Karácsony vagy Vitézy?

Aki abban bízott, hogy Karácsony 2019-es megválasztásával közelebb kerültünk a kormányváltáshoz, végső soron nem csalódott: igaz ugyan, hogy nem tudjuk, mikor lesz, de öt évvel közelebb vagyunk, mert egyszer biztosan lesz.

Aki azt remélte, hogy jobb lesz majd Karácsony Budapestjén élni, mint Tarlósén volt, az menjen le a 3-as metróba, és élvezze a klimatizált szerelvényeket, vagy a Városházánál üljön ki az átalakított parkolóba.

Karácsony, ez már zuglói polgármesterkedése alatt sem volt nagy csoda, a 2022-es választási elüttetése ennek szerves része volt, afféle megélhetési politikus, kivéve, hogy nem valószínű, hogy valaha is lopott volna. Beéri egy jól fizető állással, egy kis médiajelenléttel, egy kis valaki vagyok-érzéssel, és ő elvan. Budapest szíveskedjék követni a példáját.

Azt mondanám, hogy ennél egy Vitézy-típusú jelölt azért jobb, mert nem úszik az árral - megvan annak is az ideje -, hanem igyekszik szabályozni az ár lefutását is, vagyis valóban vannak tervei, koncepciói, látomásai. Olyanok, amilyenek, de politikusból mára nem maradt nagy választék.

Szentkirályi Alexandra

Egy percig hittem talán, hogy végigcsinálja, és nem is csinálta rosszul, nem volt miért utálni, és lakmuszpapírnak mindenesetre bevált. A visszalépésének örültem, mert így egyszerűbb a döntés, és úgy tartom, hogy tudni kell, melyik meccset (és mikor) kell megnyerni.

Ha fideszes lennék, biztosan Vitézyre szavaznék eztán, így, hogy nem az vagyok, kétségem sem maradt. Ugyanis kénytelen vagyok - talán még 2026-ban lesz rá alkalom - felhozni a saját, 2006 óta érvényes végső érvemet: Gyurcsány. Aki a DK-val (ez ma "Gyurcsány") képes szövetségre lépni, a támogatását elfogadni, nem érdekel, be kell-e fognia az orrát vagy már bírja a szagát, az számomra politikailag csak elutasítandó lehet.

Marad-e elég ellenfél itthon?

Bárki lesz Budapest főpolgármestere, nem fideszes lesz. Így a kormány kedve szerint viszonyulhat hozzá, szeretheti vagy épp utálhatja, megmarad "ellenfélnek", akire hivatkozni lehet. Más nincs úgyse. Tisza párt? Jaj már! Mély meggyőződésem, hogy az egész jelenség egy sajátos konstelláció eredménye, amelyben benne van a jogos vagy annak vélt elégedetlenség, a kegyelmi botrány, az ellenzék lassan évtizedes impotenciája (Gyurcsány!) a megújulásra és a vezetésre, és természetesen a külső körülmények, főleg a Covid és a háború, és ezek gazdasági hatásai. És benne van, bár ezt senki nem említi, mert olyan "izé", hogy ez a belpesti nőverő gazember olyan, mint Orbán volt egykor a szocikhoz képest: fiatal, sokkal inkább ereje teljében lévő, legalábbis külsőleg. Mert belül olyan üresen kong, a nyilatkozatai olyan rémisztően súlytalanok, a "nagy" mondásai olyan ostobák (ennek két csúcsa volt eddig: a rendőrségi walkie-talkie-val blokkolt internet és a Vodafone megvételének oka [t.i. hogy a kormány így jusson felhasználói adatokhoz]), hogy egy Playboy-lány is belepirulna. Intellektuálisan sértés lenne ellenfélnek nevezni.

Európai Parlament

Ez az intézmény nem felettes szerv, néhány képviselő ott nem hoz nagy változást, de sok kicsi változás talán igen. Az elmúlt években úgy tűnt, hogy az egész azért létezik, mert az otthoni politikuscsaládok leghülyébb tagjainak is kell valami állás. Mindenesetre Magyarország idén sem fog sok baloldalit küldeni oda, de hogy ez jelent-e majd bármit is a jövőre nézve, nem tudom. Mindenesetre az EP már számon kérhetné és elszámoltathatná a brüsszeli vezetést az elmúlt évekért: legyen az egyik téma a vakcinabeszerzés intézése, a másik pedig a lobbicsoportok túlzott befolyása.

Eközben Ukrajnában

Két éve, a háború legelején leírtam, és ez változatlan: Putyin bármikor kihozhatja döntetlenre. És azóta várok arra, hogy valaki levezesse: miként lehet fizikailag legyőzni egy atomhatalmat. A háború vége tehát minimum kétesélyes: békekötés vagy világvége.

A békekötés kapcsán semmi jót nem látok: nem látom például, miként tudná Ukrajna visszafoglalni a keleten elfoglalt területeit, pláne a Krímet. Egyszerűen nincs ennyi embere, még ha a pénz és a fegyver meg is lenne hozzá, Oroszország ezen a sakktáblán talán kevesebb tiszttel rendelkezik, de gyalogból akár tízszer annyit képes feltenni. És ott van neki Kína csendestársnak.

Európa ezt a tempót nem bírja, de úgy viselkedik, mint ostoba sprinter hegymenetben: ott hal meg, ahol csak túlélnie kellene, és így végül győzelemért nem fog harcolni.

USA? Ez a legendás "szabadság és lehetőségek földje" épp egy olyan esemény előtt áll - elnök kellene a következő évekre -, ami a világ folyását is döntően befolyásolhatja, elnöktől függően, természetesen. Erre mit látunk? Az egyik már a hamut is mamunak mondja, de még négy évig használná a Fehér Házat elfekvőnek, a másik jelenleg harmincvalahány vádpontban elítélt bűnöző, ostoba, nagy valószínűséggel nárcisztikus, és szintén nem épp fiatal, ha már ez is szempont lehet. Ez a választék a 330 millióból. Nem hittem volna, hogy ez is aktuális marad. Ukrán szempontból ez sem mindegy.

Kína? Gazdaságilag kikerülhetetlen, a szándékai csak úgy békések, mint egy macskának, ha kanárit lát, de más ott a mentalitás, ott a közösség az első, nem az egyén, így hiába atomhatalom, valahogy nem hiszem, hogy be is vetné. Jó vele jóban lennie egy ilyen kis országnak, mint a miénk, de miközben kezet fogunk, legyen valami a másik kezünkben, amitől legalább a biztonságunk látszata megmarad.

Hát, nagyon felületesen, ebben a zűrzavarban élünk, és Izrael helyi konfliktusát az arab világgal még meg sem említettem. Ugyanígy szó sem volt klímaválságról, Afrikáról stb. Ebben a tengerben kell tehát elhelyeznünk a szavazatunkat most vasárnap, és remélni, hogy mint a lepke szárnya, a jó hatást mozdítjuk előre vele.