Amikor 2002-ben a Fidesz elvesztette a választásokat az MSZP-vel szemben, és Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, a Fidesz-tábor meg volt döbbenve. A dolgok jól mentek, az ország tartott az euró bevezetése felé, csatlakoztunk a NATO-hoz, küszöbön állt az uniós tagság is, és erre tessék. Ráadásul nem nagy vereség volt, csupán pár száz, pár ezer szavazat teljesen megfordíthatta volna az eredményt (elég plusz egy szavazattal győzni egyéniben, ugyebár). Felmerült a csalás lehetősége, a buszoztatott cigányok stb., az újraszámolás, szóval, ilyen addig nemigen volt.
De a második forduló előtt még történt valami, amit már akkor a jobboldal születésének tartottak néhányan: 2002. április 13-án a Fidesz nagygyűlést tartott a Kossuth téren. Először is, rengetegen voltak, és rengeteg ismert ember állt ki nyilvánosan. Néhányan azóta is "Orbán-bérencek". Ez az esemény végül már kevésnek bizonyult, de a hatása máig tart: Magyarországon van jobboldal, és azt Fidesznek hívják, vezetője pedig Orbán Viktor.
Ma a magyar baloldal csak nyomokban létezik
A fentiek jutottak eszembe, amikor azt írtam, hogy a mai baloldalra (azokra, akik e jelzőt magukra veszik, mert a DK-n és az MSZP-n kívül, amelyek ex-komcsi pártok, nem tudom, kit lehet még így hívni, ha egyáltalán) ugyanaz az út vár, amelyet a Fidesz járt be korábban, ha újra tényező, nem pedig csupán díszlet kíván lenni.
Már vagy százhuszonnyolcan leírták: a baloldal mint "váltóoldal" jelenleg csapdában vergődik, olyanok tartják fogva, akik már többször buktak, és olyanok a vezetőik, akik sem elfogadottságban (Gyurcsány Ferenc), sem tehetségben és karizmában (mindenki más) nem érnek fel az országos politika szintjéig. Elvannak, megélnek belőle, kis köreikben népszerűek, mint vidéki költők, "kik verseikkel Duna-Szekcsőn / csinos eredményt értek el" (Heltai), és nagyjából itt elfogy minden. Az egyetlen Gyurcsány pedig, aki tehetséges és még látszik valamennyi az egykori karizmából is, bár fáradtan és kopottasan, "öregecskedőn", olyan elutasított, hogy az politikailag teljesen reménytelen, és mégis, "megverte" a teljes ellenzéket.
Baloldali vezéregyéniség nincs, de program ettől még lehetne. Erre mi történt? A baloldal legjobb jelöltje a miniszterelnöki posztra egy jobboldali lett. Azóta mások is szóvá tették ezt, számomra az önazonosság teljes hiányát jelentette már akkor, az előválasztások végén. És ez a jobboldali, csodák csodája, nem állt bele a baloldali program képviseletébe. Az ember egészen meglepődik, nemde?
Újjászületés?
Azért nehéz, mert élnek még azok az egykori komcsik és antikommunistának látszó komcsik, akik még mindig azt hiszik, hogy ők valakik. Pl. azt hiszik, hogy őket járatják le. Segítsen ismét a történelem. A Fidesz-kormány idején imádtam nézni a Heti hetest. Sírva röhögtem a poénjaikon, mert máig azt gondolom, hogy a politikai humornak alapvetően a mindenkori hatalmat kell szekíroznia, és ezt ez a műsor kiválóan teljesítette is. De eljött a 2002-es kormányváltás, már derékig benne jártunk Medgyessy ügynökmúltjában, és ezek még mindig orbánoztak. És ez megváltoztatott valamit bennem is: ja, hogy "ezek" csak "ilyenek"? És ma is ilyenek, tessék, még élnek, néha írnak, a felettük elrepült időről pedig azt hiszik, csak nemesebbé tette magvas gondolataikat.
Szerencsétlen Puzsér már évekkel ezelőtt ellenzékváltással kampányolt, amely, mint a prófétai tettek általában, legfeljebb egy jól sikerült megkövezésre elég. Mára egy "sötétben tartott és trágyával etetett gomba" is tudhatja, hogy igaza volt, és most is igaz mindez. De ha már itt tartunk, ennyi szívás, helyezkedés, politikai alku, nyilvános leégés, vereségek sora stb. után te otthagynád a végén a "jól megérdemelt" fizetésedet, amit most négy évig szinte biztos, hogy meg fogsz kapni minden elsején? Hát csoda, hogy a zseniális Gy. Németh Erzsébet lefalcolt a fővárostól, és inkább plusz két évre tervez a parlamentben, mint hogy Karácsony mellett maradjon gályázni? Dehogy lesz itt újjászületés, amíg ezek az arcok foglalhatják el a pártlisták felső harmadát.
2026
Ugyanez lesz, legfeljebb az arányok változnak. Már ha nem jön valami kataklizma, ami mindent felforgat. De ez csak kívülről várható, és senki nem örülne neki. A baloldalnak fel kell fedeznie önmagát, az ország baloldali részét, és azt, hogy mire van szüksége ennek az oldalnak. És távol kell tartania magát attól a réges régi jellemzéstől, hogy mindig kifogy a mások pénzéből.
Harc, építkezés, áldozatok, munka, erőfeszítés nélkül nem lesz modern baloldal Magyarországon. És alkalmas vezető nélkül sem. És akkor sem, ha lesz alkalmas vezető, de a régi banda, beleértve az újságírókat is, szépen legyalulja időnap előtt. Őszintén, sosem értettem, miért jó "valakinek lenni". Úgy értem, híresnek, befolyásosnak, "közéleti szereplőnek". De hogy miért még ennél is jobb (vagy vonzóbb) az ilyeneket tönkretenni, azt egyáltalán nem értem. Farizeus módszer ez: "Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be." (Mt. 23, 13.)
De hogy egy baloldali "megtérjen"? Hát mit gondol a kedves olvasó, e sorok írója miért jobboldali?