Alföldi Róbertnek nem túl rég volt egy kellemetlen élménye (itt elolvasható az eredeti).
Mialatt olvastam, az járt a fejemben, hogy mikor ment végbe az, hogy egy vásárló és egy eladó ennyire elvesztek egymás számára. Egyetlen kérdés foglalkoztat az egész történetből: kinek a dolga, felelőssége, ügye, gondja az, hogy egy pékségben, "nyitás után egy órával", legyen váltópénz a húszezressel fizetők számára is.
A kérdést feltehetem másképp is:
- mi a fontosabb: egyén vagy társadalom?
- mi volt előbb: egység vagy különbözőség?
A válasz - számomra - természetesen az, hogy mindezek a látszólagos ellentétek egyszerre léteznek, az "ellentétek egybeesése" (coincidentia oppositorum) módján.
Ha valaki vásárol, akkor akarjon is vásárolni. Vagyis, különösen, ha már rég nem kisgyerek, készüljön fel a vásárlás megoldandó feladatának nehézségeire is. Pl. vigyen mindenféle fizetőeszközt, és ha nem tud, mert nem használ kártyát, vagy tényleg a húszezres a legkisebb címlete, akkor arra készüljön, hogy lehetnek komplikációk. A "zsemléhez való jog" nem afféle emberi jogi kérdés, nem áll vitán felül (szerintem egyetlen "emberi jog" sem áll vitán felül, mindegyikről érdemes beszélni, vitázni, hogy jobban megértsük).
A vevő lehet bármennyire is öntudatos, sőt, az eladó is, de a sikeres tranzakcióhoz az kell, hogy akarják ezt a sikert, akarják a probléma megoldását, ami alapvetően egy művelet, sajátosan emberi érzések nélkül is véghezvihető művelet. Amikor egy ilyen révén "elvesztjük a reggelt", akkor nem műveletként, hanem valamiféle játszmaként kezeltük, és valami olyan "nyereségre" hajtottunk (általában öntudatlanul), ami nem a pékség terméke.
Az emberiség szövete: egyénileg, családilag, sőt, még az országunk szintjén sem vagyunk önellátók. Úgy működünk, hogy "neked van valamid, amire szükségem lenne, amiért én azt adom, ami neked nincs, de szükséged lenne". Ez jelenthet anyagi dolgokat, de akár érzéseket is.
Alföldi Róbert ott, a pékségben, része volt az emberiség ezen szövetének, és nem tehetett volna úgy, mint aki kívül áll mindezen. Ha így tesz, logikus lenne azt mondani, a pékség termékei voltaképpen nem az ő számára készültek.
Az eladó, természetesen, lehetett volna segítőkészebb, ha azt mondja, elmegy pénzt váltani, vagy ha a nagy sorra való tekintettel megkéri a kedves vevőt, hogy váltson pénzt ő maga, esetleg várjon pár percet, hátha lesz addig váltópénz, félreteszi a csomagját, nem kell a sor végén kezdenie.
Hogy miért Alföldi Róbert neve adja a címet, és nem a pékség eladójáé? Mert Alföldi Róbert az, aki: közismert, sikeres és tehetséges művészember, aki ennél százszor nehezebb, számomra lényegesen áttekinthetetlenebb helyzeteket oldott már meg színészként, rendezőként, igazgatóként is. A gyakorlata, műveltsége okán, amennyivel e tekintetben ő "több" egy bolti eladónál (aki felhördülne: tudjuk, hogy több, csak képmutatók vagyunk, és oda is teszünk egyenlőségjeleket, ahol azoknak nincs helyük), a helyzet megoldását neki kellett volna (erkölcsi kötelességként, igen) felvállalnia.
Akinek többet adtak, attól többet is kérnek számon, így mondják. Nem nélkülözöm az empátiát, mert egy pékségből kizavartatva lenni tényleg megalázó. Csak, sajna, merérdemelte. És, még jobban sajna: nem azért zavarták ki, amiért megérdemelte volna, hanem azért, amiképpen az ő személyét, a hozzá kapcsolódó hírek, az e hírekből fakadó érzések, előítéletek, prekoncepciók stb. nyomán megítélték.
E szomorú reggel tragédiája számomra, hogy egy jeles értelmiségi "hajóját" elnyelte a "köznép" tengere, de a hibát a hajó kapitánya követte el. Ez egyszerűen nem történhet meg, ez botrány, szégyen, és kínos zavarban érzem magam, amiért mégis megtörtént.