Nem vagyok politikus, ezért csakis egyetlen szempontom van, de akinek van ennél fontosabb, az szóljon: az emberélet.
Először is, honnan indulunk, mit kezelhetünk nagyjából közmegegyezéssel tényként?
- Ahhoz, hogy biztonságban legyünk, 60-80%-os átoltottság kell (e két szélsőértéket olvastam). Ez kb. nyolcmillió felnőttre vonatkozik (gyermekeket még nem oltunk), tehát 4,8 - 6,4 millió első adag beadása lenne a minimum. Számoljunk kb. 5,5 millióval.
- Van kb. 2,5 millió ex-fertőzöttünk, akik talán már védettek, talán nem. Ezzel felelősen aligha számolhatunk, hiszen sokan többször is elkapták ezt a sz@rt. Úgy kell tekintenünk őket, hogy nem védettek.
- Az első adagot tegnapig kétmillióan kapták meg, jelentős részben idősek és krónikus betegek, valamint néhány kiemelten fontos terület dolgozói.
- Tudjuk, hogy a két adaggal beoltott, elvileg immunizálódott emberek is elkaphatják a vírust (megfertőződhetnek), csupán megússzák enyhe tünetekkel. Viszont továbbfertőzni is képesek lehetnek, tehát az oltás, úgy kell számolnunk, csak a beoltottat magát védi.
- Eközben Orbán Viktor azt mondja, hogy 2,5 millió első adagnál lehet kezdeni a nyitást, mások 3,5, még mások 5 és 6-7 milliónál nyitnának.
- Az orvosok meg nem értik, mire is gondolhat a miniszterelnök, miért épp ennyinél és egyáltalában.
- Kásler Miklós a minap május végét, június elejét mondta nyitásként, a kormányzati kommunikáció pedig egy hónapja folyamatosan a következő két legnehezebb hétről beszél.
- A jóidőben tapasztalható fegyelmezetlen viselkedés, az oltásszkeptikusok megmozdulásai és a "kinek higgyen az ember" bizonytalansága részben visszavezethetőnek tűnik a borzalmas, kezdettől fogva ködösítő kormányzati kommunikáció stílusára és tartalmára. A menet közben felületet kapott, saját jogú szakértők (főként Merkely Béla és Szlávik János, valamint Rusvai Miklós) sokat segítettek, pótolhatatlan a szerepük. De ezzel együtt is, ott, ahol a kormányzati kommunikáció az elsődleges hírforrás, az ember aligha képes megítélni, mi a valós helyzet, mihez tartsa magát.
Elnézést, hogy lusta voltam belinkelgetni a forrásokat.
Oltási sorrend
Nyomorult politikusaink (már nem úgy azok, csak nem irigylem őket) rögtön az első jó hírnél, miszerint kész a vakcina, belefutottak egy erkölcsi kérdésbe, az oltások kiosztásának sorrendje kapcsán. Az ui. értékválasztás, nem pedig törvényi szabályozás kérdése, hogy ki kapjon először oltást. Volt, ahol a munkaképes lakosság, a WHO ajánlása alapján pedig, amit Magyarország is követ, az idősek és betegek kapnak először. Mindkettő mellett lehet érvelni. Nem mellesleg, az egészségügy kapta meg először, vagyis a munkaképes lakosság egy speciális csoportja, szóval, eleve nem fekete-fehér a kép.
