Ilyenkor az egyet nem értők, zsigeri ellenzők és magamfajta névtelen firkálók jönnek a múlt mélységes mély kútjából felhozott sztorikkal, amelyek azt kellene hogy bizonyítsák, Iványi Gábor ab ovo méltatlan már a felkérésre is. Hát, nekem is van ilyen sztorim, testközelből, mintegy. 1999-ben történt, amikor a Wesley János Főiskola szocmunkás-képzését Iványi valamilyen, számomra azóta sem világos és érthető okból tönkretette. Úgy értem, hogy a saját maga által főigazgatott főiskola egyik elismert képzését. Erről hirtelen ezt a történelmi emléket találtam. Szerepel az oldalon egy végzős hallgató leírása, illetve az ELTE állásfoglalása. Na, ezzel kezdődött nekem az Iványival való ismeretségem.
Aztán azzal folytatódott, ami már szót sem érdemel, hogy az én szememben az "örökös címeres gazember" eposzi jelzőt 2006-ban kiérdemelt Gyurcsány Ferenccel mutatkozott rengeteg alkalommal, vagyis baloldali-liberális önmagát - ezt a javára írom bizonyos fenntartással - nem látszott megtagadni. És persze ő eskette Orbán Viktort, és "keresztelte" két gyermekét is.
Na de mindegy is. Szóval, Iványi Gábor, a Márki-Zay szerint a nemzetet egyesítő államférfi? Hát, megmondom őszintén, és itt megint utazunk vissza harminc évet, én örültem, amikor Göncz Árpád után Mádl Ferenc következett. Engem az előbbi sosem "képviselt", nem egyesített senkivel, és az egyetlen pozitívum, amit mondani tudok róla, hogy A gyűrűk urát lefordította magyarra. Igen, mindezt komolyan mondom, bár az is igaz, hogy mai fejjel kisgyereknek számítottam az ő idejében.
Mádl Ferenccel (akivel egykor levelezésben is álltam) került az államfői székbe olyan alak, akire gondolva elfogott valami olyasmi, amit nemzeti büszkeségnek lehetne talán hívni. Sólyom László megválasztásakor is hasonlóképpen éreztem magam, függetlenül megválasztása körülményeitől.
De Iványi Gábor? Vállalom az ezzel kapcsolatos kritikákat, de azt kell mondanom, hogy engem egy metodista lelkész, aki korábban szoros kapcsolatban állt a Hit Gyülekezetének vezetőjével, Németh Sándorral (Bartus László: Fesz van! című könyve erről is tudósít), azzal a "gelsei paraszttal", amint a HGY egyes vezetői ugyanezen könyv szerint NS-t a háta mögött hívták/nevezték, nos, köszönöm, nagyon nem. És persze: Gyurcsány. Néha elképedek, hogy már megint ez a csávó jut az eszembe, pedig nem is akarom, és valahogy mégis. Na, hát Gyurcsány mellett állni vagy végig mellette maradni 2022-ben (ez mellesleg MZP egyik főbűne is a szememben) olyan erkölcsi nívótlanság, amit képtelen vagyok megérteni.
És nem Iványi szociális pályája a bajom, sőt. E tekintetben akár Böjte Csabával is lehet egy szinten. (Csaba testvérrel többször volt módom találkozni és beszélgetni, Déván is, a saját otthonában, és mivel én is atya vagyok, könnyen megértettük egymást.) Ez nagyon szép pálya, olyan, amire nyugodtan lehet büszke. De államférfivá nem ez teszi az embert.
Még pár mondatot Márki-Zay Péter vitafelhívásairól. Először is, hogy kihívta Orbán Viktort. Az bennem cseppet sem kérdés, hogy Orbán sosem fog kiállni vele, és én sem tenném. Kb. ugyanazért, amiért egy bajnok profi bokszoló sem áll ki bárkivel, aki a kocsmában állítja saját tisztelői körében, hogy pedig de meg tudná verni. Az e vita várható elmaradására felhúzott plakátkampány kapcsán pedig az merült fel bennem, hogy ha az ellenzék olyannyira ki van szolgáltatva az elnyomó médiaviszonyoknak, akkor honnan került annyi plakáthely ehhez, hogy a hétvégén vagy harmincszor láttam én is.
