnék, ha mást látnék, örülnék, ha újítanának, törekednének, technológiákat vetnének be a hátrányuk csökkentése érdekében (igen, "mesterséges intelligenciára" gondolok, ha már a "természetesből" láthatóan korlátozott mennyiség áll rendelkezésre), és effélék.

Lepjenek meg, uraim. Meg lennék lepve, ha sikerülne.