A pedagógusok lemaradtak a listáról, aztán a napokban, tényleg, mintha a fogukat húznák a döntéshozóknak (és remélem, egészséges fogukat, tévedésből), felkerültek, elvileg április 1-jétől oltják őket. Orbán azt mondta, "sikerült" a pedagógusokat előrébb venni az oltási listán. Na, Mario Puzo óta tudjuk, hogy a főnökkel azért jó tárgyalni, mert ő sosem kényszerül nemet mondani, és ha mégis, tudjuk, hogy az valóban elutasítás. Ez a "sikerült" nagyjából kétféle dolgot jelenthet: vagy olyan hülyék voltak, hogy eddig képtelenek voltak ezt megoldani, de egy okoska kiszámolta, hogyan lehetne mégis, és hallgattak rá (ez valószínűtlen), vagy engedtek a nyomásnak, amit a józan ész is megerősít, és nagy duzzogva változtattak a korábbiakon (vagyis hatalmi kérdés volt). Ezzel kapcsolatos, hogy Gulyás Gergely mintegy ellenzéki pártnak nevezte a pedagógusok képviseletét, szóval, a kormány nincs jóban velük, de ezt eddig is tudtuk. (Szerintem ez óriási szégyen. Azokkal nem jóban lenni, akik nevelik-oktatják-képzik a jövő generációit, egyáltalában, akik a tudást képviselik és továbbadják, számomra szavakkal ki sem fejezhető hiba. Erkölcsi értelemben: bűn, mégpedig egy országgal szembeni bűn.)
Közben jött a hír, hogy ha még két ember kidől, megáll a hármas metró. Az a metró, ami annyi utast szállít egy nap, mint a MÁV (országosan). Na, erre "sikerült" néhány kritikus infrastruktúra dolgozóit is előrébb tenni.
És falun, ahol a boltos, a gyógyszerész, a postás és a dohányboltos jelenti a közös pontot sokak számára? Őket nem kellett volna már jó előre beoltani? A számuk nem vetekszik a 65+-osok számával.
Folytathatnám jó hosszan, de a lényeg, amit látok, ugyanaz: ez kurvára nem volt átgondolva. Nem volt egy fecninél több az oltási sorrend mögött álló megokolás.
(Müller Cecília okos asszony, mondta a miniszterelnök nemrég. "Arcról", de életrajzról már nagy biztonsággal felismerem azokat, akik a pozíciójukhoz kellően okosak is. Ez a felismerésem az ő esetében elmaradt, és azóta is késik. Még az e-mail-küldést sem feltétlenül bíznám rá, nem hogy az oltási sorrend meghatározását.)
Muszáj viszont leírnom azt, ami kifejezetten jó döntés és nagy siker, minden korábbi gúnyolódás ellenére: a keleti (orosz és kínai) vakcinák beszerzése és gyors engedélyeztetése. Ezek nélkül hátrébb tartanánk az oltásban. Bátor döntés volt, rém ostoba kommunikációval.
Nyitás, de mikor és mit?
Ha a tanarak be vannak oltva (tudjuk, hogy a nyilvántartás nem egyszerű eset ebben a bonyolult, digitalizált világban), az iskolák elvileg nyithatnak, és apu meg anyu mehetnek dolgozni, ha van hová (mert a munkahelyük megvan és működik is). Nem akarok cinikus lenni, ez egyszerűen csak nagyon komplex helyzet.
Csakhogy az immunizálódás (az első adag révén) három hét, vagyis az iskolák legkorábban április 26-án (hétfőn) nyithatnak. Ugye, hogy jobb lett volna, ha ezt "sikerül" már februárban letudni?
Közben már postázzák az oltási igazolványokat, beoltottaknak és fertőzésen átesetteknek egyaránt. Mintha egy plasztikkártya elég lenne a vírus ellen. A mágikus gondolkodás sosem hal ki, esküszöm.
Rendben, van milliónyi beoltottunk, ők már nem patkolnak el, ez valóban nagyszerű hír. És itt vagyunk mi, akik még várunk a sorunkra, pl. egy söröző tulajdonosa, aki már nyitna, hiszen nincs bevétel, tényleg tönkre fog így menni. Csakhogy ő nincs beoltva, míg az oltási igazolványos csávó már a negyedik sörét inná maszk nélkül. Ugyanígy a fodrász, a mozis, a pláza eladója stb.
Mikor nyitnék? Azt mondtam, csak az emberélet a szempont. Ha már mindenki, aki kritikus infrastruktúrában dolgozik vagy találkozási pontot jelent, be van oltva, plusz a felnőtt népességünk kb. 60%-a, a veszélyeztetettség sorrendjében. A kulcs a jó minőségű, átgondolt, az élet napi menetéhez igazított oltási lista lenne.
Hát nem fura, hogy a legjobb illusztráció a fentiekhez néhány karikatúra?