Az MZP által szorgalmazott következő vita Lázás Jánossal történne, aki meg egyszerűen ignorálja őt. Pedig helyi szinten még látnám is értelmét a dolognak, Csongrádban lehet ennek kiemelkedő nézettsége is. Csakhogy ebből sem lesz semmi. A kérdés az, hogy a miniszterelnök-jelölt kit hív ki legközelebb, és mennyire megy lefelé a ranglistán, mire valaki (esetleg egy újságíró?) majd kiáll ellene. Képtelenség, hogy nem érzi (és senki nem is szól neki), hogy ez csupán újabb stratégiai hiba a részéről.
Egy gyors, zárójeles jóslat a választási eredményről a jelen állapotok szerint: a Fidesz közel kétharmadot fog szerezni, vagyis jóval nagyobb arányban fog győzni, mint azt a felmérések mutatják, vagyis 2018. meg fog ismétlődni, de kicsit "szelídebben".
És vissza Iványi Gáborra. MZP bedobja a nevét, majd hozzáteszi, hogy "magánemberként" beszélt vele a felkérésről, hiszen úgyis a hat pártnak kell döntenie. Hát, na. Szóval, ha én lennék a főnök, akkor a hat párt ballagna utánam libasorban, és nem jönne a Jakab Petike, hogy ő egy tekintélyesebb óvóbácsit képzelne el inkább, mert mintegy fejbe lenne verve. De ez van, ezek afféle sajtódemokráciát játszanak. Mondom, még a pizzarendelés is hatpárti konszenzussal megy.
Kiegészítés, utóhang, továbbá
Az ellenzék kampánynyitót tartott Óbudán, és Iványi Gábor is beszélt, ekképpen: "Akik itt most megpróbálnak baloldali bűnöket látni, azok valamennyien baloldaliak voltak akkor, amikor baloldalinak lenni kifizetődő volt. Amikor nem így van, váltanak."
Nos, nagyon is nem. E sorok írójának többek közt az a "baja", hogy sosem váltott. Mindig is jobboldali volt, polgári, értelmiségi, hazát és nemzetet fontosnak tartó, aki sosem gyűlölködött, nem üldözött semmilyen kisebbséget, és a politikai ellenfeleket sosem akarta kardélre okádni. És e sorok írója természetesen ismer olyanokat, akik megfelelnek az Iványi-féle leírásnak, vice versa. De a baloldali társaságnak nagyon is számolnia kellene azzal, hogy az olyanok, mint e sorok írója, ha ilyen inszinuáció éri, akkor azt pontosan akként fogják fel és értik, amint az elhangzik: inszinuációként. És talán megbocsátják e vétket, de a vétkest jól az emlékezetükbe vésik.
Update Bálint napján
A hírek szerint Róna Péter lesz az ellenzék jelöltje.
És hogy miért nem tartom őt (sem) jó jelöltnek? Nagyon egyszerűen ugyanazért, amiért Biden megválasztásakor is fintorogtam: a kora miatt. Nem az öregség zavar mint tulajdonság, körülmény, állapot, hanem az, hogy az elvileg Magyarország jelenleg ellenzéki felét képviselő hat párt legjobb jelöltje 79 éves. Szép kor, nagyszerű életpálya és sikerek, még csak meg sem fordul a fejemben, hogy egy szó kritikával is illessem. De tényleg nem akadt valaki (bárki), aki fiatalabb, és legalább ugyanennyire tiszteletreméltó és hiteles? Nem tartom a mi nemzedékünket (40-65) "nagy nemzedéknek", de tényleg ennyire senki nincs?